Kínai buddhizmus

Mi európaiak, hívők vagy nem hívők azt gondoljuk, hogy Buddha a buddhisták istenének, de legalábbis egyik prófétájának felel meg, pedig ez nem igaz. A buddhizmus eleve nem istenhívő, azaz nem tanítja egy felsőbbrendű, teremtő isten létezését, akitől függene a megvilágosodás. Ez az az ok például, amiért a buddhistáknál nincsen hittérítés, pusztán a tájékoztatásra szorítkoznak.
Nagy fejtörést okozol egy buddhistának, ha a hitéről faggatod. Már csak azért is, mert meg van győződve arról, hogy Buddha nem követelt hitet a követőitől.
Ellenkezőleg, azt mondta:
„Ne azért hidd, mert én mondtam, hanem azért mert meggyőződtél róla.”

És milyen igaza volt, ha valaki nem nyitott ebbe az irányba és/vagy nincs vele dolga, akkor teljesen felesleges az egó eldobásáról győzködni vagy arról, hogy kövesse a saját "Belső Fényét", mert ez fogja a megvilágosodáshoz elvinni.

Pedig nem kell lemondanunk semmi földi jóról, attól még elérhetjük a saját buddhaságunkat.

Kerüld az érdemtelen cselekedeteket, bővelkedj érdemdús cselekedetekben, ismerd meg szellemed igaz természetét! - ez a buddhák tana.

Persze a buddhizmus ennél jóval bonyolultabb és szerteágazóbb, de mégis sokkal jobban kézzel foghatóvá válik és könnyebben érthető, ha ebben a környezetben éli az ember a mindennapjait. Mert valami átjön ezekből az ősi filozófiákból láthatatlanul is, az egyszer biztos. A többes szám a taoizmus és a konfucianizmus eszméire vonatkozik, mert ezek azok az irányzatok, amelyek a kínai buddhizmust és egyúttal a kínai társadalmat leginkább befolyásolták és egyedivé tették.

Dióhéjban érdemes ezekről is említés tenni, hogy teljes legyen a kép.

A híres ókori bölcs Kung Fu Ce (latinosan Konfuciusz, Kr.e. 5. század) eszméihez kötődik a konfucianizmus. Nehéz ezt valójában vallásnak nevezni. A konfucianizmus egyfajta útmutatás, erkölcsi tartás a társadalom számára: a tökéletes társadalmi rend megfogalmazása kínai módra, ahol óriási szerepe van az ősök és az uralkodó tiszteletének.

A taoizmus pedig a másik nagy kínai filozófiai rendszer, aminek kialakulása Konfuciusz kortársához, Lao Ce munkásságához köthető. A taoizmus a társadalmi hagyományoktól és szabályoktól való spontán szabadságot hirdeti, inkább meditatív, az elmélkedést elősegítő vallás. A természet és az emberi természet összhangjával próbál eljutni a végső valósághoz.
Igazán életigenlő filozófiát takar, hiszen azt tanítja, hogy minden eléd kerülő helyzet azért van, hogy valamit tanulj belőle.

A taoizmus eszméi különösen közel állnak a szívemhez, a shiatsu tanulmányaim során többször elemeztük ezeket a tanokat és sokkal izgalmasabbak, mint azt valaha gondoltam volna – de majd erről később, vagy máshol – pl. a blokkoldás c. oldalamon hamarosan...

Ez a három vallás, filozófia együtt nagyban befolyásolta a kínai kultúrát, politikát, gazdaságot, a kínai orvoslást, a harcművészeteket és magyarázatot ad arra, hogy miért gondolkodnak máshogy a kínai emberek, miért tekintélyelvű a demokrácia, miért tisztelik annyira az ősöket és hogy honnan ered az az erkölcsi tartás, ami a nyugati emberekből lassan kihalóban van.


Míg a thai Buddha nőiesen karcsú, addig a kínaiak arca pufók és nagy a pocakjuk, tele vannak vidámsággal, életörömmel, pozitív kisugárzással.




Sárga Jambhala Buddhát rosszalló arckifejezés és királyi testtartás jellemzi, de csak azért hogy figyelmeztessen arra, hogyha arrogáns módon akarunk meggazdagodni, akkor koldusbotra jutunk.



Buddhista szertartás a Buddha-foga templomban - háttérben Maitreya, azaz az eljövendő Buddha. Őt többnyire trónon ülve ábrázolják, ahogy türelmesen várja, hogy eljöjjön végre az ő ideje...



A nevető Budai Buddha (nem összetévesztendő a nagyhírű és hasonló méretekkel bíró Budai szakáccsal...)gömbölyű pocakját legalább naponta kétszer ajánlott megsimogatni, hogy a várva várt szerencse, gazdagság és bőség beköszöntsön hozzánk.