2012. január 18., szerda

Szerencse, pénz és baby boom



Alighogy az utcákról és az üzletekből eltűnt a karácsonyi dekoráció, hamarosan beindult a sárkány- és lampiondömping. A műanyag fenyőket felváltották a bemasnizott (élő) mandarinfák, a boltokban pedig sárkány alakú drótkosarakban rendületlenül fogy a narancs.
A piros díszek mellett az újév elengedhetetlen kelléke ugyanis ez a két narancssárga gyümölcs. Ennek az az oka, hogy a kantoni nyelvjárásban a narancs (yam) az „arany” és az „édes” szavakkal, a mandarin (kat) pedig a "szerencse" szó kiejtésével egyezik meg.

Az ünnepre való készülődés már hetekkel az újév beköszönte előtt elkezdődik. Az elmaradhatatlan ajándékvásárláson és sütés-főzésen kívül a legfontosabb az otthonok megtisztítása az elmúlt év ártalmas hatásaitól (is). Arra azonban ügyelnek, hogy a jó szerencsét ne kergessék ki az otthonokból, a szemetet így mindig befelé, a szoba közepére kell söpörni, s onnan óvatosan, lehetőleg a hátsó ajtón kivinni. Ennek a szabálynak a megsértése az egész családra nézve súlyos következményekkel járhat. A háznak újév előestéjén tisztán kell ragyognia, s ekkor az összes söprűt és egyéb takarítóeszközt el kell rejteni. Ha ugyanis valaki újév napján is söpörne, azzal biztos, hogy kikergetné a szerencsét a házból.

Ilyenkor a piros borítékos ajándékozás is főszezonját éli, de azon kívül, hogy mennyi bankjegy kerülhet bele (lsd. lagzis bejegyzés), még arra is kell ügyelni, hogy a "töltelék" minél ropogósabb legyen, mert a friss nyomású pénz még több szerencsét hozhat.
(Bár a ropogós szó nem igazán stimmel, ugyanis a 10, 5 és 2 dollárosok errefelé műanyagból készülnek – lehet azért, hogy az esőben nehogy szétázzanak???)

Na de ezzel még nincs vége.
Az újév után az sem mindegy, hogy mikor áll munkába az ember. A személyre szabott horoszkópból még az is pontosan kiolvasható, hogy kinek, mikor kezdődhetnek a dolgos hétköznapjai. Ha valakinek pl. csak az ünnepet követő harmadik napon, akkor bizony addig muszáj szabit kivenni, nehogy aztán a balszerencse üldözze egész éven át. Itt természetesen a munkáltatók ezt tolerálják és az áhított szerencsének nem tesznek keresztbe, mondjuk egy felmondással.

És még egy érdekesség.
A következő 12 hónapban baby boom várható. Aki tudta, stílusosan átugrotta a Nyúl évét és a sokkal szerencsésebb Sárkány évére időzíti a gyermekáldást.
Gábor egyik kollégája például biztosra megy, februárban kivesz egy hónap „rákészülési” szabadságot, hogy pihenjen, koncentráljon és stb., hogy legkésőbb jövő ilyenkorig megszülethessen a szerencsegyerek...


még egy sárkány, ezúttal virágokból:



piros boríték kínálat:



és egy a sok mandarinfa közül, hasonló díszeleg a mi házunk előtt is:


2012. január 16., hétfő

Sárkány éve



Hamarosan – egész pontosan január 23-án - indul a kínaiak legnagyobb bulija, a tavaszünnep és ezzel kezdetét veszi a Kínai Újév.

A (hold)újév időpontja – hasonlóan a mi húsvétunkhoz - évről évre változik, s mivel elég bonyolultabb a képlet, így gyakorlatban a hivatalos naptárból értesül mindenki a nagy eseményről.
Bár ha belegondolok, otthon sem törjük a fejünket, hogy pontosan mikor jön a nyuszi, hiszen már valaki helyettünk megszámolta a holdtöltéket…

A maja világvége elméletnek rendesen keresztbe tesznek a kínaiak (írtam már, hogy optimisták errefelé), a most következő Sárkány éve ugyanis a legszerencsésebb a 12 éves ciklus alatt. Mert ugyebár van még 11 állatjegy a mostanin kívül, s amelyekhez természetesen egy legenda dukál:

"Egykoron, miután Sziddhátra herceg megvilágosodott, Buddha magához hívatta a Föld állatait, hogy bölcsességéből megajándékozza őket. Ám az állatok túlságosan el voltak foglalva saját vágyaikkal, és azok kielégítésével, és nem foglalkoztak Buddha meghívásával. Végül csupán 12 állat indult útnak, hogy Buddhát meglátogassa. Buddha pedig érkezésük sorrendjében az állatöv egy-egy jegyével ajándékozta meg őket."

