Mosolygós Karácsony Saumi szigetén

Amikor arról mesélek, hogy a világ ezen szegletében mennyire optimisták az emberek és hogy mennyivel többször látni mosolyt az arcokon, mint odahaza, akkor mindig jön az automatikus válasz: persze könnyű nekik, mert a jólétben könnyű mosolyogni.

Ha Ázsiában utazgat az ember, akkor ezt a tézist egyszerre megcáfolják a Szingapúrnál szegényebb országok lakói. Egy képzeletbeli jólét(x), mosoly (y) arányosságot ábrázoló függvény meredeksége (m) ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy pozitív (y = mx).

Balin már megtapasztalhattuk ezt és most szerencsénk volt újra hasonló élményeket átélni.

Thaiföldön jártunk az elmúlt néhány napban, pontosabban a keleti parthoz közeli Koh Samui-n. Kicsi sziget - sok-sok turistával, de mi a déli, kevésbé felkapott csücsökben, egy eldugott hegyoldali szállodában élveztük a helyi emberek vendégszeretetét. És persze a nagybetűs csöndet, nyugalmat meg a kevésbé párás levegőt…

Pihentünk, karácsonyoztunk (azért nem volt az igazi...), jól éreztük magunkat és közben keresztül-kasul bejártuk a szigetet. Sziklát másztunk, elefántháton dzsungeltúráztunk (vagy elefántogoltunk?), láttunk rengeteg buddhát és szentélyt és persze próbáltunk megbarátkozni az igazi thai konyhával. Ez utóbbi igazi kihívást jelentett, mivel a „nem csípős”-nek titulált ételektől is tüzet okádtunk…
Bálintom kivolt rendesen, mikor hazaértünk, egyszerre húslevesre ácsingózott no meg mellé egy kis pörköltre, nokedlivel...

A mosoly témára visszakanyarodva, tényleg hihetetlen, hogy milyen mosolygósak a thai emberkék. Pedig nem veti fel őket a pénz, nagyon szerényen, többnyire ócska viskókban élnek, de mégis nagyon gazdagok.
Nagy kincs van ugyanis a birtokukban: elégedettek a sorsukkal.
Teszik a dolgukat, a buddhista hagyományoknak megfelelően a tisztelet, alázat és a végtelen nyugalom határozza meg a hétköznapjaikat. Mindehhez pedig hozzátartozik a jókedv és az elmaradhatatlan mosolygás is.

Állítólag 13-féle mosolyt különböztetnek meg, amelyek érzelmek egész sorát közvetítik: örömet, bánatot, kedvességet, kétségbeesést stb. Így lehet az, hogy például a „nincs kedvem mosolyogni”-ra és a „sebaj”-ra is speckó mosoly dukál:-).
Bármilyen tevékenységről is legyen szó, még a legfárasztóbb és legunalmasabb feladatnak is tartalmaznia kell némi játékos, azaz szanuk elemet, különben nem érdemes csinálni. Magyarul egy kis szórakozás – viccelődés, éneklés, flörtölés, szellemes beszólás – sohasem árt. És milyen igazuk van!

Zárójelben: amikor a „How are you tomorrow?” vicces szólásukba egy nap alatt már sokadjára sikerült belefutnunk, akkor bevallom őszintén, már mi is a „köszi, de ezt már hallottuk” mosolyunkat vettük elő.

további képek a fotóalbumban: itt