Nagy izgalommal vártuk ezt az utazást, előreláthatólag 3 évre engedtük le a horgonyt Szingapúrban, ebben az óriás kikötővárosban. Új fejezet ez a család minden tagjának. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mi minden történik velünk ez idő alatt, akkor olvassátok kalandjainkat…
2011. november 8., kedd
Csip-csirip vagy trilala
Sikerült megint egy keleti specialitásba belefutnom.
A hétvégén voltunk egy állatfarmon, amely egyrészt menhelyként működik, másrészt ahol az örökbefogadás lehetőségén kívül tenyésztett kutyusokat, cicákat, madarakat és egyéb házi kedvenceket is lehet vásárolni.
Mellékesen még egy kisállat hotelt is üzemeltetnek, ahol némi felárért deluxe légkondis kennelt, diétás kosztot és extra tornát (sétát) is lehet választani a kedvenceknek…
De mégsem ez volt az érdekes, sokkal inkább azok a rendezvények, amelyekről a farm honlapján olvashattam. Itt akadtam rá egy madár énekversenyre.
Kiderült, hogy ez a fajta „madártorokviadal” Ázsiában nagyon népszerű szórakozásnak számít. Szerintem hasonló kategória lehet, mint otthon egy postagalamb röptető verseny.
Szingapúrban a rengeteg betonépület mellett szerencsére sok a növény, nem ritka a több emeletnyi magas fa sem. Így még ebben a zsúfolt nagyvárosban is nagyon sokszor hallhatjuk az itt megbúvó madarak énekét. Olyannyira, hogy reggel ők ébresztenek. Akkora lármát csapnak, hogy még a 25. emeletig is felhallatszik! Amikor egymást hívják (gondolom én), akkor nagyon bele tudnak lendülni, nem csoda, hiszen túl kell kiabálniuk a városi zajt. Szegénykék az erdőben biztos jobban kímélnék a hangszálaikat.
A madarak egyébként házi kedvenc gyanánt is nagyon népszerűek, sokszor látni kalitkákat a házak erkélyein.
Na de visszakanyarodva a címet adó témához, a versenyen Ázsiában őshonos fajok mérkőznek meg egymással és mindig a párzási időszakban kerül sor a megmérettetésre - ekkor énekelnek ugyanis a leghangosabban.
A latin nevük alapján sikerült beazonosítanom a versenyzőket, így a képek mellé a hangzatos magyar nevüket is bemásolom:
fehérhátú sámarigó
énekes álszajkó
gangeszi pápaszemesmadár
vörösfülű bülbül
Öt szempont szerint pontozzák a madarak énektudását, ebből is a legsúlyozottabb a hangerő. Ezt követi a repertoár és a kitartás, azaz mennyi féle hangot, dallamot sikerül produkálniuk és azt milyen hosszú ideig. Végül a fizikum és az előadás módja dönt még a helyezésről.
Sajnos az idei versenykoncertről lemaradtunk, de jövőre szívesen megnézném vagy inkább meghallgatnám őket. Ígérem, akkor a fotók mellé hangfájl is mellékelek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Olvastam egy tibeti krimiben, hogy egy szerzetes különböző tücsköket gyűjtött és mindegyik kis tücsök más hangon zenélt. Hogy igaz-e, nem tudom, de akár igaz is lehet ...
VálaszTörlésakár a saját füleddel is meggyőződhetnél erről, létezik ugyanis szervezett bicajtúra Tibetben:-)
VálaszTörlésrendben :-) Valyon mennyi a szintkülönbség a túra alatt?
VálaszTörlésKi tart velem?
megkérdeztem, Móni barátnőm férje volt már egy ilyen túrán. napi 80-100 km-es etapok, indulás 1000 m magasságban, a túra végén pedig már 5000 m körül jártak...
VálaszTörlésÉn csak azon gondolkodom, honnan tudják, hogy pont akkor kell énekelni, kitartóan, hangosan, a teljes repertoárt felvonultatva...
VálaszTörlés