Ezen a héten csütörtökön United Nations Concert volt a Middle School-ban, azaz Marcinak ismét sikerült egy nagy élményt begyűjtenie, meg persze nekünk is, mint meghívott vendégeknek.Óriási az iskola, de mégis az ebből fakadó hátrány hihetetlen előnnyé kovácsolódik a különböző kultúrából érkező gyerekek sokszínűsége miatt. Mikor délutánonként várom a fiúkat, mindig nagy élvezettel nézegetem én is ezeket a „színes” gyerekeket…A fiaink persze majd csak később fogják fel ennek a nagyszerűségét, most egyelőre annak örülök, hogy egyre természetesebben mozognak ebben az otthonitól igencsak eltérő közegben.
A koncert fantasztikus volt, a gyerekek pedig nagyon felszabadultak és ügyesek. Volt közös éneklés, zászlós felvonulás és nagyon sok klassz műsorszám, mint például ausztrál bennszülött tánc, japán taiko (óriásdob) előadás, óriás legyezőkkel taiji gongfu bemutató, spanyol gyökerekkel bíró filippínó pandanggo tánc, afrikai aranybányászok gumicsizmás tánca és persze mai pop- és rockzene a gyerkőcökből verbuválódott zenekar kíséretében.
Marcim ugyan nem szerepelt (azt nagyon utál…), de a technikai háttérmunkában vállalt feladatot, így dicséret illeti őt is.
Egy kedves gyerekkori emlékem villant be ezen az estén, amikor anno általános iskolában az egyik farsangon a „népek barátsága” c. csoportos jelmezünkkel első helyezettek lettünk. Egyik osztálytársunk magyar népviseletbe bújt, egy másik lány sítalpakkal a lábán eszkimót alakított, Orsi barátném (aki most biztos olvassa ezeket a sorokat) gésának öltözött, én pedig kukoricacsuhéból készített szoknyában és egy barna horgolt parókával a fejemen néger táncos voltam.
Lehet, hogy akkor nem volt dizájnos belépőjegy és programfüzet, se ultramodern díszlet és technika, sőt a ruháink sem voltak ennyire csodaszépek, de ha mégis ennyire mélyen elraktároztam, akkor egész biztosan nagy élmény lehetett az is…
az ausztrál bennszülöttek
a japán dobosok
a kínai legyezősök
és az afrikai gumibakancsosok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése