Mennyivel jobban, szebben kifejezhető magyarul az, amit most érzek. Homesick – betege vagy annak, hogy nem lehetsz otthon. Ez nem igaz.
Albérletben laktunk mielőtt kijöttünk, az új otthonunk pedig még nem készült el – tehát a szó szoros értelmében vett otthon eleve nem is tud hiányozni. Helyette megpróbáltuk megteremteni az otthonunkat most itthon – szerintem egészen jól sikerült.
A honvágy magyarul azonban egy kicsit mást jelent (nekem legalábbis) - vágyódsz valami után, amit csak a tágabb értelemben vett otthonodban, a távoli honban élhetsz át vagy találsz meg.
Ez pedig a családdal, a barátokkal eltöltött idő, a közösen átélt élmények. Mindez nagyon hiányzik, de ezen kívül is még sok-sok minden. Soroljam?
Vágyaim tárgyai: az évszakok változása - most éppen a színes ősz, friss hajnalok, hűvös esték, néhány csendes óra, hazai ízek és illatok, hegyek, völgyek, dimbek- dombok, virágos rétek, egy tüdőt tisztító túrázás, bicajozás, egy igazi színházi élmény, meleg ágyba bevackolás stb.
No nem panaszképpen, de itt mindig minden zöld – azért szerencsére a virágok színesek, fázni még sosem fáztam, sőt! A CSEND – csupa nagy betűvel – nem létező fogalom errefelé. Egy lüktető város bizony éjjel is lüktet. A magyar zöldségek, gyümölcsök íze, illata sajnos nem ér el idáig. Szingapúr legmagasabb pontja 166 m, tehát hegymászás is kilőve. Túrázni, bicajozni ugyan lehet, de ha úgy igazán odateszed magad, a nagy pára mellé örülhetsz, ha egy kis oxigént is lenyomsz a tüdődbe.
Színházban éppen tegnap voltunk, The Lion King c.- Szingapúrra jellemző módon - a Broadwayról importált díszlettel és színészekkel futó előadáson. Végül is tényleg nagy élmény volt, de a Radnóti Színház darabjai mellett eltörpül.
Az pedig, hogy úgy aludjak el, hogy csak az orrom hegye látszódjék ki a takaró alól (pedig mennyire imádok így elaludni!), legnagyobb bánatomra teljesen kivitelezhetetlen. Tuti hőgutával vinnének el a mentők, ha egyszer kipróbálnám.
Szóval nagyon jól érzem itt magam, de azért néha hiányzik ez+az. Pont.
Állítólag a honvágy érzésének is megvan a maga ciklikussága. Akármennyire jól érzi magát az ember, a kezdeti, általában 3-4 hónapos eufória után jön az első mélypont, aztán később is felcsap egy-egy kisebb hullám, de azok már kevésbé felkavaróak. Valószínű elértem az első etapot, de igyekszem nem sokat vacakolni (se vackolás, se vacakolás...), hanem mihamarabb továbblépni. Szerencsére a mérleg másik serpenyője csurig van, így nem lesz nehéz dolgom. A kisebb hullámokat követő, még az elsőnél is rosszabb roham elvileg csak 3 év múlva lesz esedékes – addigra meg már otthon leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése