Dobozolunk...

Boldog Karácsonyt kívánunk:  Mariann, Gábor, Marci és Bálint 

Gardens by the Bay

Tartozom még ezzel a beszámolóval, lehet, hogy nem véletlenül hagytam így a végére.
Nem csupán az idei utolsó bejegyzésem lesz, hanem egyúttal Szingapúr látnivalóiról szóló legutolsó.
Majd azért a részleteket is elmesélem, de elöljáróban annyit, hogy egy hónap múlva ilyenkor már javában Szöulban vacogunk, azaz másfél év párás meleg után újra mélyeket lélegezhetünk s a négy évszakra kalibrált szervezetünk hálát rebeghet, hogy nem erőszakoljuk tovább:-)
Na jó, azért ez enyhe túlzás, meg ráadásul az otthoni télvíz idején a melegre panaszkodni nem igazán helyénvaló dolog, így a közérzet-jelentést inkább nem folytatnám…ez a kert úgyis érdekesebb:-)

Pont egy évvel ezelőtt már jártam itt, de akkor még meglehetősen sivár volt a táj, mindenhol munkagépek, földtúrások és a vasfák is még csupaszon meredtek az égig - szóval nem volt nagy élmény.
Idén júniusban volt a hivatalos kertavató, arra már minden fűszál és bokor a helyére került, most decemberben pedig már minden úgy néz ki, mintha évtizedek óta zöldellnének itt a növények. Mellesleg ez azért is lehetetlen, mert a 101 hektáros park az óceánból visszahódított földterületre épült. A kert maga 1 milliárd szingapúri dollárt kóstált (1 S$= kb.180 HUF), a látogatása ennek ellenére  ingyenes, egyedül az üvegházakba kérnek belépőt.

A park a természet és a modern technológia különleges ötvözete, felejthetetlen élmény, de számomra mégis azt az ambivalens érzést erősíti, amit ezzel a várossal kapcsolatban érzek: a kicsi Szingapúr ismét nagyot alkotott, ámulatba ejtette a világot, egy újabb szájtátós látnivalót tett le az asztalra, de lássuk be, mégis csak mű ez az egész, mint oly sok minden ebben a városban.
Műfák ide, hipertechnika oda, azért nagyon tetszett, amit láttunk. Az állatkert-botanikus kert-MacRitchie rezervátum trió mellé bekerült a kedvenceim közé.

A kert különlegességei ezek az ún. "supertree"-k, a vasszerkezetek tetején vízgyűjtők és napelemek találhatók, amelynek segítségével locsolják a kertet és a két üvegház növényeit, illetve biztosítják ez utóbbiakban a klímát. Összesen 20 ilyen kisebb-nagyobb fa található a kertben, amelynek szárain több, mint 160 ezer növény (200 faj) kapaszkodik felfelé.

Az esti (holdbéli) sétát nem lehet kihagyni,  ekkor fényárba borul az "erdő" és zenés fényjáték fokozza a hangulatot...

A "Flower Dome" a föld mediterrán éghajlatú vidékeire kalauzol, így ebben az üvegházban a Földközi-tenger, Dél-Ausztrália, Dél-Afrika, Kalifornia és Dél-Chile növényvilágát csodálhatjuk meg - itt már sok ismerős növénnyel találkozhattunk, pl: rózsák, begóniák, muskátlik, liliomok stb.

A "Cloud Forest" búrája alatt pedig a trópusokon sétálhatunk, illetve lifttel "megmászhatjuk" ezt a mesterséges hegyet, ahol a 2000 méter magasan élő növényekkel ismerkedhetünk.

Még egy rakás kép készült, így azokat a fotóalbumba feltöltöttem, de érdemes a kert honlapjára is ellátogatni, vagy ebbe a turistacsalogató videóba belenézni:

Karácsonyi ráhangolódás

Már tavaly is meséltem, hogy karácsonyi hangulatot elég nehéz varázsolni ebben a trópusi melegben.
A várost természetesen már ellepték a szebbnél szebb ünnepi dekorációk és az elmaradhatatlan akciók, azaz mindenhol tömeg és kígyózó sorok. A szingapúri emberek életében a legnagyobb örömforrás a vásárlás, így most tobzódhatnak kedvükre kifulladásig.

