Rengeteg külföldi él Szingapúrban. Nagyon sok multicég felső-, de sokszor középvezetői is nyugatról érkeznek – családostul, mint pl. mi is. De vajon miért érdemes ezeknek a cégeknek ennyi pénzt feccölni a külföldről hozott munkaerőbe? A béren kívül a költözés, a hazautazások, a lakásbérlet és a gyerekek iskoláztatása is kisebb vagyon, akkor miért nem keresnek inkább helyben megfelelő szakembert?
Ázsiában rendkívül fegyelmezett és lelkiismeretes munkavállalók kerülnek ki az iskolapadokból, de a gondolkodást inkább a vezetőikre bízzák. Ennek oka a keleti oktatási rendszer, amely a kreatív jobbféltekés tanítás helyett a tényekre, memóriára és előre meghatározott válaszokra alapuló bal agyféltekés gondolkodást erősíti.
Valahogy azt érzem itt, mintha más bolygón járnék, ha egy helyi átlagemberrel próbálok kommunikálni. Elbeszélgetünk, de egymás mellett. Másképpen jár az agyunk, ilyen egyszerű.
Nem véletlen, hogy a tehetősebbek az ingyenes helyi iskolák helyett inkább nemzetközi iskolákba íratják a csemetéiket. Így talán lassan kinevelődik egy olyan generáció, amely képes lesz kreatívan gondolkodni, bonyolultabb feladatokat egymással párhuzamosan elvégezni vagy egyszerűen intuitív lenni az élet bármely területén.
Néhány szemléletes példa, amelyekhez hasonlóba nap mint nap belefut az ember:
Mónikáéknál elromlott a kaputelefon, így kihívta a szerelőket, akik a megbeszélt időpontban meg is érkeztek. Igen ám, de nem tudtak felmenni, mert hiába csengettek, nem szólt a csengő – így dolguk végezetlenül elhagyták a helyszínt.
Tegnap egy boltban két 10 centest akartam beváltani egy 20 centesre, mert azzal működik a bevásárlókocsi. Mondom ezt a pénztáros leányzónak, aki sajnálkozott is, hogy nem tud adni, mert csak ha fizet valaki, akkor nyílik a kassza – ez rendben is van – de aztán visszakérdezett: miért nem próbálom meg 20 centessel a kocsit?
Néhány hete az állatkerti sétánk során vettünk ásványvizet magunknak, de később, amikor ebédelni mentünk, külön szóltunk a kasszásnak, hogy azt az üveget ne számolja bele a fogyasztásunkba. Még bólogatott is a pasi, de persze a végén azt is beütötte. No nem rosszindulatból, egyszerűen nem tudott két dologra koncentrálni.
Szóval ilyenkor nem tépjük a hajunkat, csak szép csöndben elszámolunk háromig és mivel tudjuk, hogy mindezekért csak a „szoftverfejlesztő” okolható, a hardverembereket nem hibáztatjuk.
Kedves Janka!
VálaszTörlésNagyon érdekes dolgokról írsz, engem elvarázsolnak ezek a beszámolók. Érdekel, hogy milyen szerepük van a nőknek, az ottani gyerekek mik szeretnének lenni felnőttként vagy az is, hogy melyek a legnépszerűbb sportok? Az orvoslásról írt bejegyzés után gondolkodtam el, vajon van-e ott TB vagy mindenki maga fizeti ezeket a költségeket? Probléma-e a túlsúly, a magas vérnyomás, milyen betegségekkel küzdenek? Az biztos, hogy csodálatos napjaitok vannak, de kellesz hozzá Te is, a családod is, mint nyitott és kíváncsi emberkék. Ezt a felfedező énedet ennyire nem is ismertem, s az csak hab a tortán, hogy az élményeket élvezetes stílusban meg is osztod velünk. Köszönet érte, csak folytasd!
Köszi Kata, igyekszem továbbra is nyitott szemmel járni. Szívesen mesélek Nektek az élményeinkről, de szerintem ezzel magamnak is jót teszek, hiszen ha majd sok-sok év múlva beleolvasok, újra átélhetem ezt a "nagyutazást".
VálaszTörlés