2012. február 26., vasárnap

Az iPad-es hadsereg



A múlt hétvégén kint voltunk a reptéren egy légi bemutatón (Singapore Airshow). Mivel én nem igazán rajongok a katonai gépekért, így női szemmel nem volt annyira izgalmas ez a délelőtt, de a témához kapcsolódva talán mégis érdemes néhány mondatot lepötyögnöm.

Szingapúr egy picike ország (Budapest területénél alig valamivel nagyobb), amely jószomszédi viszonyt ápol a környező országok népeivel, politikailag, gazdaságilag pedig messze a legstabilabb a régióban. Azaz még egy valamirevaló ellenség sem jöhet számításba, a katonai kiadásaira mégis két lapáttal szórja a pénzt. Pl. a 2011-es védelmi költségvetése szerény 9.6 milliárd dollárt tett ki, ami kb. a GDP 5 százalékának felel meg.

Összehasonlításképpen az itteni GDP több, mint másfélszerese a magyarországinak (az egy főre jutóról inkább ne beszéljünk), a magyar védelmi büdzsé pedig ennek csupán 1 %-át emészti fel.

A két éves katonai szolgálat minden egyes szingapúri férfi állampolgárnak kötelező, sőt, azoknak is, akiknek a szülei időközben állampolgárságot, vagy betelepült státuszt szereztek.
Mindemellett 40 éves korukig kétévente katonai kiképzésen vagy inkább továbbképzésen is részt kell venniük, így a két éves katonaság után is kötelező a fittség. És ez nem vicc!!! Pl. aki a szükséges futás szintidejét nem teljesíti, vagy a testtömeg indexe (BMI) 27 fölé kúszik, annak bizony tovább tart a fogyókúrával megspékelt terepgyakorlat, mert itt olyan nincs, hogy valaki nem teljesít.
Na jó, nem is látni pocakos fiatal férfiakat az utcán…

Aztán, hogy valami jó is legyen szegény fiúknak, a tengerészgyalogosokat és a légierő kötelékében szolgáló katonákat a lőfegyverek mellett táblagépekkel is fölszerelik, így a szolgáló alakulatok az iPad-ek beépített kameráinak segítségével felvételeket készíthetnek a bevetési területről miközben chat-en megvitathatják a megfelelő támadási pozíciót vagy éppen online megkaphatják hozzá az aktuális parancsot is.
Legutóbb éppen a Védelmi Minisztérium 8000 darabos iPad vásárlásáról(!) szóltak a hírek. Meg arról is, hogy mivel a katonák magáncélú telefonhasználatát illetően kizárólag kameramentes telefonok jöhetnek szóba, emiatt az Apple a legmodernebb iPhone4S telefonjából - természetesen a szingapúri hadvezetés szigorú szabályait szem előtt tartva - egy fényképezőgép nélküli szériát is piacra dobott.

Szerintem rosszul írtam az elején, nem is két lapáttal szórják errefelé a pénzt, hanem tolják - egy feneketlen kútba, púposan megrakott talicskákban…



2012. február 22., szerda

Gyakorlati vizsga



Mielőtt januárban hazafelé vettük az irányt én rettenetesen be voltam sózva, nagyon vártam már, hogy újra otthon lehessek. Emlékszem Andi és Móni, az itteni barátnőim óva intettek attól, hogy túlságosan lelkesedjek, mert csalódni fogok és akkor meg az lesz a baj.

Nem ez jött be, mert nagyon-nagyon jó volt. De aztán ami történt utána, az mégis rosszabb, mintha csalódottan jöttem volna vissza.

Itt vagyok újra Szingapúrban és egyszerűen nem találom a helyem. Totál kibillentem az egyensúlyomból és most ezerrel azon dolgozom, hogy visszataláljak…

Az elmúlt 3 hét fejleménye: bedagadt a szemem, volt emiatt egy kisebb műtétem. A kontrollon még találtak valamit, ami nem pucolódott ki, így néhány újabb szuri, ismét metszés és továbbra is türelmesen várom, hogy ne úgy nézzek ki, mint akinek benyomtak egy rendeset balkézről…
Aztán a másik nyavalyám a vállam, amelyiket megműtötték, most újra fáj, de sokkal jobban mint előtte. Éjszakánként arra ébredek, hogy csillagokat látok, használok mindenféle helyi csodakencét, de azok csak ideig-óráig csillapítják a fájdalmat. Visszamentem a dokihoz reklamálni, aki szentül meg van győződve, hogy a mostani bajomnak semmi köze sincs a műtéthez (mondta mindezt ránézésre, meg néhány nyomogatás után…). Ez más – ún. befagyott váll szindróma. Állítólag 40 év feletti nőknél gyakran előfordul, rejtélyes betegség, nem tudják az okát, de ne aggódjak másfél-két éve alatt rendbe jön és örökre elfelejthetem. De ő egy újabb műtétet javasol, elaltat, majd kitekergeti a karomat és akkor van rá esély, hogy hamarabb rendbe jöjjön. Na, ekkor tudtam, hogy rossz helyen járok. Látta a bedagadt szemem, az arcomon újra előjött ragyákat, meg sem fordult a fejében, hogy esetleg máshol lehet a bibi?

Az a baj a nyugati orvoslásban, hogyha az ember lánya állatorvosi lóként ezerféle tünetet produkál, a doki akkor is csak adott szervre, testrészre koncentrál, ahelyett, hogy az egész testemet kezelné, a megbillent energiarendszeremet pofozná helyre, de persze legfőképpen az agyamban kezdené el a rendrakást….
Így most itt a feladat, úgyis ezt tanulom, ebben hiszek és a jövőben is ezzel szeretnék foglalkozni. Írom szorgalmasan a dolgozataimat a suliban, de hát úgy látszik a gyakorlati vizsgáimat saját magamon kell megszerzem. Ennek valószínű így kellett lennie.
Talán néhány év múlva még hálás leszek a sorsnak, hogy az átélt tapasztalataim miatt sokkal hitelesebb leszek a hozzám forduló betegek szemében. Így legyen!

Találtam még egy segítséget, egy nőt, aki izomterápiával kezelget – nem a vállamat természetesen, hanem az egész testemet. Ő az én emberem.
Otthon meg szorgalmasan a megfelelő akupunktúrás pontjaimra koncentrálva ütögetem a meridiánjaimat, néha jól megrázom magam, fejben, testben és lélekben pedig gyakorlom a tanultakat, így teljesen biztos vagyok abban, hogy ennek a kripli állapotomnak hamarosan búcsút inthetek.

2012. február 9., csütörtök

TOTO, a szuperklotyó



Amikor másfél hete Dóráéknál nosztalgiáztunk, akkor került a képbe, hogy anno 1 forintért kaptunk egy gombóc fagyit.
Azon gondolkoztam, hogy a mai gyerekeknek mennyi mindenről lehetne még mesélni, többek között sok olyan dologról is, amit talán elképzelni sem tudnak.
Nem éppen a fagyis témához illik, de valószínűleg a frankfurti átszállásunk WC-és élménye miatt villant be az, hogy amikor gyerekkoromban a nyarakat falun, a nagyszüleimnél töltöttem, akkor mennyire nem szerettem a tyúkudvar végében álló pottyantós klozetot, de főleg a hozzá tartozó kemény, lapokra hajtott, smirglis wc papírt. Emlékszem, mindig próbáltam összedörzsölgetni, hogy bepuhuljon, miközben a rozoga deszkás ajtó hézagjain keresztül skubiztam a csirkéket.

Bezzeg most!
A fiaim a reptéren legalább fél órát egy japán csodabudiban töltöttek, annyira élvezték a távirányítós 2 (vagy 4?) in 1 bide-wc-t, amihez ugyan nem adtak papírt, de helyette volt beépített masszázs, ülésfűtés, különböző nyomású és irányból spriccelő zuhany, szárító és persze távirányítóval működő ülőke/fedél fel- és lehajtó gomb.
Azt mondták, muszáj nekem is kipróbálnom.
Egy dolgot nem értettem. Akinek nagyon kell, az vajon mit csinál addig, mire elolvassa és értelmezi a 15 pontos használati utasítást :-)


2012. február 8., szerda

Thaipusam Fesztivál



A Szingapúrban élő tamilok minden évben, a saját időszámításuk szerinti THAI hónapban (január/február), amikor PUSAM csillaga a legmagasabban ragyog az égbolton, áldozatot mutatnak be Murugan szellemének.

Murugan a háború istene és a tamil föld patrónusa. Aszkéta élete minden hindu hívőt arra sarkall, hogy elűzze a gonoszt és így megszabaduljon minden olyan nem kívánatos emberi tulajdonságtól, mint például a féltékenység, harag és bujaság. Tejet, gyümölcsöt és saját húsukat áldozzák neki, amiért jót várnak cserébe.
A nagy ceremóniára megtisztulással készülnek, 48 napon keresztül böjtölnek, imádkoznak és tartózkodnak a testi örömöktől is.
Ez az önmegtartóztatás szükséges ugyanis ahhoz, hogy vértelen és fájdalom nélküli áldozataikat, az ún. kavadikat bemutassák. A hagyományainak megfelelően testük különböző pontjait hosszú, súlyos nyársakkal, jó esetben ezüsttűkkel szúrják át, így cipelik az áldozati tejes kancsókat, gyümölcsöket vagy éppen a virágokkal, pávatollakkal és isteni szimbólumokkal díszített fémkereteket.
A kétnapos ünnepség parázson járással veszi kezdetét, majd több, mint 4 kilométeres szakaszon vonulnak fel a hívők és kísérőik, a menet közben pedig végig táncolnak, zenélnek, énekelnek és persze a tűmentesek buzdítják a felnyársalt társaikat.
A visszautazást követő zombi állapotunk miatt végül csak egyedül mentem a tőlünk néhány saroknyira zajló záróünnepségre, de a sokkoló fotóimmal sajnos nem sikerült kedvet csinálnom otthon, hogy jövőre elkísérjenek…

Még több fényképet az albumban találtok: itt.












A youtube-on rengeteg felvétel van, itt például a szöges topánkájukat is megcsodálhatjátok:



itt meg a nyársalásokat közelebbről:

2012. február 7., kedd

Éjszakai szendvics



Tényleg nehéz az átállás, főleg egy mindig éhes tininek.
Írtam már tegnap, hogy amikor már mi javában alszunk, akkor Marci még mindig éhezik, mert a gyomra még a magyar idő szerint korog.
Tegnap készített egy bizonyító erejű fotót is, hogy elhiggyük, hogy az éj leple alatt nem szellemek fosztják ki a hűtőt.

pót-pót vacsora hajnali 3/4 2-kor:

2012. február 6., hétfő

Újra otthon!


Nagyon jó volt otthon, családunknak, barátainknak hála, feltöltekeztünk a következő 4 hónapra.
Élveztük a hideget, bár az első néhány nap még nagyon vacogtunk. A havazásról lemaradtunk, mert az igazi dermesztő tél csak azután köszöntött be, amikor eljöttünk.

Ettem mákos gubát, pöttyös rudit, ittam forralt bor, jártam színházban, a Városligetben korcsolyázni, jókat ettünk, ittunk, nevettünk, társasoztunk, sohamegnemunósan élménybeszámoltunk, tüdőt tisztítva sétáltunk és nem emlékszem, hogy valaha is élveztem volna a Pápa-Sárvár közötti kanyargós utat és a szép táj látványát annyira, mint most.
A fiúk is nagyon örültek, hogy újra a régi pajtásaik körében lehettek, mert a skype-os beszélgetéseknél mégiscsak jobb volt élőben öröm(ökör)ködni, játszani, bújócskázni stb.

Szerencsénk volt a visszaúttal, mert eredetileg egy nappal későbbre terveztük, de így legalább sikerült elcsípnünk a legutolsó, Frankfurtba tartó Malév gépet.
Az átállás nehézségei miatt ugyanis egy nappal több rákészülési időt hagytunk a fiúknak, de még így is nehéz volt ma kikönyörögni az ágyból és iskolába indítani őket. Még a gyomruk sem állt vissza teljesen, reggel még nem éhesek, de az esti 9 órás pótvacsorát még egy éjféli éhhalál állapot követi. Ez a hét órás időeltolódás és a háztól-házig majdnem egy napig eltartó utazás oda-vissza elég fárasztó kaland, de az otthoni eufória miatt magyar földön sokkal inkább kibírható.

Tehát csudajó volt újra otthon, de most ismét itthon, a párás melegben folytatódik az év és remélhetőleg az élményszüreti kosarainkba továbbra is lesz még mit pakolnunk...





photo copyright © Szabolcs

2012. január 18., szerda

Szerencse, pénz és baby boom



Alighogy az utcákról és az üzletekből eltűnt a karácsonyi dekoráció, hamarosan beindult a sárkány- és lampiondömping. A műanyag fenyőket felváltották a bemasnizott (élő) mandarinfák, a boltokban pedig sárkány alakú drótkosarakban rendületlenül fogy a narancs.
A piros díszek mellett az újév elengedhetetlen kelléke ugyanis ez a két narancssárga gyümölcs. Ennek az az oka, hogy a kantoni nyelvjárásban a narancs (yam) az „arany” és az „édes” szavakkal, a mandarin (kat) pedig a "szerencse" szó kiejtésével egyezik meg.

Az ünnepre való készülődés már hetekkel az újév beköszönte előtt elkezdődik. Az elmaradhatatlan ajándékvásárláson és sütés-főzésen kívül a legfontosabb az otthonok megtisztítása az elmúlt év ártalmas hatásaitól (is). Arra azonban ügyelnek, hogy a jó szerencsét ne kergessék ki az otthonokból, a szemetet így mindig befelé, a szoba közepére kell söpörni, s onnan óvatosan, lehetőleg a hátsó ajtón kivinni. Ennek a szabálynak a megsértése az egész családra nézve súlyos következményekkel járhat. A háznak újév előestéjén tisztán kell ragyognia, s ekkor az összes söprűt és egyéb takarítóeszközt el kell rejteni. Ha ugyanis valaki újév napján is söpörne, azzal biztos, hogy kikergetné a szerencsét a házból.

Ilyenkor a piros borítékos ajándékozás is főszezonját éli, de azon kívül, hogy mennyi bankjegy kerülhet bele (lsd. lagzis bejegyzés), még arra is kell ügyelni, hogy a "töltelék" minél ropogósabb legyen, mert a friss nyomású pénz még több szerencsét hozhat.
(Bár a ropogós szó nem igazán stimmel, ugyanis a 10, 5 és 2 dollárosok errefelé műanyagból készülnek – lehet azért, hogy az esőben nehogy szétázzanak???)

Na de ezzel még nincs vége.
Az újév után az sem mindegy, hogy mikor áll munkába az ember. A személyre szabott horoszkópból még az is pontosan kiolvasható, hogy kinek, mikor kezdődhetnek a dolgos hétköznapjai. Ha valakinek pl. csak az ünnepet követő harmadik napon, akkor bizony addig muszáj szabit kivenni, nehogy aztán a balszerencse üldözze egész éven át. Itt természetesen a munkáltatók ezt tolerálják és az áhított szerencsének nem tesznek keresztbe, mondjuk egy felmondással.

És még egy érdekesség.
A következő 12 hónapban baby boom várható. Aki tudta, stílusosan átugrotta a Nyúl évét és a sokkal szerencsésebb Sárkány évére időzíti a gyermekáldást.
Gábor egyik kollégája például biztosra megy, februárban kivesz egy hónap „rákészülési” szabadságot, hogy pihenjen, koncentráljon és stb., hogy legkésőbb jövő ilyenkorig megszülethessen a szerencsegyerek...


még egy sárkány, ezúttal virágokból:



piros boríték kínálat:



és egy a sok mandarinfa közül, hasonló díszeleg a mi házunk előtt is:


2012. január 16., hétfő

Sárkány éve



Hamarosan – egész pontosan január 23-án - indul a kínaiak legnagyobb bulija, a tavaszünnep és ezzel kezdetét veszi a Kínai Újév.

