Kínai főzőcske 1.

Csak azért a számozás, mert ebben a témában még igyekszem többször elmerülni.

Sajnos még mindig nem érkezett meg a hajós szállítmányunk - benne a konyhai arzenálommal - de azért addig is próbálom áthidalni valahogy a főzés problémáját (ventilátort mindenesetre már beszereztem). Bár egy legénylakásba is kevés lenne az, amit átmenetileg konyhai felszerelés gyanánt kaptunk, de azért egy gyors kínai vacsora még így is megoldható. Csak a hatalmas alapanyag választék láttán bizonytalanodik el az ember lánya, hogy most akkor melyik zöldséget, olajat, szószt, tésztát vagy egyéb nyalánkságot vegye...

Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb kínai étel, amivel már otthon is próbálkoztam, de valahogy itt jobb lett az íze - vagy csak a környezet ízesítette meg?

Szezámolajon gyorsan megpirítottam a felaprított csirkét, majd félretettem, a zöldségek csak ezután következtek - bármi jó, lényeg hogy minél színesebb legyen. Végül a kifőtt tésztával együtt az összeset átforgattam - akkor adtam hozzá a szójaszószt, az oysterszószt és egy kicsi sherryt.
Lehet még megszórni egy kis pirított mogyoróval vagy szezámmaggal és persze ízlés szerint valami csípős fűszerrel is megbolondíthatjuk. A legjobb ha wokot használunk, mert abban gyorsan lehet pirítani, mert ha pirítás helyett párolódni kezd és így levet ereszt a hús vagy a zöldség, akkor már nem az igazi...

Jó étvágyat!

Iskolatáska...

Már csak másfél hét és kezdődik az iskola. Tegnap beszereztük a szükséges felszerelést és a könyveket. Bár ez utóbbiból nem sok van, egy matek könyvön és egy atlaszon kívül nem kaptak mást, helyette egy rakás dossziét, amibe gondolom majd lefűzik a kapott anyagokat és az órai munkát.
Itt minden suliban egyenruhában járnak a gyerekek. Az iskola címeréhez hasonlóan a fehéren kívül sárga, kék és piros póló, hasonló színekben pompázó baseball sapka, illetve szürke térdnadrág az egyenviselet.

A negyedik osztályos matek könyvben sok új nincs, körülbelül az otthoni 2. és 3. osztályos anyagról szól. Marci örült, mert ő legalább a könyv vége felé már talált valami újat is. De mindezt csak azért, mivel az életkora szerinti nyolcadikat kezdi az otthoni hatodik után. Így a nyelvi nehézségek mellett legalább matekból könnyedén veszik az akadályokat. Jövő héten lesz még egy angol felmérés, ez alapján osztják be, hogy milyen szinten kezdjék a felzárkóztatásukat. Már izgatottak nagyon, várják már az új iskolai kalandokat.

A ruhák és a könyvek mellé kaptak internetes kódot és email címet is, a házi feladatot ugyanis sokszor online kell megoldaniuk. Sőt a szülők is kapnak kódot, hogy lássák a csemetéjük feladatait illetve a tanári visszajelzéseket. Láttunk is egy bemutatót egy ilyen házi feladat küldésről: verset kellett írni egy állatról, ezt elküldeni, de közben mellékelve egy hangfájlt is, amiben felmondja a gyerkőc a verset...Legalább az ellenőrzéssel nem megy az idő, így tudnak haladni az órán.

Amúgy - már nem is meglepő - az iskola is egy óriási intézmény. Több mint 3500 gyerek jár ide csaknem 75 országból, az óvodáskortól egészen a 12. évfolyamig, azaz 18 éves korig. A nagy előadóteremben kint lóg az összes zászló, köztük a magyar is - mert a mi fiainkkal együtt 7 magyar iskolással is büszkélkedhet a suli. Minden osztályterem falán ott egy térkép, megjelölve azt, hogy abba az osztályba a világ melyik pontjáról érkeztek a gyerekek. Biztos nagy élmény lesz ennyiféle kultúrát közelről megismerniük.

http://www.ofs.edu.sg/

(nem) hétköznapi élményeink

Bálint a héten ismét táborozik, igaz csak minden második nap, de akkor is nagy dolog tőle, hogy önként és dalolva ment a sok amerikai gyerek közé. Az unokatestvérem lánya szinte az egész nyarat az Amerikai Klub táborában tölti, így ő hívta meg, hogy tartson vele. Bár Sophie keveset tud magyarul, de azért egy kis mankót jelent Bálintomnak, ha gondja támad az angollal. Hétfőn csupán amiatt panaszkodott, hogy minden gyerek csak a Justin Bieber-ről tudott beszélni…
A táborban 11 év a korhatár, így Marci ezúttal lemaradt a buliról.