A befutási sorrend a következőképpen alakult: Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó.

A kínai asztrológiai is a születési holdévből indul ki, ezért nem stimmelnek a nyugati, csillagállások szerinti jóslatok errefelé.

Idén viszont mindenképpen a kínai horoszkópot lesz érdemes lapozgatnunk, hiszen a Sárkány éve jó üzleti lehetőségekkel, kiváló házasságokkal és gazdasági fellendüléssel kecsegtet. Bár az öt elem tanával megspékelve, most a Víz Sárkány évében a szokásosnál egy kicsit érzékenyebbek leszünk, de a siker így sem marad el. Felfedezésekkel, világmegváltó ötletekkel, csodákkal, sorsfordulókkal lesz tele az esztendő. Így legyen!

sárkány az utcán...


és az egyik felüljárón


a boltokban pedig az ünnepi díszek

2012. január 15., vasárnap

(Igazi) fiús buli


A kissé furcsára sikeredett családi vacsora után Bálint egy igazi fiúcsapattal is megünnepelte a szülinapját.
Minden nagyon jól sikerült, jót játszottak, ettek, ittak, mulattak….de közben nekünk is nagy élmény volt ezeket a különböző személyiségű gyerekeket közelebbről megismernünk.

Attól függően, hogy milyen kultúrából érkeztek, a természetük, viselkedésük is ennek függvényében volt más és más. A visszafogott japán kisfiú mellett – aki mellesleg Bálint válláig sem ért – nagy kontraszt volt az argentin macsó, vagy a robusztus és kicsit nyers norvég mellett a mosolygós finn és a csendes izraeli gyerkőc.
A jókedvet és az önfeledt játékot illetően azonban már nem volt különbség, egy húron pendült a csapat, jó volt látni ennyi vidám gyereket egy rakáson.

3 földrészről egy medencébe...
Yutaro (japán), Oscari (finn), Gal (izraeli), Aslak (norvég), Lino (argentín) és egy magyar betyár




Dínó ásatás...



és a kemény munka gyümölcse




Hihetetlen, hogy a latinos temperamentum már ilyen kicsi gyerekkorban is megmutatja magát. Lino folyamatosan a társaság középpontja volt, állandóan énekelt, táncolt és közben pózolt a fényképezőgép előtt. Amíg a fiúk fürdőnadrágban voltak, ő nagy vagányan nyitott ingben és napszemüvegben bohóckodott. A fürtös hajával és világító kék szemével néhány év múlva a lányos apukák réme lesz, az tuti. Amúgy egy imádnivaló kölyök, Bálint egyik legjobb barátja.

2012. január 5., csütörtök

Szülinap a transzvesztitáknál



Tegnap volt Bálint szülinapja és úgy gondoltunk elmegyünk egy mókás helyre megünnepelni a nagy napot. A 3 Monkeys kávézó ideális helyszínnek tűnt: igazi dzsungel hangulat, az ünnepelt ínyére való kaja, gyerekprogramok és mindezekről persze egy meggyőző honlap.
Sajnos, mint utóbb kiderült, alaposan mellétrafáltam ezzel az ötletemmel, bár a gyerekek jól érezték magukat, csak nekünk volt egy kicsit „más”…