A (hold)újév időpontja – hasonlóan a mi húsvétunkhoz - évről évre változik, s mivel elég bonyolultabb a képlet, így gyakorlatban a hivatalos naptárból értesül mindenki a nagy eseményről.
Bár ha belegondolok, otthon sem törjük a fejünket, hogy pontosan mikor jön a nyuszi, hiszen már valaki helyettünk megszámolta a holdtöltéket…

A maja világvége elméletnek rendesen keresztbe tesznek a kínaiak (írtam már, hogy optimisták errefelé), a most következő Sárkány éve ugyanis a legszerencsésebb a 12 éves ciklus alatt. Mert ugyebár van még 11 állatjegy a mostanin kívül, s amelyekhez természetesen egy legenda dukál:

"Egykoron, miután Sziddhátra herceg megvilágosodott, Buddha magához hívatta a Föld állatait, hogy bölcsességéből megajándékozza őket. Ám az állatok túlságosan el voltak foglalva saját vágyaikkal, és azok kielégítésével, és nem foglalkoztak Buddha meghívásával. Végül csupán 12 állat indult útnak, hogy Buddhát meglátogassa. Buddha pedig érkezésük sorrendjében az állatöv egy-egy jegyével ajándékozta meg őket."

A befutási sorrend a következőképpen alakult: Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó.

A kínai asztrológiai is a születési holdévből indul ki, ezért nem stimmelnek a nyugati, csillagállások szerinti jóslatok errefelé.

Idén viszont mindenképpen a kínai horoszkópot lesz érdemes lapozgatnunk, hiszen a Sárkány éve jó üzleti lehetőségekkel, kiváló házasságokkal és gazdasági fellendüléssel kecsegtet. Bár az öt elem tanával megspékelve, most a Víz Sárkány évében a szokásosnál egy kicsit érzékenyebbek leszünk, de a siker így sem marad el. Felfedezésekkel, világmegváltó ötletekkel, csodákkal, sorsfordulókkal lesz tele az esztendő. Így legyen!

sárkány az utcán...


és az egyik felüljárón


a boltokban pedig az ünnepi díszek

2012. január 15., vasárnap

(Igazi) fiús buli


A kissé furcsára sikeredett családi vacsora után Bálint egy igazi fiúcsapattal is megünnepelte a szülinapját.
Minden nagyon jól sikerült, jót játszottak, ettek, ittak, mulattak….de közben nekünk is nagy élmény volt ezeket a különböző személyiségű gyerekeket közelebbről megismernünk.

Attól függően, hogy milyen kultúrából érkeztek, a természetük, viselkedésük is ennek függvényében volt más és más. A visszafogott japán kisfiú mellett – aki mellesleg Bálint válláig sem ért – nagy kontraszt volt az argentin macsó, vagy a robusztus és kicsit nyers norvég mellett a mosolygós finn és a csendes izraeli gyerkőc.
A jókedvet és az önfeledt játékot illetően azonban már nem volt különbség, egy húron pendült a csapat, jó volt látni ennyi vidám gyereket egy rakáson.

3 földrészről egy medencébe...
Yutaro (japán), Oscari (finn), Gal (izraeli), Aslak (norvég), Lino (argentín) és egy magyar betyár




Dínó ásatás...



és a kemény munka gyümölcse




Hihetetlen, hogy a latinos temperamentum már ilyen kicsi gyerekkorban is megmutatja magát. Lino folyamatosan a társaság középpontja volt, állandóan énekelt, táncolt és közben pózolt a fényképezőgép előtt. Amíg a fiúk fürdőnadrágban voltak, ő nagy vagányan nyitott ingben és napszemüvegben bohóckodott. A fürtös hajával és világító kék szemével néhány év múlva a lányos apukák réme lesz, az tuti. Amúgy egy imádnivaló kölyök, Bálint egyik legjobb barátja.

2012. január 5., csütörtök

Szülinap a transzvesztitáknál



Tegnap volt Bálint szülinapja és úgy gondoltunk elmegyünk egy mókás helyre megünnepelni a nagy napot. A 3 Monkeys kávézó ideális helyszínnek tűnt: igazi dzsungel hangulat, az ünnepelt ínyére való kaja, gyerekprogramok és mindezekről persze egy meggyőző honlap.
Sajnos, mint utóbb kiderült, alaposan mellétrafáltam ezzel az ötletemmel, bár a gyerekek jól érezték magukat, csak nekünk volt egy kicsit „más”…

Már ott gyanússá kezdett válni a dolog, amikor a bejáratnál egy rózsaszín keményfedeles életrajzi könyvet árultak Kumarról, egy indiai fiúról, s akinek mosolygós gyermekkori fotóit egy ünnepelt „díva” még mosolygósabb képei követték. Ekkor már sejtettem, hogy nem biztos, hogy jó helyre jöttünk, de mivel több gyerekes családot is láttunk az asztaloknál, így azért bementünk. A dekorációval nem volt gond, festett és plüss majmok mindenfelé, tarzanruhás felszolgálók, szóval kis jóindulattal akár egy trópusi erdőben érezhettük magunkat, egészen odáig, amíg Gáborral együtt le nem merevedtünk egy rúzsos ajkú, bikinis majom látványától, ami a szemközti falról csücsörített ránk. Azt gondoltuk, hogy már nincs lejjebb, de az est „fénypontjaként” megérkezett vagy inkább „belibbent” Kumár és még néhány „havernője”. Ekkor már éppen indulófélben voltunk, így szerencsére csak egy röpke pillantást vethettünk a hosszú fekete hajú bájos tulajdonosra és díszes társaságára.