Mi is már hetekkel ezelőtt feldíszítettük a lakást, de így (mű)fenyőfástól, gyertyafényestől sem érkezett meg a hőn áhított érzés. Volt szerencsére még egy titkos kártya a tarsolyunkban, amit tegnap előhúztunk és nagy örömünkre a mindent vitt kategóriás nyerő lappal volt dolgunk.
Andi barátnőmék már évek óta egy különleges karácsonyi koncerttel melegítenek az ünnepekre s mivel annyit áradoztak róla, így hallgattunk a jótanácsra és idén mi is velük tartottunk.
Helyi szimfonikus zenekar, gyerek- és felnőttkórus, igazi szívmelengető karácsonyi muzsika….de miért is ér meg mindez egy posztot?
Először is már nyáron(!) meg kellett vennünk a jegyeket, mert augusztus végére elkapkodták valamennyit. A hangverseny az Esplanade-ban volt (lsd. előző poszt utolsó fénykép), amelynek durián alakú kupolája különleges akusztikai élményt teremtett. De a legnagyobb dicséret mégis az interaktív előadást illeti, ami még a kevésbé vájt fülű emberekből is garantáltan komolyzene rajongót varázsol. A közönség ugyanis szerves része volt az előadásnak, azaz négy műsorszám erejéig együtt énekeltünk a kórussal, a kitűnő szónoki képességekkel bíró konferanszié pedig még Kellér Dezsőt is lepipálta. Igazán nagy élvezettel hallgattuk a műsorszámokat felvezető történeteit, vicces monológjait.
Sőt még az is kiderült, hogy a gyertyafényes (azaz mobiltelefon-kijelzős) csápolás még egy komolyzenei előadáson is bevethető.

Most már jöhet a bejglisütés...

Amikor a sok pénz és a modern építészet találkozik...

Ha már a soha véget nem érő építkezésekről esett szó a múltkor, akkor gondoltam néhány építészeti csemegéről is illik szót ejtenem. Gazdag város, gazdag választék, így nem volt nehéz dolgom...

ezen az 1040 lakásos társasházon már javában dolgoznak, azaz a "dobozok" már a helyükön állnak:  http://theinterlacesingapore.com/

ez is egy újabb házikó, de ezúttal felfelé terjeszkednek: 

http://www.youtube.com/watch?v=ClbnJ1zXI3w&feature=youtu.be

 jövő hónapban nyitja kapuit Szingapúr legújabb szállodája (Gáborék irodájával szemben):

http://singaporehotels.parkroyalhotels.com/pickering/refreshing-urban-hospitality.php

ezek az épületek pedig már javában üzemelnek: pl. egy szerény lakás- és irodakomplexum a tengerparton. http://www.reflectionsatkeppelbay.com.sg/

az idei év nagy szenzációja: Gardens by the Bay (erről majd külön posztban, saját fotókkal)   http://www.gardensbythebay.com.sg

a DNS láncot mintázó Helix Bridge és mögötte a Marina Bay Sands szálloda, tetején a hajóval.

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Helix_Bridge

az egyik modern metróállomás: 
http://en.wikipedia.org/wiki/Expo_MRT_Station

ION Orchard, az egyik bevásárlóközpont a sok közül:

az oktatás és a kultúra is kapott néhány különleges épületet. Bishan Public Library: az egyik városi könyvtár  http://www.chi-athenaeum.org/intarch/2009/bishan30/index.html

íme az ország legnagyobb (állami!) művészeti középiskolája: School of Arts http://www.sota.edu.sg/TheSchool/Campus/Facts/tabid/268/Default.aspx

itt pedig már egyetemi képzés folyik hasonló témában: School of Art Design and Media  http://www.adm.ntu.edu.sg/Pages/Home.aspx

óriás lótuszvirág: ArtScience Museum  http://www.marinabaysands.com/Singapore-Museum/

és a durián alakú Esplanade Színház:  http://www.esplanade.com

ZAJlik az élet...

Arról, hogy itt a csendről csak álmodni lehet, erről már írtam.
Szingapúrban mindenhol építkeznek, de szerintem nekünk sikerült a legnagyobb építkezési övezetet kifognunk. Mióta itt vagyunk, már a kilencedik házat húzzák fel a környező utcákban, ez pedig azt jelenti, hogy legalább 6 hónap/ház igazi fülbemászó muzsika (természetesen sztereóban, mert egyszerre több is folyamatban van). 3 hónapig tart, mire lebontják a régi házat - szétvernek tíz(+)emeletnyi betont - majd még három hónapon keresztül az új épület alapját készítik elő. Ez hasonló zajokkal jár, mert nagyon mélyre kell veri a cölöpöket. Hurrá!

Talán azt még nem meséltem, hogy a város egyik legnagyobb ifjúsági szórakozó központja is itt van a szomszédban, ahol minden pénteken és szombaton hajnalig szól (üvölt) a zene. Tegnap éjjel azonban nonstop állt a bál. Amikor hazamentek a legények (lányok) jöttek a futók. Az Orchardról indították ugyanis az idei maratont, na de mikor, ha nem hajnali 5- kor ( ilyenkor még "csak" 25 fok...). Előtte egy órával már elkezdődött a ráhangolás, azaz zárt ablakok mögül is meg tudtuk volna csinálni a bemelegítést.

Érdekes egyébként, hogy minél magasabban van egy lakás, annál zajosabb. Ezzel sikerült jó alaposan melléfognunk, hiszen azt gondoltuk, hogy milyen jó lesz nekünk itt a 25. emeleten. Se bogár, se por és még az utca zaja sem ér majd fel idáig...Tévedtünk. Egy fizika könyvet nem ártott volna előtte fellapozni.

 Kilátás a gyerekek szobáiból: az egyik éppen most kezdődik, a másikat (legelső) egy éve kezdték, a mögötte állót most adták át...

Itt meg éppen egy bontás van folyamatban. Miután szépen körbeállványozták a házikót, valahogy felvarázsolják a tetőre a munkagépeket és szépen haladnak lefelé...

Az ősi fogecset

Keleten már több ezer évvel ezelőtt is használtak „fogkefét”, ezt bizonyítják az ókori Babilónia területéről ( i.e. 3500-ból!) előkerült régészeti leletek.
A muzulmán világban vallási előírás a fogak tisztántartása, Mohamed próféta szerint ugyanis egy tiszta szájból elmondott ima többet ér 75 közönséges fohásznál.
Az ősi kínai gyógyászatban ugyancsak nagy szerepet kap(ott) a fogak ápolása. A száj, mint akupunktúrás mikrorendszer az egyes szervek gyengeségeit jeleníti meg, azaz az ugyanazon fogaknál visszatérő problémák a megfelelő szervek problémáira utalhatnak.

Különböző fák gyökereit vagy ágait rágcsálták anno, de számomra a mai nap felfedezése, hogy ez a módi még most is dívik.
Kicsi faág, zacskóba becsomagolva, használati utasítással, honlap információval ellátva, no meg különböző ízesítéssel, kinek hogyan tetszik. Muszáj volt egyet kipróbálnom…

Az Arab-félszigeten őshonos arakfa ágáról van szó, amely a fogtisztítás közben fanyar nedvet enged magából. Azaz fogkrémre nincs szükség, mert a nedv tannint (csersavat) tartalmaz, ami azon kívül, hogy friss leheletet biztosít, kitűnő baktérium- és vírusölő hatású.

Használati utasítás: a faág végét egy kicsit meg kell rágcsálni, hogy a vékony kéreg lekerüljön róla. Ezután előbukkannak a rostok - olyan, mint egy kicsi ecset - amik aztán tényleg jól bírják a strapát.

Hongkong

A múlt héten őszi szünet volt a suliban, a pénteki iszlám ünnep (Hari Raya Haji) hosszú hétvégéjét toldották meg a gyerekeknek néhány nappal. Mi ezúttal Hongkong felé vettük az irányt.

Főleg a gyerekekről szólt a kiruccanás, hiszen a két nap nonstop vidámparkozás mellé csak néhány túrát iktattunk a programba. Mivel Gábor már járt errefelé, ezért az egyik gyereknapon kimenőt kaptam, hogy én is felfedezhessem magamnak a várost. A fiúkat tehát hagytam az űrlényekkel csatázni, én pedig élvezettel merültem el az újabb élménytengerben.

Szingapúr egy jól nevelt emberekkel teli steril kisváros Hongkonghoz képest. A korábbi értetlenségem szürke homálya teljesen kitisztult, most már ugyanis értem, hogy miért kérik ki maguknak az őshazából származó helyiek a „kínai” jelzőt…
Külvárosi metróvonalakon utaztam, turisták által kevésbé felkapott helyekre is eljutottam, így testközelből is megtapasztaltam azt a bizonyos kínai modort, amiről eddig csak olvastam vagy Mónika barátnőm élménybeszámolóiból ismerhettem. De most már én is tudom, hogy mi fán terem a köpködés, a folytonos szipogás és krákogás, a fülsiketítő hangoskodás, ugyanakkor szerencsém volt találkozni a rideg és merev szingapúri átlagemberhez képest sokkal kedvesebb, közvetlenebb és barátságosabb emberekkel is.
Elég ellentmondásos így ez az egész, de Kína óriási, az ott lakó emberkék pedig nem egy kaptafára készültek és messze nem olyan (egyen)birkanyájról van szó, mint amilyen a szingapúri náció.
Mivel ennyien vannak, az egyetlen túlélést a tülekedés és egymás túlkiabálása jelenti. Nekünk európaiaknak ez meglehetősen sokkoló, de náluk meg ez a természetes. Izgalmas volt tömegközlekedni, szinte mindig közelharcot kellett vívnom, amikor ki akartam szállni a metróból, mert egy csomó ember egyszerre próbált visszalökni a kocsi belsejébe. Ahol amúgy kis képernyőkről híreket sugároztak, közben meg mindenki a telefonjába ordibált. A köpködésük valóban gyomorforgató, ők meg azon értetlenkednek, hogy a fehér ember minek csomagolja papírba és vágja zsebre az orrából kivarázsolt cuccot.

Hongkong területileg kétszer akkora, mint Budapest, de a 25%-os beépítettségnek köszönhetően az itt lakó 7 millió ember elég szűkösen fér el – nemhiába itt épült a világon a legtöbb felhőkarcoló. A város nagy része ugyanis erdős hegyvonulatokkal és meredek lejtőkkel tarkított dimbes-dombos vidék, de így legalább a városi forgatagból van hová elmenekülni. Például a 263 sziget valamelyikére, mert a nagy félszigeten kívül hivatalosan ennyi kisebb-nagyobb szigetre épült a város. Néhány közülük híddal (és a föld alatt metróval) is megközelíthető, de a többire csak vízi járgány segítségével lehet átjutni.
A sok zöld felület ellenére mégis egyre nagyobb gondot jelent a légszennyezettség, aminek a 80 %-a Kínából érkezik.
Az 1997-es visszacsatolástól számítva még ötven évig szinte teljes autonómiát élvez a város (saját zászló, pénz, kormány és igazságszolgáltatási rendszer - némi pekingi szálmozgatásokkal megspékelve), de állítólag az elmúlt években sokat veszített eredeti fényéből és kissé „megrozsdásodott” . Vagy a hirtelen megélénkült kínai bevándorlás homályosította el, ki tudja.

Sokat fotóztam, így az albumban még ezen kívül is csemegézhettek (a családi képek linkjét meg emailben küldöm).

Hongkong (sziget) látképe a félszigetről:

 ugyanez néhány sarokkal arrébb az esti fényárban:

Po Lin kolostor (Lantau sziget):

 a kolostorral szembeni hegyen az óriási Tian Tan Buddha:

 Ngong Ping-i függővasút:

Wong Tai Sin templom :

Chi Lin zárda:

Nan Lian kert:

Man Mo templom (Tai Po) óriási füstölői: 

Tízezer Buddha kolostorához vezető út (Shan Tin):

piaci kínálat:

Színes angol órák

Már ott tartunk, hogy Bálint gyakran a fejét fogja, ha valamit rosszul mondunk angolul, de főleg a kiejtésünk miatt kötözködik - lássuk be, jogosan. Ha belefeszülök, akkor sem tudnék olyan echte angol kiejtést produkálni, mint a fiúk, így ha ez a hajó már elúszott, legalább a szókincsemet megpróbálom egy kicsit felturbózni.
Szóval adott volt a feladat, s mivel az EFT kurzust sikerült befejeznem, így az agytágítást most egy angol tanfolyamon folytatom.

Rajtam kívül csak hárman vagyunk a kurzuson, egy brazil, egy koreai és egy japán nőci, na és a cseh angol tanár.

Nagyon élvezem ezt a kulturális kuszaságot, mert még sosem volt olyan élményben részem, hogy egy-egy feldobott témát (szokások, ünnepek, emberek, ételek, tájak stb. ) egyszerre ennyi szemüvegen keresztül sikerüljön megismernem. Ez a különbözőség a földrajzi távolsággal egyenes arányban nő és mivel az európai szekció van „középen” - ha megfelelő szögből nézzük a földgolyót -  így kb. mi jelentjük az átmenetet a dél-amerikai és a kelet-ázsiai tengely két szélsőséges vége között.

Természetesen a kötelező női témákba inkább óra után merülünk bele, hiszen az ifjú Polanek igencsak elpirult volna, amikor a majdnem ötven éves Shirley a brazil pasik fenekéről tartott szenvedélyes kiselőadást. Brazíliában ugyanis ezt nézik meg a nők először, ha egy férfi az útjukba kerülJ
Aztán Kanako és Hori ferde szeme teljesen kikerekedett, amikor a brazil nő a férje főzőtudományáról is mesélt. Aki nem csupán gusztusos hátsóval bír, de a főzésen túl még mosogatni sem engedi a nejét, mert a női kacsókat kímélni kell. Sőt náluk még a beágyazás is férfimunka, mert a rendmániás szuperférjnek nem mindegy, hogy hogyan állnak a párnacsücskök.
Ezzel szemben a japán gésa éjfél előtt sosem látja az urát, mert náluk az a trendi, hogy a férfiak a munka hősei - otthon meg a ház urai. De azért a fizetésüket az asszonykáiknak adják és ha szükségük van pénzre, akkor kuncsorognak.

Shirley még mindig nem akarja elhinni, hogy a világon létezik ekkora a közbiztonság, hogy a pénzkiadó automatáknál az emberek szívbaj nélkül igazgathatják a bankókat a tárcáikba, a nők pedig nyitott retiküllel flangálhatnak. A koreai és japán hölgyemény meg nem képes megszokni a helyiek udvariatlanságát és a szolgáltatások gyatra minőségét. Ezt még én sem igazán értem, mert az otthoni állapotokhoz képest szerintem fényévre vannak az itteni viszonyok.   

Egy szó, mint száz sokat nevetünk és ilyenkor a keleti csapat nagyokat tapsol, mert míg nálunk a hasunkat fogjuk a röhögéstől, addig náluk minél viccesebb valami, annál többször és nagyobbat csattan a tenyér.

 Hori éppen hiányzott, de majd legközelebb őt is lencsevégre kapom, hogy teljes legyen a csapat...

Holdsütik és lampionok

A kínai kultúrában a hold kitüntetett szerepű égitest, így nem véletlen, hogy a hagyományos ünnepek mindegyikét a holdnaptár szerint határozzák meg.

Tegnap, azaz a 8. holdhónap 15. napján az ősz közepét ünnepelték (Mid-Autumn vagy Mooncake Festival), ami több mint 3000 éves múltra visszatekintő családi ünnep. Amikor a hold a legnagyobb és legfényesebben csillog a családok összegyűlnek, lampionokat gyújtanak, füstölőket égetnek, a holdbámészkodás közben pedig nagyokat beszélgetnek és az elhunyt szeretteikre gondolnak. Ilyenkor sok finomság kerül az asztalra (vagy a piknik pokrócra), ahonnan természetesen nem hiányozhat az ünnep kötelező nyalánksága, a holdsüti sem.

Már szeptember eleje óta rendületlenül árulják a boltokban a különböző féle-fajta  süteményeket.  A hagyományos töltelék lótuszmag masszából készül és a holdat a süti közepében lapuló kacsatojás(sárgája) jelképezi. Mostanság inkább egy nagyon édes és tömény csoki-, mogyoró-, pisztáciakrém stb. kerül a vékony sült tészta réteg alá. A családok, barátok ezzel ajándékozzák meg egymást, de a modern időkben már céges repiajándékként is szolgál  (nem véletlen tehát, hogy a múlt héten több céges futárt is láttam kismillió dobozzal lavírozva).

Este Bálinttal nyakunkba vettük a várost, nagyon nagy élményt volt a lampionfüzér tengerben úszó China Town és a folyóparti úszó fényszobrok látványa. További fotók az albumban.

Számos legenda kering az ünneppel kapcsolatosan, de minden történet főszereplője a gyönyörű Csang E, aki halhatatlansága miatt még ma is holdon él.

Ez az egyik verzió a sok közül, ha érdekel benneteket, akkor érdemes belenézni (és közben egy kis kínai zenét hallgatni):

   

Forma-1

Eddig csak tévében láttam Forma-1-es futamokat, gondoltam majd egyszer valamikor élőben is....Úgy látszik most érkezett el ennek az ideje, hiszen az itteni utcai száguldó cirkusznál keresve sem találtam volna jobb alkalmat.
Nem vagyok különösebben nagy rajongója ennek az autós őrületnek, de ezt tényleg kár lett volna kihagyni, mert nagyon nagy élmény volt a vasárnap este.

Első nagy piros pont: csak 10 perc és már a pályánál voltunk, a profi rendezésnek köszönhetően pedig minden olyan olajozottan működött. Nem volt tömegnyomor, egyértelműek voltak a útmutató táblák, kedvesek voltak a szervezők.
Sétálójegyünk volt, de mivel amúgy is csak egy-egy csík erejéig lehet élvezni a versenyt, így ezt megunván a fűben heverészve óriáskivetítőkön követtük inkább a futamot, miközben a száguldó kocsit repesztéseit dolby sztereóban hallgathattuk:-)
Azért nagyon vicces volt látni ezeket a szuper kocsikat azokon az utakon, ahol mi is sokszor megfordulunk és hiába suvickolják fel a nyomokat minden évben, azért a kanyarokban hagyott fekete keréknyomok még nagyon sokáig látszanak.

Itt Szingapúrban minden évben óriási programdömping társul a versenyhez, így a különböző zónákban több színpadon legalább nyolcvan előadás, koncert és egyéb látnivaló várta a közönséget.
Bálint már szombaton este is kiment az apjával a nagykoncertre (Maroon5), vasárnap már együtt voltunk és ha nem éjjel 11-kor kezdte volna Katy Perry a bulit, talán nem csak az első három szám erejéig maradtunk volna...
http://www.singaporegp.sg

még több fotó itt.

Répatorta

Kai Kai nemrég ünnepelte az ötödik szülinapját.
Szegény panda még a karanténban vesztegel, de legalább méltó módon fölköszöntötték: egy almás, répás jégtortával...Boldog szülinapot!

na mi lesz már, minek ennyit vacakolni?

végre! fincsi hűs finomság...

Photo / Wildlife Reserves Singapore

Ujj számtan

Már az ősember is az ujjait használta a számoláshoz, ezzel a jó szokással pedig nem hagytunk fel azóta sem (nyelvészeti csemege: a latin ujj szóból (digitus) származik az angol digit, azaz számjegy elnevezés).

Ahány ház, annyi szokás alapon az ujjunkkal való számolás - helyesebben a számok elmutogatása - nagyon színes képet mutat. Mivel Szingapúrban sok náció él egy rakáson, így már nekünk is sikerült néhány variációt megismernünk ezalatt egy év alatt.

Mi magyarok a legtöbb európai néppel együtt a számolást mindig a hüvelykujjunkkal kezdjük és az ötöst a nyitott tenyerünkkel mutatjuk. Az angolok, amerikaiak és ausztrálok pont fordítva haladnak, tehát ők a kisujjukkal kezdenek, de a vége, azaz az ötös már ugyanaz. (lsd. Give me five! = Csapj a tenyerembe!)

Az ázsiaiak esetében eddig kétféle, igencsak eltérő mutogatással találkoztam. A kínaiak egy kezükön egészen tízig elszámolnak:

 

A japánok és koreaiak viszont nyitott tenyérrel indítanak és a számokkal előrehaladva ökölbe zárják a kezüket, hattól tízig pedig visszafelé ugyanez: 

Tehát igencsak zavaros lehet egy ilyen számmutogatósdi, mert ha egy japán hármat mutat egy amerikainak, az neki kettőt jelent, de ha az amerikai mutatja a hármat, akkor az meg a japánnak kettő, de akár nyolc is lehet, mint ahogy egy kínainak is a mi kettesünk...inkább nem folytatom:-)

Az egyéb kézjelekről vagy az eltérő jelentésű kommunikációs technikákról és gesztusokról még sokat tudnék mesélni, így ebben a témában mindenképpen folyt. köv.

