Minden nagyon szép, minden nagyon jó… de azért ne feledkezzünk el arról, hogy vannak olyan kevésbé kellemes dolgok is, amihez bizony muszáj hozzá szoknunk. Ilyen ugyebár az időjárás – ez a könnyebbik falat, de aztán itt vannak a kéretlen látogatók – a mászó és repülő rovarok, amelyek persze megbuknának minden szépségversenyen. De hát a trópusi éghajlathoz ez is hozzá tartozik…
Amikor áprilisban itt jártunk már kaptunk ízelítőt néhány helyes példányból. Egy földszinti lakást könnyű préda lehet nekik, de gondoltuk, ha majd a 25. emeleten lakunk, akkor már nyugodtan hátra dőlhetünk…no sajnos ez nem jött be. Nyitott ablaknál alszunk, mert itt fönt már mozog a levegő és így nem kell folyton a klímát használnunk. De sajnos pont ez lett a vesztünk, mert tegnap egy zajos, kb. 7 centis fekete dög meglátogatta Bálintot. Szegénykémet a látvány is sokkolta, de a hangja szerintem még inkább megijesztette. Elég vastag volt a páncélja és emiatt a zümmögése inkább egy traktor beindításához hasonlított. Akkora volt mint egy hazai cserebogár, ami túlzásba vitte a doppingolást.
Persze még az is lehet, hogy itt finom kaját készítenének belőle, de köszönjük, mi inkább lemondunk erről az ínyenc falatról.
Amúgy tényleg ártatlanok ezek a bogarak, nem kell félni tőlük, előbb-utóbb talán a barátaink lesznek.
Másnap levittem a döglött dögöt a gondnoki irodába (dupla zacskóban - hátha mégis magához tér...)és beazonosították: valami méhecske -féléről (bár a kicsinyítő képző nem igazán helyénvaló) van szó, ami nem csíp, csak csúnya és hangos. Egy csíkos méhfaj lehet veszélyes errefelé, de azok rajban repülnek és nem bírják a magaslati levegőt. Azért ezentúl ablakot csak sötétben nyitogatunk....
VálaszTörlés