A jövő héten megyünk nyaralni, utána pedig néhány nap és kezdődik az iskola. Nehezen hittem el, amikor azt mondták, hogy várják már a sulit, de mivel nagyon ki vannak éhezve a gyerek társaságra, végül is érthető a dolog.

Szerencsére könnyen szervezhető program a hétköznapokra is, hiszen programlehetőség akad jócskán. Tegnap például elvittem őket a helyi „csodák palotájá”-ba (Science Center), ami ismét maradandó élményt jelentett valamennyiünknek.
http://www.science.edu.sg

Ez az óriási interaktív tudományos játszóház jócskán felülírta az otthonit, pedig azt hittem azt nehéz überelni. Nem bírtak a fiúk betelni a játékokkal és a műsorokkal, sőt nem is sikerült bejárni valamennyi részleget, mert 2 nap is kevés lett volna. A legnagyobb élményt egy cápákról szóló időszaki kiállítás, illetve egy különleges moziterem jelentette. Nem elöl és függőleges síkban volt a vetítővászon, hanem égboltszerűen felettünk. Ráadásul a Hubble nevű űrteleszkópról szóló dokumentum filmet néztünk meg, így duplán fantasztikus volt a látvány - olyan, mintha csak az égboltot kémleltük volna.
http://www.imax.com/hubble/

Ismét egy hely, ahová muszáj visszamenni - talán amiatt is, hogy ha már elegünk lesz a trópusi melegből és egy kis hidegre vágyunk, akkor ide akár síelni(!) is eljöhetünk...
http://www.snowcity.com.sg

Kaki Bukit

Itt nagyon kell vigyázni, ha keresel egy utcát, mert nem elég a név, az még fontosabb, hogy pontosan milyen közterületről van szó. Ugyanahhoz a névhez ugyanis párosítanak utat, utcát, sugárutat, sétányt, közt, parkot stb. - mindezt egymás hegyén-hátán, így ha nincs egy megbízható térképed, akkor kóvályoghatsz rendesen, mire célba érsz.

Azt hittük, hogy ezt már nem lehet fokozni, de kiderült, hogy mégis. Elkeveredtünk a hétvégén egy olyan részre, ahol szinte minden utcatábla Kaki Bukit-tal kezdődött. Az okosok ugyanis még be is számozták a nagyobb utakat, így Kaki Bukit Road-ból a környéken összesen 5 db található, Avenue-ből pedig hat darab!!!

Már sikítottunk a következő Kaki Bukit-nál, illetve ujjongtunk, hogy néhány kilométer után végre valahára más utcanév is felbukkant....

Sentosa

Garantáltan nem lehet unatkozni ebben a városban, de vannak olyan helyek, amelyekre ez még fokozottabban igaz.
Ilyen pl. Sentosa sziget, amely Szingapúr egyik legnépszerűbb látványossága. Főleg a gyerekeknek jelent tengernyi élményt, hiszen még felsorolni is nehéz, hogy mennyi programlehetőség közül csemegézhetnek.
Valószínű nekünk is az egyik kedvenc helyünk lesz...
Áprilisban már megcsodáltuk a vízalatti világot (Underwater World) és az Universal Studió-ban is vidámparkoztunk, ma délután pedig a sziget tengerpartját fedeztük fel magunknak. Mindez még mindig csak egy csipetnyi a sok jóból, hiszen van még itt 3 és 4D-s mozi, pillangó park, tengerpartra lefutó gokart pálya, libegő, kilátótorony stb.
A fiúkat is estére már csak az izgatta, hogy mikor jövünk újra...

http://www.sentosa.com.sg

Hajrá magyarok!

A hamarosan startoló shanghai-i vízilabda VB előtt két edzőmérkőzést is játszanak nálunk a Kemény legények.

