Két keréken a dzsungelben – jó kis hétvégi kiruccanást szerveztünk a fiúknak. Rájuk is fért egy kis kikapcsolódás, a suli rendesen megterheli őket, már alig várják a pénteki kicsöngetést. Ráadásul Bálintom kifogott egy nagyon szigorú tanárt, aki miatt bizony néha reggelente úgy kell bekönyörögni az iskola falain belülre. Nem az a tyúkanyó típus pedagógus, az egyszer biztos. Minden gyerkőc megvan egy kicsit szeppenve, hiszen minden új nekik, a nyelvet is alig beszélik, erre ő már az első naptól kezdve katonás rendet követel. Sajnos mosolyogni sem sokszor látni és ettől a gyerekek többsége még inkább lelombozódik (Edit és Mária néni – nagyon hiányoztok!!!!).
Majd a suliról később részletesen élménybeszámolok...
Szóval gondolatelterelés és kikacsolódás gyanánt a Szingapúr észak-keleti partjához közeli sziget tökéletesen megfelelt. Bár inkább szigetecske, mert az egész alig több, mint 10 négyzetkilométer, a helyi lakosok száma sem több 100 főnél.
Szerencsére itt sikerült megőrizni az eredeti flórát és faunát, így a csilli-villi Szingapúr után igazi szemet és lelket gyönyörködtető látvány fogadja az idelátogatót. Bár állítólag ezt a területet is be akarták kebelezni nagyvállalkozók, akik luxus szállodákat álmodtak ide, de szerencsére a természetvédők ezúttal erősebbnek bizonyultak.
Bicajt béreltünk és néhány sétát is beiktatva 2-3 óra alatt körbejártuk az egész szigetet. Azért kicsit furcsa volt a lebetonozott kerékpárút a dzsungel közepén, de így legalább egy trópusi felhőszakadás alkalmával nem kell attól tartani, hogy elsüllyednek a kerekek.
Sok szépet láttunk, de beszéljenek inkább a képek:
mangrove fák óriás léggyökerei:
a dzsungel felülről a sziget egyetlen kilátójáról:
a kicsi sziget egyik kicsi tava:
egy sütkérező leguán:
ilyen takaros házikókban éldegélnek errefelé az emberek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése