Nagy izgalommal vártuk ezt az utazást, előreláthatólag 3 évre engedtük le a horgonyt Szingapúrban, ebben az óriás kikötővárosban. Új fejezet ez a család minden tagjának. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mi minden történik velünk ez idő alatt, akkor olvassátok kalandjainkat…
2012. január 15., vasárnap
(Igazi) fiús buli
A kissé furcsára sikeredett családi vacsora után Bálint egy igazi fiúcsapattal is megünnepelte a szülinapját.
Minden nagyon jól sikerült, jót játszottak, ettek, ittak, mulattak….de közben nekünk is nagy élmény volt ezeket a különböző személyiségű gyerekeket közelebbről megismernünk.
Attól függően, hogy milyen kultúrából érkeztek, a természetük, viselkedésük is ennek függvényében volt más és más. A visszafogott japán kisfiú mellett – aki mellesleg Bálint válláig sem ért – nagy kontraszt volt az argentin macsó, vagy a robusztus és kicsit nyers norvég mellett a mosolygós finn és a csendes izraeli gyerkőc.
A jókedvet és az önfeledt játékot illetően azonban már nem volt különbség, egy húron pendült a csapat, jó volt látni ennyi vidám gyereket egy rakáson.
3 földrészről egy medencébe...
Yutaro (japán), Oscari (finn), Gal (izraeli), Aslak (norvég), Lino (argentín) és egy magyar betyár
Dínó ásatás...
és a kemény munka gyümölcse
Hihetetlen, hogy a latinos temperamentum már ilyen kicsi gyerekkorban is megmutatja magát. Lino folyamatosan a társaság középpontja volt, állandóan énekelt, táncolt és közben pózolt a fényképezőgép előtt. Amíg a fiúk fürdőnadrágban voltak, ő nagy vagányan nyitott ingben és napszemüvegben bohóckodott. A fürtös hajával és világító kék szemével néhány év múlva a lányos apukák réme lesz, az tuti. Amúgy egy imádnivaló kölyök, Bálint egyik legjobb barátja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése