Nem vagyok a modern művészet nagy rajongója, de tegnap mégis olyan élményben volt részben amit muszáj megosztanom Veletek.
Egy dél-koreai művész, bizonyos Hyung Koo Kang kiállításán jártunk Anyuval.
Jennisse, az unokatesóm felesége kalauzolt bennünket, aki a SAM-ben (Singapore Art Museum) önkénteskedik, mint tárlatvezető.
Korábban is jártam már itt, de az akkori ultramodern tárlatot valahogy a felejthető kategóriába soroltam.
De tegnap naggggyon tetszett, amit láttunk.
Az 57 éves mester csak néhány éve került a reflektorfénybe - még a Wikipédián sem találtam róla szócikket. Bár kicsi gyerekkora óta rajzolgatott, a szülei mégsem támogatták művészi ambícióit, így emiatt csak felnőtt fejjel vágott neki a pályának. 2002-ben nyílt meg az első kiállítása, de ekkor óriásit robbantott, mindenki meghajolt az impozáns alkotások szerzője előtt. Hyung Koo Kang híres és hírhedt emberekről, festőkről, színészekről, politikusokról készít grafikákat, torzókat és óriásportrékat.
Ez utóbbiak alapja vászon ill. alumíniumlemez, amelyet egy igazán különleges technika tesz még érdekessé és szerethetővé. Nem ecsetet használ, hanem festékszórót, szivacsot, radírt, kést, gyümölcsvájót, fogpiszkálót, a fémhez csiszolót, szöget, fúrót stb. Az alumínium alapú portrékon például a hajszálakat egy sarokcsiszoló élével "kanyarítja", így a fémes-fényes csillogás miatt nagyon látványosak ezek a munkái (is).
Minden portré érzést, érzelmet fejez ki, nagyon a hatása alá kerül az ember, főleg ha belefelejtkezik a látványba.
Kedves Hyung Koo Kang! Köszönjük az élményt, remélem egyszer majd kis hazánk művészetkedvelő közönségének is megmutatod a tehetségedet.
ez volt az egyik kedvenc képem, itt a vásznat és a fémet keverte
Andy Warhol csodálkozik - ilyet még ő sem tudott...
Van Gogh egyik őrölt pillanata
Marilyn hajánál biztos elkopott néhány csiszolókorong...
SAM Tv: Interjú a művésszel
Fantasztikusak ezek a képek, miegyebek. Érdekes lehetett élőben.
VálaszTörlésGyanítom, Merylin elkészítésekor nem csak a korongok koptak, hanem a homokóra is lepergett pármilliószor ... :-)
na igen, mert nem éppen zsebméretűek ezek a portrék: Marilyn 240x240 cm-es, a kék Van Gogh pedig 259x388 cm.
VálaszTörléssőt! van egy önarcképe, ami még ennél is kétszer nagyobb - pont ezelőtt a kép előtt áll az interjú alatt.
Nagyon érdekes technikának hangzik! Alapvetően én sem szeretem a modern művészeteket, picit olyan érzésem van, mintha a mai alkotók már csak absztrakt mintákban akarnák/tudnák kifejezni magukat, mert előttük már szinte mindent megvalósítottak. Nehéz egyedit alkotni, de ez annak tűnik :)
VálaszTörlésElnézést egyébként, hogy így a végéről kommentelek az eleje felé, csak elkezdtem végigolvasni a blogod, és most itt járok. :) Meg is ragadom az alkalmat, hogy elmondjam, hogy nagyon élvezem az olvasást, nem is tudom mi lesz, ha végig érek, és majd várni kell a bejegyzésekre... :)
Köszönöm és örülök, hogy Te is olvasod :-)
VálaszTörlés