… azaz elegem van az emberáradatból, hangzavarból, de még a megaboltok megaválasztékából is.
Nekem ez sok(k), kérek a Jézuskától néhány óra csöndet egy lakatlan szigeten és megyek feltöltődni.
Persze a hömpölygő tömeg csak viszonyítás kérdése, Móni barátném szerint Szingapúr Sanghajhoz képest nyugdíjas szanatórium.
Tegnap különösen besokalltam, mert igencsak kijutott a fent említett „jóból”.
Délelőtt anyukámmal a turistákkal csordultig teli kínai negyedben andalogtunk, pontosabban sodródtunk az árral. Később egy echte kínai piacra is bekukkantottunk, majd halmozva az élvezeteket egy kínai kifőzdében ebédeltünk, ahol a jó ebédhez szólt (de inkább ordított) a kínai nóta. Ezután elmentem a heti nagybevásárlást elintézni. Itt is kígyózó sorok. Levezetésképpen még Bálinttal elugrottunk a közeli bevásárló utcába piros póló vadászatra. Ismét hering szindróma.
Egy iskolai előadásra kell egy mezei rövid ujjas változat, de pont ez az egyszerűség jelentette a legnagyobb kihívást. Több napja vadászom ilyenre, de mivel eddig csak ilyen-olyan feliratos változatot sikerült találnom, ezért végső elkeseredésemben a plázákat kellett megcéloznom.
Bár ne tettem volna! Itt minden szinten, szinte minden – persze a hőn áhított póló az sehol. 10 emeleten (ebből 3-4 a föld alatt!) kismillió üzlet, étterem, kávézó – beleszédülök, ha egy ilyenbe bekeveredem. Hármat másztunk végig keresztül-kasul, mindhiába.
Szidtam magam, mert előbb kellett volna segítséget kérnem és akkor megúszhattam volna ezt a (tor)túrát.
Most már tudom, hogy 2 sarokkal és négy plázával odébb van egy speckó bolt, itt kellett volna kezdenem.
Így ma este újra nekivágtam. Sikerült.
Egy ilyen esti shoppingolás egyedüli előnye az ünnepi díszbe öltöztetett, csupaszín utca látványa – a többit igyekszem elfelejteni.
Mert sajnos a karácsonyi hangulatot valahogy nem sikerült átéreznem. A miniszoknyás télanyók, meg a karácsonyfák melletti fagyiárusok valahogy nem az otthoni ünnepvárást idézik…
errefelé nem teheneket pingálnak, hanem elefántokat:
ezek nem jégcsapok...
még este 10-kor is ilyen zsúfolt a város
és Bagaméri egy karácsonyfa tövében:
Itt viszont kezd farkasordító hidegség lenni, ma már reggel minden fehér volt a zúzmarától. Kétségtelen, hogy ez segít ünnepi hangulatba rázódni, de ha megnyugtat, szívesen melegednék valahol a távolban. És ez így lesz márciusig...
VálaszTörlésNálunk itthon most hétvégén lesz advent első vasárnapja. Ha kinézek az ablakon zúzmarásak a fák, vékony jégréteg mindenütt. elkezdték az utakat is tisztítani. Délután négykor fel kell kapcsolni a villanyokat és mindenki igyekszik behúzódni a melegre. Talán a lelassulás és a befelé fordulás hiányzik neked: ez az évszak lehetőséget ad erre... Viszont ügyesen magad köré gyűjtötted a legfontosabb embereket, köztük az anyukádat is! Igazán szuper nagymama, aki a fél világot átszeli, hogy lássa az unokáit. Nagyon jó ez a blog, köszönöm a híradást.
VálaszTörlésbiztos furcsa otthonról, hogy ennyire hiányzik a zimankós ünnepvárás, de majd felkapcsolom a légkondit és készítek egy kis forralt bort, hogy ne fázzak...
VálaszTörlésviccet félretéve tényleg a lelassulás, meg a befelé fordulás hiányzik. el is határoztam, hogy havonta elmegyek egy dzsungeltúrára. már voltunk a gyerekekkel, de ők persze ott is zajosak voltak - így legközelebb inkább egyedül vágok neki. talán ott megtalálom végre azt a csöndet és a nyugalmat, amelyre annyira vágyom..