Tegnap egy csipet csapatnyi - de annál lelkesebb és hangosabb - magyar szurkolótáborral mi is kint jártunk a szerbek elleni meccsen. A biztatás mellett az izgalmas játék, a sok gól és egy jó hajrá is szükséges volt győzelemhez.

http://www.vlv.hu/news/6503/szerbia-magyarorszag-1112

Kicsi ember, kicsi ágy

Ágyakat nem hoztunk magunkkal, mert a régieket már így is, úgyis ki akartuk cserélni. Szerencsénkre összeakadtunk egy amerikai nővel, aki meg éppen szabadulni akart 2 ágytól, ő ugyanis már hazafelé vette az irányt.
Így már csak Marcinak van szüksége egy alvóhelyre, amit az IKEA-ból terveztünk beszerezni.
Még otthon kutakodtam ágy ügyben és örömmel láttam, hogy a magyar és a szingapúri áruház oldala egy az egyben ugyanaz. Bevallom a részletekbe nem merültem bele, így sajnos csak itt derült ki a turpisság, miszerint a helyi standard ágyméret az európainál 10 centiméterrel rövidebb.

Itt magasabbak a házak, nagyobbra nőnek a fák és a virágok, sőt nagyobbak a bogarak is...de az ágyak!!!

A 13 éves, 170 centi magas fiam derekáig ér a többi hasonló korú ázsiai gyerek, így már teljesen érthető, hogy felesleges errefelé 2 méter hosszú ágyat árulni...

Eső után

Emlegetett szamarak, azaz majmok….ma sikerült lencsevégre kapnom őket.

Kint jártunk délután a British Clubban, ami már igazi zöldövezetben, pontosabban az egyik rezervátum mellett található. Errefelé sokszor gekkók rohangálnak az úton és a majmok látványa is hétköznapi dolognak számít - olyannyira, hogy a nyitott éttermet hálóval védik a tolvajoktól.
Miután volt egy nagy zuhé és mindenki bemenekült a házba, az eső után legalább egy tucatnyi majom lepte el a kertet. Ott mászkáltak mellettünk kb. másfél méterre.
A fiúknak nagyon tetszett a dolog, de nekünk is nagy élmény volt.

Vigyázz, a majom harap…

Gábor már korábban megkapta a szükséges oltásait, de a család többi tagjára még vártak a szurik...

Amikor az időpontért hívtam a rendelőt, az asszisztens megkérdezte, hogy milyen nemzetiségű és nemű orvost szeretnénk háziorvosunknak. A kérdés lehet, hogy nekünk szokatlan, de itt nem. Nekem igazán csak egyetlen kérésem volt, hogy holisztikus gondolkodású legyen, de gondot ez sem jelentett. Az általunk preferált időponttal még szűkítve a keresést, ma reggel dr. Ho rendelőben találtuk magunkat.

Az asszisztens magyarul köszönt - kicsi a világ, egy félévet Gödöllőn tanított (bár a városnevet betűznie kellett, mire rájöttem, hogy mit akart mondani).

Szingapúrban szerencsére nem kell félni semmiféle trópusi nyavalyától, de ha utazgatni akarunk a térségben, akkor nem árt óvatosnak lenni tifusz és hepatitis A/B ügyileg.
Ho apó néhány fontos szabályra is felhívta a figyelmünket, de a legjobban az tetszett, amit eddig még a háziorvosunk szájából sosem hallottam, miszerint vigyázzunk a majmokkal, inkább kerüljük őket, mert a harapásuk veszélyes lehet.
Most már tudjuk, hogy falatozgatni csak védett helyen szabad, mert a tolvaj majmok próbálnak minden ehető dologra lecsapni és akkor jaj lesz nekünk….

Bábeli zűrzavar helyett: singlish

Sajnos még nem jutottam el oda, hogy arc és „szemferdeség” alapján beazonosítsam a különböző ázsiai népeket.
A jellegzetes arcvonásokkal bíró kínaiak és indiaiak (tamilok) mellett ugyanis thai, maláj, koreai, japán és filippínó népek is szép számmal lakják a szigetet, így a változatos arcok látványán kívül igazi bábeli zűrzavarra számíthatnánk – de nem.

Ha pl. két idegen, de azonos nemzetiségű találkozik, természetesen a közös nyelven folyik a diszkurzus, aztán mondjuk ha egy kínai akar eladni valamit egy malájnak, akkor persze csak angolul boldogul. Amit meg mellesleg csak itt értenek, mert az eredeti angolhoz vajmi köze van – emiatt is hívják ezt a nyelvet szingapúri angolnak, azaz singlish-nek. Izgalmas ezt a nyelvi kuszaságot közelről megismerni. Igazi logikai játéknak számít kitalálni, hogy éppen a két mellettem beszélgető emberke vajon hová valósi. Ha elkapok egy singlish szót, abból már legalább az sejthető, hogy nem egy etnikumról van szó. Szűkíthetik a kört ezután az arcvonások, így talán néhány ezer km hibahatáron belül be is lőhetem az őshazát.

Persze ott a csavar a végén, mi van a hazatelepült másod- és harmadgenerációs amerikai kínaiakkal, akik meg csak angolul hajlandóak megszólalni?

Őket egyébként a helyi kínaiak csak banánoknak csúfolják: kívül ugyan sárgák, de belül puhák...

Szőkék hátrányban

Ez nőcis téma, így a fiúk ne figyeljenek!

A kiutazás előtt a sok rohangálás miatt levegőt sem volt időm venni, nemhogy fodrászhoz eljutni, de gondoltam majd itt…
Először is nagy gondban voltam, mert szőke árnyalatú festék nem igazán létezik errefelé, ami persze logikus, de azért nem adtam fel.
Végre rábukkantam egy made in Japan dobozosra, aminek annyira megörültem, hogy ki is próbáltam íziben. Mellesleg csak később vettem észre, hogy egy pasi volt a dobozon – mentségemre legyen szólva elég uniszex kiadásban. De nem is ez a lényeg, hanem a hatás…Biztos más egy ázsiai pasi és egy magyar nő hajának szerkezete, de ennyire? A 15 perces hatóidő vészesen soknak bizonyult, 2 perc után már teljesen kivilágosodtam és persze nagyon megijedtem. Gyorsan lemostam az egész cuccot, csak az volt a gáz, hogy akkor még csupán az egyik oldalamig jutottam el. Elég viccesen néztem ki így felemásan. Szerencsére nem estem kétségbe, most már a 2 perces megoldást alkalmazva próbáltam nagy nehezen a gikszert rendbe hozni és a hajam színéhez méltóan hülyének érezni magam…

Barátaink a bogarak...

Minden nagyon szép, minden nagyon jó… de azért ne feledkezzünk el arról, hogy vannak olyan kevésbé kellemes dolgok is, amihez bizony muszáj hozzá szoknunk. Ilyen ugyebár az időjárás – ez a könnyebbik falat, de aztán itt vannak a kéretlen látogatók – a mászó és repülő rovarok, amelyek persze megbuknának minden szépségversenyen.
De hát a trópusi éghajlathoz ez is hozzá tartozik…

Amikor áprilisban itt jártunk már kaptunk ízelítőt néhány helyes példányból. Egy földszinti lakást könnyű préda lehet nekik, de gondoltuk, ha majd a 25. emeleten lakunk, akkor már nyugodtan hátra dőlhetünk…no sajnos ez nem jött be. Nyitott ablaknál alszunk, mert itt fönt már mozog a levegő és így nem kell folyton a klímát használnunk. De sajnos pont ez lett a vesztünk, mert tegnap egy zajos, kb. 7 centis fekete dög meglátogatta Bálintot. Szegénykémet a látvány is sokkolta, de a hangja szerintem még inkább megijesztette. Elég vastag volt a páncélja és emiatt a zümmögése inkább egy traktor beindításához hasonlított. Akkora volt mint egy hazai cserebogár, ami túlzásba vitte a doppingolást.
Persze még az is lehet, hogy itt finom kaját készítenének belőle, de köszönjük, mi inkább lemondunk erről az ínyenc falatról.

Amúgy tényleg ártatlanok ezek a bogarak, nem kell félni tőlük, előbb-utóbb talán a barátaink lesznek.

Egy hivatal ablakai: Ministry of Information, Communications and the Arts

Reklám a köbön…avagy a navigációs bevásárlókocsi esete

Már a múltkor is jókat derültünk a TV-vel felszerelt bevásárlókocsikon, de aztán mikor másodszorra is belefutottunk, akkor esett le a tantusz, hogy nem csupán egy „egyszerű” reklámeszközről van szó, hanem egy navigációs masináról.
Ez a kütyü ugyanis beazonosítja, hogy éppen merre jársz a polcok között és közben ontja az odaillő reklámokat.
Tehát nem véletlen, hogy a zöldségek között egy brokkolis reklámot láttunk, hallottunk, a tejtermékeknél meg valami csodajoghurtról regéltek. A kasszánál természetesen már egy bank hirdette a legújabb hitelkártyáját, aztán mikor már mentünk kifelé, búcsúzóul kaptunk néhány ötletet a kerti bútor vásárláshoz is...

Singapore Flyer

Book & Food

Ma vennem kellett Bálintnak egy könyvet, amit a suliban ajánlottak, így betévedtem az egyik közeli bevásárlóközpontba (van belőle jónéhány, kb. olyan ez a bizonyos Orchard Road, mint otthon a Nagykörút, csak 2X szélesebb és 3X hosszabb kiadásban, mindez Westend méretű vagy nagyobb plázákkal telezsúfolva - ijesztő még leírva is, de még szédítőbb a látvány és a tömeg élőben...) Célirányosan mentem, különben sosem értem volna oda a bámészkodás miatt. Sikerült beszerezni magamnak is az első olvasnivalót: Chi Kung for Health and Vitality. Hurrá!!!

Aztán a 10 emelet egyikén belebotlottam az Asian Food Festival-ba. Innen is nehéz volt szabadulni. Kár, hogy rohannom kellett a suliba, különben mindkét helyen szívesen letáboroztam volna legalább egy fél napot.

Az első benyomások(k)

Lassan egy hete már, hogy megérkeztünk és próbálunk hozzászokni az új életünkhöz. Szegény fiúknak csak 2 napjuk volt a regenerálódásra, mert kezdődött az iskolai előkészítő. Mivel minimális az angoltudásuk, így feltétlenül javasolták, hogy már az augusztusi sulikezdés előtt ismerkedjenek a nyelvi környezettel és persze az iskolával. Nagyon izgultak, de szerencsére felesleges volt az aggodalom, mert többé-kevésbé jól érzik magukat.
A 6 órai időeltolódás miatt még az átállással vannak gondjaink, este nehéz elaludni, reggel meg felkelni, de napról napra javul a helyzet.
Mivel én hozom,viszem őket a suliba, a vezetés jelentett némi izgalmat a legelején. Nem elég, hogy balra tarts, meg jobbos kormány, de az index is az ellenkező oldalon van, így az első próbálkozásaim alkalmával állandóan az ablakot töröltem a szikrázó napsütésben. Most már csupán a bal oldalon akarok beszállni a kocsiba, de ha már végre megtaláltam a helyemet, akkor már megy minden, mint a karikacsapás.

Mivel délben már megyek Bálintért, egyelőre nincs sok időm felfedezni ezt a világot, de azért naponta kapok csepegetve ízelítőt, hogy már nem otthon vagyok.

Én nem vagyok nagy tengeri herkentyű rajongó, de ami itt van, az tényleg félelmetes. Még a sarki kisboltban is ott másznak a rákok, meg a nemtudommik. A fűszerek, meg egyéb kajaalapanyagok felét nem ismerem, így lesz mit tanulnom (bár olyat, aminek csápja van, tuti nem fogok főzni).

Apropó főzés! Itt annyira olcsó (és finom) a kaja, hogy nem divat a főzés, pedig én nagy izgalommal készültem, hogy továbbtanuljak ezen a téren. Még 5 hét és a hajószállítmánnyal megérkeznek a konyhai tartozékaim, így utána már dacolni fogok a helyi hagyományokkal. Bár az első csalódásom is pont ezzel kapcsolatos. A lakásban mindenhol van légkondi, de pont a konyhában nincs, mert ez a maid felségterülete – de mi van, ha a háziasszony furcsa szokást vesz fel és saját maga akar kaját készíteni a családjának? Lehet, majd hívok egy maidet, aki majd sütés közben legyezni fog :-) Erre a modern kori rabszolgatartásra majd még bővebben visszatérek, mert ez pl. azon dolgok egyike, melyek messze állnak az én lelki világomtól. Félreértés ne essék,nem azon csodálkozom, hogy itt teljesen normális egy "bentlakásos" maid, hanem inkább a körülmények, amik körülveszik őket. Szóval ebben a témában még folyt. köv.