Bali

Szingapúr egy tiszta, jól szervezett metropolisz, de pont emiatt a steril és olajozottan működő rendszer miatt muszáj kimozdulni erről a szigetről, ha Ázsia valódi arcát is szeretnénk megismerni.
Ebbéli álmunk most messzemenőkig teljesült, mert 5 napig a közeli (de furcsa ezt leírni...) Balin nyaraltunk.

Élmény volt a javából!!!

A muszlim többségű Indonéziával szemben Balin szinte csak hindu vallásúak élnek és ez nagyban meghatározza a sziget látnivalóit és az itt élők hétköznapjait.
Rendkívül mélyen vallásosak a helyiek, mindenki megpróbál a dharma törvényei szerint élni, nehogy büntetés gyanánt valamilyen állat képében szülessen újra majd a következő életében...Az óriási szegénység ellenére is minimális a bűnözés, helyette mindenki békésen, boldogan és mosolyogva éli az életét - szóval lehetne tanulni tőlük, az egyszer biztos.

Valahogy elkerüli őket a stressz, pl. a két sávos utakon legalább három autó és egy motor halad egyszerre, folyamatosan dudálnak egymásra - de mindezt csak figyelmeztetés gyanánt. Az árusok éjszakára nem pakolják el a portékáikat, mert attól nem kell félni, hogy bármi is eltűnik.
A kedvenc szórakozásuk a sárkányeregetés, ha felnézünk az égre, mindenhol látni néhány szép méretes példányt belőlük. A napi utcaképbe az is beletartozik, hogy ezeket az óriás szerkezeteket cipelik magukkal az emberek, persze jó nagy felfordulást és még nagyobb dugót okozva ezzel...

Minden házban, lakásban - sőt az üzletekben és az autókban is található egy kisebb-nagyobb szentély, ahol tudnak imádkozni, illetve a napi áldozatokat elhelyezni. Egy kosárformára összehajtogatott banánlevélre tesznek virágszirmokat, étkezés előtt még néhány rizsszemmel is megszórják és pár csepp itallal is meglocsolják.

Ezalatt a pár nap alatt sok szép helyen jártunk - egy-két kalandunkról majd még részletesen is beszámolok. Ízelítőként feltettem néhány képet az albumba...

Egy helyes balinéz fiú volt az idegenvezetőnk - ha ezen a vidéken jár valaki, meleg szívvel ajánlom őt: www.romeotoursbali.com

Az utazásaink alatt sok mindenről kifaggattam, íme néhány érdekesség:

A sziget lakóinak 80 százaléka a turizmusból él, ezért is jelentett óriási csapást az a két szörnyű merénylet, amit szélsőséges muszlimok hajtottak végre 2002-ben és 2005-ben (több, mint 200 – többségében turista – áldozatot követelt a két robbantás). Azóta nagyon szigorúan ellenőrzik a nyaralóhelyeket, minden gépjárművet alaposan átvizsgálnak, de a nagyobb szállodák és bevásárlóközpontoknál további ellenőrző pontok találhatók.

Nagyon alacsony az életszínvonal, 90 $ azaz 18 ezer forint a minimálbér, de Indonézia más területeivel összehasonlítva ez még így is magas összegnek számít (ez alól csak a főváros, Jakarta jelent kivételt).
Hindu szokás szerint a halottakat elégetik és a hamvakat a folyó vagy az óceán vízébe szórják. Sok család azonban annyira szegény, hogy csak más gyászolókkal összefogva, egy közös szertartás keretében tud búcsút venni az elhunyttól.

A szemétszállítás csak a városokban megoldott, de vidéken – főleg a folyópartok mentén – rengeteg a szemét. Így sajnos a gyönyörű tájat sokszor elcsúfítják a bűzös szeméthalmok.
A vezetékes víz nem iható, mi is ásványvizet használtunk még a fogmosáshoz is.

De hogy valami vidámabb témáról is írjak, azt is megtudtam, hogy a balinézeknél nincs hagyományos értelemben vett családnév, hanem a születési sorrend határozza meg az egyik nevet (a másik szabadon választható). Wayan, Made, Nyoman és Ketut – ebben a sorrendben kapják a gyerekek a neveiket, azaz minden elsőszülött gyermeket Wayan-nak neveznek el, a soron következő öcsike vagy hugica pedig a Made nevet kapja és így tovább. Családon belül a fiú és lányneveket csupán egy I ill. Ni előtaggal különböztetik meg, de szegény ötödik gyerek jár a legrosszabbul, az ő esetében ugyanis elölről kezdik a számolást :-)

A fiúk feladata az öreg szülőkről való gondoskodás, így nagyobb az öröm, ha fiú utód érkezik. Amúgy szép, hosszú életet élnek, sokan megérik a 100. szülinapjukat – de nem is csoda, hiszen egészségesen étkeznek, folyton mosolyognak, eregetik a sárkányaikat és nem stresszelik magukat feleslegesen.

A felhőkarcolók helyett különös boldogságot jelentett a helyi építési szabályok alapján épült épületeket megcsodálni – itt ugyanis nem építkezhetnek a pálmafák csúcsánál magasabbra…

A szingapúri párás idő után igazi felüdülés volt az időjárás, kellemesen fújt a szél és max. 30 fokot mutatott a hőmérő. Hihetetlennek tűnik, de ha az ember szervezete már átállt a trópusi melegre, akkor ez első nekifutásnak hűvösnek tűnik - az első nap még kicsit fáztam (!) – most, hogy már visszajöttünk, a meleg miatt szenvedek újra – de nem aggódom, inkább megyek és keresek egy papírsárkányt…


további képek a fotóalbumban itt (klikk)