Eltévedt dzsungellakók

Amikor ma Bálint megérkezett az iskolából tiszta sáros volt a táskája, mert útközben hazafelé a hátára ugrott egy majom…

Amerre a szemünk ellát, mindenhol felhőkarcolók, de a házak tövében rengeteg fa és bokor zöldellik, ahol bizony megbújhat néhány eltévedt dzsungellakó.
A sulijukban már kétszer is előfordult, hogy a „pitonmentőket” kellett kihívni egy eltekergett óriáspéldány miatt. De ez errefelé nem is akkora nagy szenzáció, évente ugyanis kb. 300 kisebb-nagyobb csúszómászót fognak be lakossági bejelentésre. Az állatkert már nem is győzi az örökbefogadást, így külföldön próbálnak túladni rajtuk.

Még az a szerencse, hogy tigrisek csak a Tiger sör dobozairól vicsorítanak ránk :-)

ezen a videón egy pitont próbálnak befogni Szingapúr egyik lakótelepén:

Panda hírek

Tegnap reggel két nagyon népszerű és régóta várt látogató érkezett Szingapúrba. A Changi reptéren 60 fős delegáció fogadta őket, köztük Teo Ser Luck kereskedelmi és ipari miniszter valamint az egykori elnök, S.R. Nathan.
Azért, hogy minél kényelmesebb legyen az utazás, a repülőgép közepén egy kosárlabda pálya nagyságú helyre szóltak a jegyek és hogy az ellátás is tökéletes legyen, mintegy 90 kilogramm bambusz lapult a catering csomagban.
A vendégek kissé megilletődve fogadták a nagy ovációt, majd csalódottan vették tudomásul az 1 hónapos karanténról szóló döntést. Októbertől viszont már a vadiúj otthonuk várja őket, ahol a természetes élőhelyükhöz hasonló klímát egy duplaüveges légkondis medvelak biztosítja.

Szingapúr ezzel az akcióval már a kilencedik olyan ország (Kínán kívül természetesen), ahol lehetőség nyílik arra, hogy közelről is megcsodálhassunk egy-egy helyes óriáspandát. Az állatok minden helyszínen egy 10 éves kölcsönszerződés keretében vendégeskednek, azaz az évi 1 millió dolláros "bérleti díj" ellenére is a kínai állam tulajdonában maradnak és ugyanez vonatkozik az esetleges utódokra is.

KAI KAI, az ötéves hím és JIA JIA, a négyéves nőstény maci

A óriáspanda kínai nyelven "nagy medvemacskát” jelent. A "macska" jelzőt annak köszönheti, hogy a többi medvefélével ellentétben kitűnően tud fára mászni, a pupillája pedig nem kerek, hanem a macskaszemhez hasonlóan rés alakú. Naponta meglehetősen hosszú ideig (10-12 órán keresztül) képes egy helyben üldögélni, azaz életvitele igen lassú a rokonságához hasonlítva. Nem brummog (nem nyávog), hangja inkább a bárány bégetéséhez hasonlít. Elsősorban bambusszal táplálkozik, annak is főleg a fiatal hajtásait részesíti előnyben, de gyümölcsöt és elvétve egy-egy apróbb gerinces állatot is elmajszol.

Őshazája mindössze 5900 km², amely magában foglalja Szecsuan, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. A nyarakat a sűrű erdővel benőtt, 2700–4000 méter magasságban fekvő szubtrópusi hegyoldalakon tölti, télen pedig nem alszik téli álmot, hanem a hideg elöl az alacsonyabban fekvő területekre vándorol.

Jelenleg sajnos a veszélyeztetett fajok táborát erősíti, hiszen szabadon 2000 példánynál is kevesebb él belőlük. De nagy szerencsére Kínának szívügye a macik megmentése, így egyre több pandamentő központ nyitja meg kapuit és a szakértői gondoskodásnak köszönhetően mára az állomány is végre növekvő tendenciát mutat.

leszállás után a fotósok gyűrűjében:

  

és íme az új 1500 nm²-es légkondis otthonuk:
(a maciknak lehetőségük lesz a trópusi klímát is megismerni, azaz kapnak kimenőt a szabad levegőre is, de minden bizonnyal inkább bent hűsölnek...)

http://pandas.riversafari.com.sg