Ui: a férfi homoszexualitást szigorúan büntetik errefelé (2 év börtön jár a bizonyított nemi kapcsolatért), de a leszbikusokkal és a transzvesztitákkal elnézőbbek. Kumár is telt házas előadásokkal tarol a város egyik legnagyobb színházában.

B.Ú.É.K.!



Mi egy igazi előszilveszteri bulin búcsúztattuk az óévet, Gábor magyar kollégáival, unokatesómékkal és a magyar barátainkkal ünnepeltünk. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy a másnapi ünneplést már kihagytuk és csak a koccintás kedvéért maradtunk fent, bár a gyerekeket ekkor már a kanapén szundítottak.
Itt az igazi parádé január végén, a kínai újévkor veszi kezdetét és tart néhány napon keresztül. Erről idén lemaradunk, de majd jövőre élménybeszámolok, ígérem.

Azért most is volt tűzijáték, utcai hangulat és hivatalos újévi köszöntő stb. A miniszterelnök a töretlen gazdasági fejlődés mellett megemlékezett a tavalyi év legnagyobb botrányáról, a metróközlekedés decemberi, néhány órás zavaráról is. Emlékszem akkor napokig ezzel volt tele a sajtó, lemondott több illetékes vezető és tényleg „szörnyű” ami történt, ha egy országértékelő beszédben is helyet kapott a téma.

Békesség, boldogság és jó egészség mellé kívánom, hogy az új évben otthon is max. csak ilyen problémákról szóljanak a rossz hírek.

Boldog Új Évet Kívánunk!

2011. december 28., szerda

Mosolygós Karácsony Saumi szigetén



Amikor arról mesélek, hogy a világ ezen szegletében mennyire optimisták az emberek és hogy mennyivel többször látni mosolyt az arcokon, mint odahaza, akkor mindig jön az automatikus válasz: persze könnyű nekik, mert a jólétben könnyű mosolyogni.

Ha Ázsiában utazgat az ember, akkor ezt a tézist egyszerre megcáfolják a Szingapúrnál szegényebb országok lakói. Egy képzeletbeli jólét(x), mosoly (y) arányosságot ábrázoló függvény meredeksége (m) ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy pozitív (y = mx).

Balin már megtapasztalhattuk ezt és most szerencsénk volt újra hasonló élményeket átélni.

Thaiföldön jártunk az elmúlt néhány napban, pontosabban a keleti parthoz közeli Koh Samui-n. Kicsi sziget - sok-sok turistával, de mi a déli, kevésbé felkapott csücsökben, egy eldugott hegyoldali szállodában élveztük a helyi emberek vendégszeretetét. És persze a nagybetűs csöndet, nyugalmat meg a kevésbé párás levegőt…

Pihentünk, karácsonyoztunk (azért nem volt az igazi...), jól éreztük magunkat és közben keresztül-kasul bejártuk a szigetet. Sziklát másztunk, elefántháton dzsungeltúráztunk (vagy elefántogoltunk?), láttunk rengeteg buddhát és szentélyt és persze próbáltunk megbarátkozni az igazi thai konyhával. Ez utóbbi igazi kihívást jelentett, mivel a „nem csípős”-nek titulált ételektől is tüzet okádtunk…
Bálintom kivolt rendesen, mikor hazaértünk, egyszerre húslevesre ácsingózott no meg mellé egy kis pörköltre, nokedlivel...

A mosoly témára visszakanyarodva, tényleg hihetetlen, hogy milyen mosolygósak a thai emberkék. Pedig nem veti fel őket a pénz, nagyon szerényen, többnyire ócska viskókban élnek, de mégis nagyon gazdagok.
Nagy kincs van ugyanis a birtokukban: elégedettek a sorsukkal.
Teszik a dolgukat, a buddhista hagyományoknak megfelelően a tisztelet, alázat és a végtelen nyugalom határozza meg a hétköznapjaikat. Mindehhez pedig hozzátartozik a jókedv és az elmaradhatatlan mosolygás is.

Állítólag 13-féle mosolyt különböztetnek meg, amelyek érzelmek egész sorát közvetítik: örömet, bánatot, kedvességet, kétségbeesést stb. Így lehet az, hogy például a „nincs kedvem mosolyogni”-ra és a „sebaj”-ra is speckó mosoly dukál:-).
Bármilyen tevékenységről is legyen szó, még a legfárasztóbb és legunalmasabb feladatnak is tartalmaznia kell némi játékos, azaz szanuk elemet, különben nem érdemes csinálni. Magyarul egy kis szórakozás – viccelődés, éneklés, flörtölés, szellemes beszólás – sohasem árt. És milyen igazuk van!

Zárójelben: amikor a „How are you tomorrow?” vicces szólásukba egy nap alatt már sokadjára sikerült belefutnunk, akkor bevallom őszintén, már mi is a „köszi, de ezt már hallottuk” mosolyunkat vettük elő.

további képek a fotóalbumban: itt



2011. december 23., péntek

Karácsony



Békés, boldog Karácsonyt kívánunk: Marci, Bálint, Gábor és Mariann

2011. december 22., csütörtök

Trópusi hó



Egy ködös hideg téli napon ki nem vágyna néha melegebb vidékre.
Aki a világ ezen tájékán él, annak meg egy kis téli vacogás jelenti az áhított csodát. Főleg annak, aki ezidáig hideget csak a turbóra állított légkondi miatt érezhetett a bőrén, havas tájat pedig legfeljebb a filmekben láthatott.

Mindig megmosolygom, amikor az I'm dreaming of a white Christmas...kezdetű nótát hallom az üzletekben - a Jingle bells mellett ugyanis most ez szól mindenhol kifulladásig.
Aztán még ennél is viccesebb az, amit nemrég egy közeli bevásárlóközpontban láttunk: 200 dollár költésért cserébe mindenki átélheti a tél varázsát, ehhez csupán egy néhány négyzetméteres hűvös üvegkalitkában kell eltölteni egy kevés időt. Természetesen csak a helyiek élnek ezzel a nagyszerű és kihagyhatatlan ajánlattal, nagy örömmel bújnak téli kabátba, vesznek kesztyűt, sálat és meleg csizmát, majd mínusz 3 fokban a műhavon sétálva (vagy hemperegve) elmondhatják, hogy egy felejthetetlen élménnyel lettek gazdagabbak...


az élményhez a megfelelő téli ruha, csizma dukál - mindenki kedvére, méretére válogathat...



Karácsonyi díszek, fények ide és téli dallamok oda, azért tényleg hiányzik egy kis hideg (és néhány forralt bor árus), hogy a díszlet tökéletes legyen. Sebaj, a hangulatot majd 3 év múlva bepótoljuk, a hidegre pedig nem kell sokáig várnunk. Januárban végre megyünk haza és vacoghatunk kedvünkre, aztán a végén pont emiatt vágyunk majd újra vissza, a trópusi örök nyárba...

2011. december 19., hétfő

Kína felemelkedésének megértése



Míg Európából (és sajnos otthonról még inkább) jönnek az egyre aggasztóbb gazdaságpolitikai hírek, addig Kína és Dél-Kelet Ázsia fejlett gazdaságai töretlenül menetelnek előre.
Nem igazán értjük, hogyan csinálják, mert nem látunk a színfalak mögé.

A TED-en már számos érdekes előadást hallgattam végig, de bevallom nem a gazdasági témák vonzottak elsősorban. Ma mégis bekukkantottam ebbe a témakörbe és pont erre az aktuális kérdésre sikerült választ kapnom.

Martin Jacques közgazdász a „When China Rules the World" (Amikor Kína uralja a világot) című könyv szerzőjének érdekes és hasznos infókat tartalmazó előadását ajánlom szíves figyelmetekbe:









Ha esetleg nem indulna el, akkor a TED honlapján keresztül talán sikerül megnéznetek:

http://www.ted.com/talks/lang/hu/martin_jacques_understanding_the_rise_of_china.html

2011. december 16., péntek

Büszke anyuka



Bálintnak sikerült egy félév alatt 2 előkészítős szintet ugornia, olyan jól megy neki az angol, hogy januártól már a "normál" osztályban folytathatja a sulit. Immár a harmadik osztályfőnököt kapja, ezúttal egy új-zélandi tanító bácsit és persze megint új osztálytársakat. Nagyon büszke vagyok rá, mert van több olyan társa, akinek másfél év alatt sem sikerült a felzárkózás.

Marci is ügyeskedik, sajnos (vagy nem sajnos) szó szerint.
A házit mindig az iskola honlapjáról kell letölteniük, így volt ez múltkor a matekkal. A megoldás természetesen nincs fent a neten, csak jelszóval védett oldalon keresztül lehet hozzáférni. De Marcinak nem jelentett nagy problémát, megbuherálta a rendszert és gondolom röhögött egy nagyot a markába...
Már a múltkor is csinált valami hasonlót, akkor egy feladatsor eredményjelző oldalának html kódját bütykölte át valahogy és a szerzett pontokat retusálta saját kénye szerint.
No nem mintha örülnék annak, hogy ilyet csinál - kapott is érte egy alapos fejmosást - de közben értékelem, hogy legalább elmeséli a csíntevéseit. Különben sosem jöttem volna rá, hogy miket ügyködik. Abban meg reménykedem, hogy a suliban nem veszik észre.

Megígérte, hogy legközelebb visszafogja magát és nem érez késztetést hasonlóra, amúgy meg büszke vagyok rá, mert többet ért a számítógépekhez, mint mi ketten együtt az apjával...


2011. december 14., szerda

Ecetkóstolók



Hogy egy kicsit könnyebben megértsük ezt a három vallást, illetve filozófiai irányzatot (lsd. előző bejegyzés), érdemes a következő kínai festményt megnéznünk és a hozzá tartozó tanmesét elolvasnunk:




Három embert látunk egy ecetes dézsa körül álldogálni. Mindhárman belemártják ujjukat az ecetbe és megkóstolják. Mindhárom arc más-más véleményt tükröz. És mivel a festmény allegória, tudjuk, hogy nem holmi közönséges ecetkóstolókat látunk, hanem Kína három tanítómesterét és az ecet, amit nyalogatnak, nem más, mint az Élet Esszenciája.

A három mester Kung Fu Ce (Konfuciusz), Buddha és Lao Ce.
Az első arc savanyú, a második keserű, de a harmadik arcon mosoly ül.

Konfuciusz azért vág savanyú képet, mert ő csakis a realitásban gondolkodik. Szerinte a világ nem szubjektív, hanem objektív. Számára igen savanyúnak tűnhetett az élet. Ő a tiszta racionalizmust jelképezi életével és filozófiájával. A tisztelet, a hűség, a rend, szerinte nem működhet szívből, csakis pontosan meghatározott szabályok leírásával és azok betartásával és betartatásával.

A festmény második alakja Buddha. Ő roppant keserűnek érezte a földi létet, telis-tele érzelmi kötelékekkel és vágyakkal, amelyek szenvedésbe torkollnak. A világot egyetlen nagy kelepcének látta, ahol minden csak káprázat, és minden teremtmény a gyötrelem örökké forgó kerekei között küszködik. Hogy békére leljen, a buddhista előtt (legalábbis szerinte) egyetlen út áll: felülemelkedni ezen a "porvilágon" és eljutni a Nirvánába, a "szélmentes országba".
Habár az alapjában véve optimista kínaiak jól átgyúrták az Indiából áttelepített buddhizmust (lsd.kínai buddhizmus), a jámbor buddhista mégis úgy találja, hogy a Nirvánához vezető utat ugyancsak akadályozza a mindennapi létezés keserű szele.

Lao Ce azért mosolyog mert az ecet savanyú. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Ha nem lenne a kész ecet savanyú az lenne a baj.
Lao Ce szerint az ember mindenkor megtalálhatja azt a harmóniát, amely a kezdet kezdete óta fennáll az Ég s a Föld között, de minél több ember üti bele az orrát a természet egyensúlyába, annál inkább felborul a harmónia (lsd. taoizmus - jin-jang egyensúly).
Minél több az erőszak, annál nagyobb a baj. Hisz mindennek megvan a saját belső természete - akár nehéz, akár könnyű, akár nedves, akár száraz, akár gyors, akár lassú -, amit nem lehet "megerőszakolni", mert abból csak baj származik. A harc elkerülhetetlen, ha valamire kívülről kényszerítenek absztrakt és önkényes szabályokat. És ekkor lesz csak igazán savanyú az élet…

Mi az ecetkóstolók üzenete? Az, hogy hozzáállásunk az élethez meghatározza, milyen életet élünk. Vághatunk hozzá savanyú, keserű de mosolygós arcot is.

Kínai buddhizmus



Mi európaiak, hívők vagy nem hívők azt gondoljuk, hogy Buddha a buddhisták istenének, de legalábbis egyik prófétájának felel meg, pedig ez nem igaz. A buddhizmus eleve nem istenhívő, azaz nem tanítja egy felsőbbrendű, teremtő isten létezését, akitől függene a megvilágosodás. Ez az az ok például, amiért a buddhistáknál nincsen hittérítés, pusztán a tájékoztatásra szorítkoznak.
Nagy fejtörést okozol egy buddhistának, ha a hitéről faggatod. Már csak azért is, mert meg van győződve arról, hogy Buddha nem követelt hitet a követőitől.
Ellenkezőleg, azt mondta:
„Ne azért hidd, mert én mondtam, hanem azért mert meggyőződtél róla.”

És milyen igaza volt, ha valaki nem nyitott ebbe az irányba és/vagy nincs vele dolga, akkor teljesen felesleges az egó eldobásáról győzködni vagy arról, hogy kövesse a saját "Belső Fényét", mert ez fogja a megvilágosodáshoz elvinni.

Pedig nem kell lemondanunk semmi földi jóról, attól még elérhetjük a saját buddhaságunkat.

Kerüld az érdemtelen cselekedeteket, bővelkedj érdemdús cselekedetekben, ismerd meg szellemed igaz természetét! - ez a buddhák tana.

Persze a buddhizmus ennél jóval bonyolultabb és szerteágazóbb, de mégis sokkal jobban kézzel foghatóvá válik és könnyebben érthető, ha ebben a környezetben éli az ember a mindennapjait. Mert valami átjön ezekből az ősi filozófiákból láthatatlanul is, az egyszer biztos. A többes szám a taoizmus és a konfucianizmus eszméire vonatkozik, mert ezek azok az irányzatok, amelyek a kínai buddhizmust és egyúttal a kínai társadalmat leginkább befolyásolták és egyedivé tették.

Dióhéjban érdemes ezekről is említés tenni, hogy teljes legyen a kép.

A híres ókori bölcs Kung Fu Ce (latinosan Konfuciusz, Kr.e. 5. század) eszméihez kötődik a konfucianizmus. Nehéz ezt valójában vallásnak nevezni. A konfucianizmus egyfajta útmutatás, erkölcsi tartás a társadalom számára: a tökéletes társadalmi rend megfogalmazása kínai módra, ahol óriási szerepe van az ősök és az uralkodó tiszteletének.

A taoizmus pedig a másik nagy kínai filozófiai rendszer, aminek kialakulása Konfuciusz kortársához, Lao Ce munkásságához köthető. A taoizmus a társadalmi hagyományoktól és szabályoktól való spontán szabadságot hirdeti, inkább meditatív, az elmélkedést elősegítő vallás. A természet és az emberi természet összhangjával próbál eljutni a végső valósághoz.
Igazán életigenlő filozófiát takar, hiszen azt tanítja, hogy minden eléd kerülő helyzet azért van, hogy valamit tanulj belőle.

A taoizmus eszméi különösen közel állnak a szívemhez, a shiatsu tanulmányaim során többször elemeztük ezeket a tanokat és sokkal izgalmasabbak, mint azt valaha gondoltam volna – de majd erről később, vagy máshol – pl. a blokkoldás c. oldalamon hamarosan...

Ez a három vallás, filozófia együtt nagyban befolyásolta a kínai kultúrát, politikát, gazdaságot, a kínai orvoslást, a harcművészeteket és magyarázatot ad arra, hogy miért gondolkodnak máshogy a kínai emberek, miért tekintélyelvű a demokrácia, miért tisztelik annyira az ősöket és hogy honnan ered az az erkölcsi tartás, ami a nyugati emberekből lassan kihalóban van.


Míg a thai Buddha nőiesen karcsú, addig a kínaiak arca pufók és nagy a pocakjuk, tele vannak vidámsággal, életörömmel, pozitív kisugárzással.




Sárga Jambhala Buddhát rosszalló arckifejezés és királyi testtartás jellemzi, de csak azért hogy figyelmeztessen arra, hogyha arrogáns módon akarunk meggazdagodni, akkor koldusbotra jutunk.



Buddhista szertartás a Buddha-foga templomban - háttérben Maitreya, azaz az eljövendő Buddha. Őt többnyire trónon ülve ábrázolják, ahogy türelmesen várja, hogy eljöjjön végre az ő ideje...




A nevető Budai Buddha (nem összetévesztendő a nagyhírű és hasonló méretekkel bíró Budai szakáccsal...)gömbölyű pocakját legalább naponta kétszer ajánlott megsimogatni, hogy a várva várt szerencse, gazdagság és bőség beköszöntsön hozzánk.


2011. december 6., kedd

Santa Pukki



Mivel több országból verbuválódik az osztály, a gyerekek már az első hónapban tisztázták a különböző nyelvek „legfontosabb” szavait. Nem is ment még jól az angol, de már norvégul, finnül, svédül vagy kínaiul pontosan tudták, hogy mit jelentenek az olyan szavak, mint pisi, kaki, hülye stb.

Na jó, számokat és ennél jóval szalonképesebb szavakat is próbáltak egymástól megtanulni, de hát egy (fiú)gyereknek sokkal érdekesebbek az előbbiek…
A finn-magyar nyelvrokonságot is gyorsan sikerült felfedezniük: pl. käsi – kéz, silmä – szem, millainen? - milyen?, mitä? - mit?, pissa - pisilni, kaki – kaki stb.

És most itt a Mikulás, akit a finnek Joulupukki helyett sokszor csak Santa Pukki-nak neveznek.

Bálintnak ez pedig különösen tetszik, így mostanában előszeretettel emlegeti ebben a változatban.

Nem tudom, hogy hol hagyta Santa Pukki a szánját, meg a szarvasait és hogy bírt a 25. emeletig felmászni, de szerencsére ellátogatott hozzánk is. A csizmák helyett jobb híján megfelelt a szandál meg a strandpapucs, csak sajnos a csoki olvadt meg egy kicsikét...

2011. december 2., péntek

5 csillagos (puttonyos) vállműtét



Gondoltam, amíg itt van anyukám, addig megpróbálom a vállamat rendbe hozatni.

Már lassan egy éve volt, amikor Balu kutyánk akkorát rántott rajtam az egyik sétánk alkalmából, hogy azt hittem egy karral kevesebbel térek haza.
Néhány hónapig fájt, de gondoltam ebcsont beforr – főleg, ha pont egy eb a bajom okozója…
Én vagyok a hibás, hogy akkor félvállról (szó szerint!) vettem a dolgot, de egyszerűen nem volt időm magammal foglalkozni, az építkezés, meg a kiutazás minden energiámat elvitte.

De aztán mióta itt vagyunk és rendszeresen csikungozom, kiderült, hogy van néhány mozdulat, amit elég szépséghiányosan tudok csak előadni.

Ráadásul elkezdtem a házban meridián tornát tartani, ahol ugyancsak nem árt bizonyos mozdulatokat helyesen megmutatni, nem pedig a felét ellazsálni.

A héten éppen elmaradtak a csikung edzéseim, anyu meg tudott itthon segíteni - így gyorsan kerestem egy sportorvost.
Korábban jártam már csontkovácsnál, de ő sem sok jóval biztatott, mert szerinte részleges izomszakadásom van, az pedig csak műtéttel lehet orvosolni.

Csináltak MRI-t, de szerencsére nem akkora nagy a baj, az izmaim rendben vannak, de lehet, hogy mivel a jobb vállamat automatice kíméltem egy jó ideje, emiatt rendesen ellustult és egy jókora mészfelrakódás képződött rajta.
Na azt pedig csak ki kell onnan kapargatni, tornázni rendszeresen és akkor elfelejthetem örökre ezt a vállfájósdit.

Itt minden flottul ment, az MRI-t rögtön megcsinálták, mehettem volna akár másnap a műtétre is, de mivel a biztosítóval is le kellett boltolnom, így a szerda délutánban maradtunk.
A műtéti előkészületek miatt este fél kilenckor kerültem a műtőasztalra és már 11 volt, amikor végeztek velem. De nem én voltam az utolsó, Gábor szerint még ketten vártak utánam a sorban. Az altatós doki kedves volt, csak arra emlékszem, hogy félig kábultan a tokaji borokról értekeztünk, azt ecsetelte, hogy neki hány puttonyos a kedvence.

Csak zárójelben, a kínaiak valóban az édes borokat szeretik. Nemrég sikerült összefutnunk azzal a kínai sráccal, akinek nagy szerepe van abban, hogy itt Szingapúrban is lehet magyar borokkal találkozni. 3 évig élt Magyarországon és a kínaiak ízlésvilága szerint választott ki 50 fajtát és azt forgalmazza nagy sikerrel. A tokaji, villányi és az egri borok a legkeresettebbek, de egyelőre csak a saját üzleteiben és néhány étteremben lehet hozzájuk jutni.

Szóval visszakanyarodva a témához, másnap reggel már haza is mehettem, most tornáztatom a karomat szorgalmasan és reménykedem, hogy a jövő heti tornaórán észre sem veszik a lányok, hogy közben beiktattam egy vállműtétet...


kaptam emlékbe néhány fotót a „sóbányából”…