Gyakorlati vizsga

Mielőtt januárban hazafelé vettük az irányt én rettenetesen be voltam sózva, nagyon vártam már, hogy újra otthon lehessek. Emlékszem Andi és Móni, az itteni barátnőim óva intettek attól, hogy túlságosan lelkesedjek, mert csalódni fogok és akkor meg az lesz a baj.

Nem ez jött be, mert nagyon-nagyon jó volt. De aztán ami történt utána, az mégis rosszabb, mintha csalódottan jöttem volna vissza.

Itt vagyok újra Szingapúrban és egyszerűen nem találom a helyem. Totál kibillentem az egyensúlyomból és most ezerrel azon dolgozom, hogy visszataláljak…

Az elmúlt 3 hét fejleménye: bedagadt a szemem, volt emiatt egy kisebb műtétem. A kontrollon még találtak valamit, ami nem pucolódott ki, így néhány újabb szuri, ismét metszés és továbbra is türelmesen várom, hogy ne úgy nézzek ki, mint akinek benyomtak egy rendeset balkézről…
Aztán a másik nyavalyám a vállam, amelyiket megműtötték, most újra fáj, de sokkal jobban mint előtte. Éjszakánként arra ébredek, hogy csillagokat látok, használok mindenféle helyi csodakencét, de azok csak ideig-óráig csillapítják a fájdalmat. Visszamentem a dokihoz reklamálni, aki szentül meg van győződve, hogy a mostani bajomnak semmi köze sincs a műtéthez (mondta mindezt ránézésre, meg néhány nyomogatás után…). Ez más – ún. befagyott váll szindróma. Állítólag 40 év feletti nőknél gyakran előfordul, rejtélyes betegség, nem tudják az okát, de ne aggódjak másfél-két éve alatt rendbe jön és örökre elfelejthetem. De ő egy újabb műtétet javasol, elaltat, majd kitekergeti a karomat és akkor van rá esély, hogy hamarabb rendbe jöjjön. Na, ekkor tudtam, hogy rossz helyen járok. Látta a bedagadt szemem, az arcomon újra előjött ragyákat, meg sem fordult a fejében, hogy esetleg máshol lehet a bibi?

Az a baj a nyugati orvoslásban, hogyha az ember lánya állatorvosi lóként ezerféle tünetet produkál, a doki akkor is csak adott szervre, testrészre koncentrál, ahelyett, hogy az egész testemet kezelné, a megbillent energiarendszeremet pofozná helyre, de persze legfőképpen az agyamban kezdené el a rendrakást….
Így most itt a feladat, úgyis ezt tanulom, ebben hiszek és a jövőben is ezzel szeretnék foglalkozni. Írom szorgalmasan a dolgozataimat a suliban, de hát úgy látszik a gyakorlati vizsgáimat saját magamon kell megszerzem. Ennek valószínű így kellett lennie.
Talán néhány év múlva még hálás leszek a sorsnak, hogy az átélt tapasztalataim miatt sokkal hitelesebb leszek a hozzám forduló betegek szemében. Így legyen!

Találtam még egy segítséget, egy nőt, aki izomterápiával kezelget – nem a vállamat természetesen, hanem az egész testemet. Ő az én emberem.
Otthon meg szorgalmasan a megfelelő akupunktúrás pontjaimra koncentrálva ütögetem a meridiánjaimat, néha jól megrázom magam, fejben, testben és lélekben pedig gyakorlom a tanultakat, így teljesen biztos vagyok abban, hogy ennek a kripli állapotomnak hamarosan búcsút inthetek.