Már ott gyanússá kezdett válni a dolog, amikor a bejáratnál egy rózsaszín keményfedeles életrajzi könyvet árultak Kumarról, egy indiai fiúról, s akinek mosolygós gyermekkori fotóit egy ünnepelt „díva” még mosolygósabb képei követték. Ekkor már sejtettem, hogy nem biztos, hogy jó helyre jöttünk, de mivel több gyerekes családot is láttunk az asztaloknál, így azért bementünk. A dekorációval nem volt gond, festett és plüss majmok mindenfelé, tarzanruhás felszolgálók, szóval kis jóindulattal akár egy trópusi erdőben érezhettük magunkat, egészen odáig, amíg Gáborral együtt le nem merevedtünk egy rúzsos ajkú, bikinis majom látványától, ami a szemközti falról csücsörített ránk. Azt gondoltuk, hogy már nincs lejjebb, de az est „fénypontjaként” megérkezett vagy inkább „belibbent” Kumár és még néhány „havernője”. Ekkor már éppen indulófélben voltunk, így szerencsére csak egy röpke pillantást vethettünk a hosszú fekete hajú bájos tulajdonosra és díszes társaságára.

Ui: a férfi homoszexualitást szigorúan büntetik errefelé (2 év börtön jár a bizonyított nemi kapcsolatért), de a leszbikusokkal és a transzvesztitákkal elnézőbbek. Kumár is telt házas előadásokkal tarol a város egyik legnagyobb színházában.

B.Ú.É.K.!



Mi egy igazi előszilveszteri bulin búcsúztattuk az óévet, Gábor magyar kollégáival, unokatesómékkal és a magyar barátainkkal ünnepeltünk. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy a másnapi ünneplést már kihagytuk és csak a koccintás kedvéért maradtunk fent, bár a gyerekeket ekkor már a kanapén szundítottak.
Itt az igazi parádé január végén, a kínai újévkor veszi kezdetét és tart néhány napon keresztül. Erről idén lemaradunk, de majd jövőre élménybeszámolok, ígérem.

Azért most is volt tűzijáték, utcai hangulat és hivatalos újévi köszöntő stb. A miniszterelnök a töretlen gazdasági fejlődés mellett megemlékezett a tavalyi év legnagyobb botrányáról, a metróközlekedés decemberi, néhány órás zavaráról is. Emlékszem akkor napokig ezzel volt tele a sajtó, lemondott több illetékes vezető és tényleg „szörnyű” ami történt, ha egy országértékelő beszédben is helyet kapott a téma.

Békesség, boldogság és jó egészség mellé kívánom, hogy az új évben otthon is max. csak ilyen problémákról szóljanak a rossz hírek.

Boldog Új Évet Kívánunk!

2011. december 28., szerda

Mosolygós Karácsony Saumi szigetén



Amikor arról mesélek, hogy a világ ezen szegletében mennyire optimisták az emberek és hogy mennyivel többször látni mosolyt az arcokon, mint odahaza, akkor mindig jön az automatikus válasz: persze könnyű nekik, mert a jólétben könnyű mosolyogni.

Ha Ázsiában utazgat az ember, akkor ezt a tézist egyszerre megcáfolják a Szingapúrnál szegényebb országok lakói. Egy képzeletbeli jólét(x), mosoly (y) arányosságot ábrázoló függvény meredeksége (m) ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy pozitív (y = mx).

Balin már megtapasztalhattuk ezt és most szerencsénk volt újra hasonló élményeket átélni.

Thaiföldön jártunk az elmúlt néhány napban, pontosabban a keleti parthoz közeli Koh Samui-n. Kicsi sziget - sok-sok turistával, de mi a déli, kevésbé felkapott csücsökben, egy eldugott hegyoldali szállodában élveztük a helyi emberek vendégszeretetét. És persze a nagybetűs csöndet, nyugalmat meg a kevésbé párás levegőt…

Pihentünk, karácsonyoztunk (azért nem volt az igazi...), jól éreztük magunkat és közben keresztül-kasul bejártuk a szigetet. Sziklát másztunk, elefántháton dzsungeltúráztunk (vagy elefántogoltunk?), láttunk rengeteg buddhát és szentélyt és persze próbáltunk megbarátkozni az igazi thai konyhával. Ez utóbbi igazi kihívást jelentett, mivel a „nem csípős”-nek titulált ételektől is tüzet okádtunk…
Bálintom kivolt rendesen, mikor hazaértünk, egyszerre húslevesre ácsingózott no meg mellé egy kis pörköltre, nokedlivel...

A mosoly témára visszakanyarodva, tényleg hihetetlen, hogy milyen mosolygósak a thai emberkék. Pedig nem veti fel őket a pénz, nagyon szerényen, többnyire ócska viskókban élnek, de mégis nagyon gazdagok.
Nagy kincs van ugyanis a birtokukban: elégedettek a sorsukkal.
Teszik a dolgukat, a buddhista hagyományoknak megfelelően a tisztelet, alázat és a végtelen nyugalom határozza meg a hétköznapjaikat. Mindehhez pedig hozzátartozik a jókedv és az elmaradhatatlan mosolygás is.

Állítólag 13-féle mosolyt különböztetnek meg, amelyek érzelmek egész sorát közvetítik: örömet, bánatot, kedvességet, kétségbeesést stb. Így lehet az, hogy például a „nincs kedvem mosolyogni”-ra és a „sebaj”-ra is speckó mosoly dukál:-).
Bármilyen tevékenységről is legyen szó, még a legfárasztóbb és legunalmasabb feladatnak is tartalmaznia kell némi játékos, azaz szanuk elemet, különben nem érdemes csinálni. Magyarul egy kis szórakozás – viccelődés, éneklés, flörtölés, szellemes beszólás – sohasem árt. És milyen igazuk van!

Zárójelben: amikor a „How are you tomorrow?” vicces szólásukba egy nap alatt már sokadjára sikerült belefutnunk, akkor bevallom őszintén, már mi is a „köszi, de ezt már hallottuk” mosolyunkat vettük elő.

további képek a fotóalbumban: itt



2011. december 23., péntek

Karácsony



Békés, boldog Karácsonyt kívánunk: Marci, Bálint, Gábor és Mariann

2011. december 22., csütörtök

Trópusi hó



Egy ködös hideg téli napon ki nem vágyna néha melegebb vidékre.
Aki a világ ezen tájékán él, annak meg egy kis téli vacogás jelenti az áhított csodát. Főleg annak, aki ezidáig hideget csak a turbóra állított légkondi miatt érezhetett a bőrén, havas tájat pedig legfeljebb a filmekben láthatott.

Mindig megmosolygom, amikor az I'm dreaming of a white Christmas...kezdetű nótát hallom az üzletekben - a Jingle bells mellett ugyanis most ez szól mindenhol kifulladásig.
Aztán még ennél is viccesebb az, amit nemrég egy közeli bevásárlóközpontban láttunk: 200 dollár költésért cserébe mindenki átélheti a tél varázsát, ehhez csupán egy néhány négyzetméteres hűvös üvegkalitkában kell eltölteni egy kevés időt. Természetesen csak a helyiek élnek ezzel a nagyszerű és kihagyhatatlan ajánlattal, nagy örömmel bújnak téli kabátba, vesznek kesztyűt, sálat és meleg csizmát, majd mínusz 3 fokban a műhavon sétálva (vagy hemperegve) elmondhatják, hogy egy felejthetetlen élménnyel lettek gazdagabbak...


az élményhez a megfelelő téli ruha, csizma dukál - mindenki kedvére, méretére válogathat...



Karácsonyi díszek, fények ide és téli dallamok oda, azért tényleg hiányzik egy kis hideg (és néhány forralt bor árus), hogy a díszlet tökéletes legyen. Sebaj, a hangulatot majd 3 év múlva bepótoljuk, a hidegre pedig nem kell sokáig várnunk. Januárban végre megyünk haza és vacoghatunk kedvünkre, aztán a végén pont emiatt vágyunk majd újra vissza, a trópusi örök nyárba...

2011. december 19., hétfő

Kína felemelkedésének megértése



Míg Európából (és sajnos otthonról még inkább) jönnek az egyre aggasztóbb gazdaságpolitikai hírek, addig Kína és Dél-Kelet Ázsia fejlett gazdaságai töretlenül menetelnek előre.
Nem igazán értjük, hogyan csinálják, mert nem látunk a színfalak mögé.

A TED-en már számos érdekes előadást hallgattam végig, de bevallom nem a gazdasági témák vonzottak elsősorban. Ma mégis bekukkantottam ebbe a témakörbe és pont erre az aktuális kérdésre sikerült választ kapnom.

Martin Jacques közgazdász a „When China Rules the World" (Amikor Kína uralja a világot) című könyv szerzőjének érdekes és hasznos infókat tartalmazó előadását ajánlom szíves figyelmetekbe:









Ha esetleg nem indulna el, akkor a TED honlapján keresztül talán sikerül megnéznetek:

http://www.ted.com/talks/lang/hu/martin_jacques_understanding_the_rise_of_china.html

2011. december 16., péntek

Büszke anyuka



Bálintnak sikerült egy félév alatt 2 előkészítős szintet ugornia, olyan jól megy neki az angol, hogy januártól már a "normál" osztályban folytathatja a sulit. Immár a harmadik osztályfőnököt kapja, ezúttal egy új-zélandi tanító bácsit és persze megint új osztálytársakat. Nagyon büszke vagyok rá, mert van több olyan társa, akinek másfél év alatt sem sikerült a felzárkózás.

Marci is ügyeskedik, sajnos (vagy nem sajnos) szó szerint.
A házit mindig az iskola honlapjáról kell letölteniük, így volt ez múltkor a matekkal. A megoldás természetesen nincs fent a neten, csak jelszóval védett oldalon keresztül lehet hozzáférni. De Marcinak nem jelentett nagy problémát, megbuherálta a rendszert és gondolom röhögött egy nagyot a markába...
Már a múltkor is csinált valami hasonlót, akkor egy feladatsor eredményjelző oldalának html kódját bütykölte át valahogy és a szerzett pontokat retusálta saját kénye szerint.
No nem mintha örülnék annak, hogy ilyet csinál - kapott is érte egy alapos fejmosást - de közben értékelem, hogy legalább elmeséli a csíntevéseit. Különben sosem jöttem volna rá, hogy miket ügyködik. Abban meg reménykedem, hogy a suliban nem veszik észre.

Megígérte, hogy legközelebb visszafogja magát és nem érez késztetést hasonlóra, amúgy meg büszke vagyok rá, mert többet ért a számítógépekhez, mint mi ketten együtt az apjával...


2011. december 14., szerda

Ecetkóstolók



Hogy egy kicsit könnyebben megértsük ezt a három vallást, illetve filozófiai irányzatot (lsd. előző bejegyzés), érdemes a következő kínai festményt megnéznünk és a hozzá tartozó tanmesét elolvasnunk:




Három embert látunk egy ecetes dézsa körül álldogálni. Mindhárman belemártják ujjukat az ecetbe és megkóstolják. Mindhárom arc más-más véleményt tükröz. És mivel a festmény allegória, tudjuk, hogy nem holmi közönséges ecetkóstolókat látunk, hanem Kína három tanítómesterét és az ecet, amit nyalogatnak, nem más, mint az Élet Esszenciája.

A három mester Kung Fu Ce (Konfuciusz), Buddha és Lao Ce.
Az első arc savanyú, a második keserű, de a harmadik arcon mosoly ül.

Konfuciusz azért vág savanyú képet, mert ő csakis a realitásban gondolkodik. Szerinte a világ nem szubjektív, hanem objektív. Számára igen savanyúnak tűnhetett az élet. Ő a tiszta racionalizmust jelképezi életével és filozófiájával. A tisztelet, a hűség, a rend, szerinte nem működhet szívből, csakis pontosan meghatározott szabályok leírásával és azok betartásával és betartatásával.

A festmény második alakja Buddha. Ő roppant keserűnek érezte a földi létet, telis-tele érzelmi kötelékekkel és vágyakkal, amelyek szenvedésbe torkollnak. A világot egyetlen nagy kelepcének látta, ahol minden csak káprázat, és minden teremtmény a gyötrelem örökké forgó kerekei között küszködik. Hogy békére leljen, a buddhista előtt (legalábbis szerinte) egyetlen út áll: felülemelkedni ezen a "porvilágon" és eljutni a Nirvánába, a "szélmentes országba".
Habár az alapjában véve optimista kínaiak jól átgyúrták az Indiából áttelepített buddhizmust (lsd.kínai buddhizmus), a jámbor buddhista mégis úgy találja, hogy a Nirvánához vezető utat ugyancsak akadályozza a mindennapi létezés keserű szele.

Lao Ce azért mosolyog mert az ecet savanyú. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Ha nem lenne a kész ecet savanyú az lenne a baj.
Lao Ce szerint az ember mindenkor megtalálhatja azt a harmóniát, amely a kezdet kezdete óta fennáll az Ég s a Föld között, de minél több ember üti bele az orrát a természet egyensúlyába, annál inkább felborul a harmónia (lsd. taoizmus - jin-jang egyensúly).
Minél több az erőszak, annál nagyobb a baj. Hisz mindennek megvan a saját belső természete - akár nehéz, akár könnyű, akár nedves, akár száraz, akár gyors, akár lassú -, amit nem lehet "megerőszakolni", mert abból csak baj származik. A harc elkerülhetetlen, ha valamire kívülről kényszerítenek absztrakt és önkényes szabályokat. És ekkor lesz csak igazán savanyú az élet…

Mi az ecetkóstolók üzenete? Az, hogy hozzáállásunk az élethez meghatározza, milyen életet élünk. Vághatunk hozzá savanyú, keserű de mosolygós arcot is.

Kínai buddhizmus



Mi európaiak, hívők vagy nem hívők azt gondoljuk, hogy Buddha a buddhisták istenének, de legalábbis egyik prófétájának felel meg, pedig ez nem igaz. A buddhizmus eleve nem istenhívő, azaz nem tanítja egy felsőbbrendű, teremtő isten létezését, akitől függene a megvilágosodás. Ez az az ok például, amiért a buddhistáknál nincsen hittérítés, pusztán a tájékoztatásra szorítkoznak.
Nagy fejtörést okozol egy buddhistának, ha a hitéről faggatod. Már csak azért is, mert meg van győződve arról, hogy Buddha nem követelt hitet a követőitől.
Ellenkezőleg, azt mondta:
„Ne azért hidd, mert én mondtam, hanem azért mert meggyőződtél róla.”

És milyen igaza volt, ha valaki nem nyitott ebbe az irányba és/vagy nincs vele dolga, akkor teljesen felesleges az egó eldobásáról győzködni vagy arról, hogy kövesse a saját "Belső Fényét", mert ez fogja a megvilágosodáshoz elvinni.

Pedig nem kell lemondanunk semmi földi jóról, attól még elérhetjük a saját buddhaságunkat.

Kerüld az érdemtelen cselekedeteket, bővelkedj érdemdús cselekedetekben, ismerd meg szellemed igaz természetét! - ez a buddhák tana.

Persze a buddhizmus ennél jóval bonyolultabb és szerteágazóbb, de mégis sokkal jobban kézzel foghatóvá válik és könnyebben érthető, ha ebben a környezetben éli az ember a mindennapjait. Mert valami átjön ezekből az ősi filozófiákból láthatatlanul is, az egyszer biztos. A többes szám a taoizmus és a konfucianizmus eszméire vonatkozik, mert ezek azok az irányzatok, amelyek a kínai buddhizmust és egyúttal a kínai társadalmat leginkább befolyásolták és egyedivé tették.

Dióhéjban érdemes ezekről is említés tenni, hogy teljes legyen a kép.

A híres ókori bölcs Kung Fu Ce (latinosan Konfuciusz, Kr.e. 5. század) eszméihez kötődik a konfucianizmus. Nehéz ezt valójában vallásnak nevezni. A konfucianizmus egyfajta útmutatás, erkölcsi tartás a társadalom számára: a tökéletes társadalmi rend megfogalmazása kínai módra, ahol óriási szerepe van az ősök és az uralkodó tiszteletének.

A taoizmus pedig a másik nagy kínai filozófiai rendszer, aminek kialakulása Konfuciusz kortársához, Lao Ce munkásságához köthető. A taoizmus a társadalmi hagyományoktól és szabályoktól való spontán szabadságot hirdeti, inkább meditatív, az elmélkedést elősegítő vallás. A természet és az emberi természet összhangjával próbál eljutni a végső valósághoz.
Igazán életigenlő filozófiát takar, hiszen azt tanítja, hogy minden eléd kerülő helyzet azért van, hogy valamit tanulj belőle.

A taoizmus eszméi különösen közel állnak a szívemhez, a shiatsu tanulmányaim során többször elemeztük ezeket a tanokat és sokkal izgalmasabbak, mint azt valaha gondoltam volna – de majd erről később, vagy máshol – pl. a blokkoldás c. oldalamon hamarosan...

Ez a három vallás, filozófia együtt nagyban befolyásolta a kínai kultúrát, politikát, gazdaságot, a kínai orvoslást, a harcművészeteket és magyarázatot ad arra, hogy miért gondolkodnak máshogy a kínai emberek, miért tekintélyelvű a demokrácia, miért tisztelik annyira az ősöket és hogy honnan ered az az erkölcsi tartás, ami a nyugati emberekből lassan kihalóban van.


Míg a thai Buddha nőiesen karcsú, addig a kínaiak arca pufók és nagy a pocakjuk, tele vannak vidámsággal, életörömmel, pozitív kisugárzással.




Sárga Jambhala Buddhát rosszalló arckifejezés és királyi testtartás jellemzi, de csak azért hogy figyelmeztessen arra, hogyha arrogáns módon akarunk meggazdagodni, akkor koldusbotra jutunk.



Buddhista szertartás a Buddha-foga templomban - háttérben Maitreya, azaz az eljövendő Buddha. Őt többnyire trónon ülve ábrázolják, ahogy türelmesen várja, hogy eljöjjön végre az ő ideje...




A nevető Budai Buddha (nem összetévesztendő a nagyhírű és hasonló méretekkel bíró Budai szakáccsal...)gömbölyű pocakját legalább naponta kétszer ajánlott megsimogatni, hogy a várva várt szerencse, gazdagság és bőség beköszöntsön hozzánk.


2011. december 6., kedd

Santa Pukki



Mivel több országból verbuválódik az osztály, a gyerekek már az első hónapban tisztázták a különböző nyelvek „legfontosabb” szavait. Nem is ment még jól az angol, de már norvégul, finnül, svédül vagy kínaiul pontosan tudták, hogy mit jelentenek az olyan szavak, mint pisi, kaki, hülye stb.

Na jó, számokat és ennél jóval szalonképesebb szavakat is próbáltak egymástól megtanulni, de hát egy (fiú)gyereknek sokkal érdekesebbek az előbbiek…
A finn-magyar nyelvrokonságot is gyorsan sikerült felfedezniük: pl. käsi – kéz, silmä – szem, millainen? - milyen?, mitä? - mit?, pissa - pisilni, kaki – kaki stb.

És most itt a Mikulás, akit a finnek Joulupukki helyett sokszor csak Santa Pukki-nak neveznek.

Bálintnak ez pedig különösen tetszik, így mostanában előszeretettel emlegeti ebben a változatban.

Nem tudom, hogy hol hagyta Santa Pukki a szánját, meg a szarvasait és hogy bírt a 25. emeletig felmászni, de szerencsére ellátogatott hozzánk is. A csizmák helyett jobb híján megfelelt a szandál meg a strandpapucs, csak sajnos a csoki olvadt meg egy kicsikét...

2011. december 2., péntek

5 csillagos (puttonyos) vállműtét



Gondoltam, amíg itt van anyukám, addig megpróbálom a vállamat rendbe hozatni.

Már lassan egy éve volt, amikor Balu kutyánk akkorát rántott rajtam az egyik sétánk alkalmából, hogy azt hittem egy karral kevesebbel térek haza.
Néhány hónapig fájt, de gondoltam ebcsont beforr – főleg, ha pont egy eb a bajom okozója…
Én vagyok a hibás, hogy akkor félvállról (szó szerint!) vettem a dolgot, de egyszerűen nem volt időm magammal foglalkozni, az építkezés, meg a kiutazás minden energiámat elvitte.

De aztán mióta itt vagyunk és rendszeresen csikungozom, kiderült, hogy van néhány mozdulat, amit elég szépséghiányosan tudok csak előadni.

Ráadásul elkezdtem a házban meridián tornát tartani, ahol ugyancsak nem árt bizonyos mozdulatokat helyesen megmutatni, nem pedig a felét ellazsálni.

A héten éppen elmaradtak a csikung edzéseim, anyu meg tudott itthon segíteni - így gyorsan kerestem egy sportorvost.
Korábban jártam már csontkovácsnál, de ő sem sok jóval biztatott, mert szerinte részleges izomszakadásom van, az pedig csak műtéttel lehet orvosolni.

Csináltak MRI-t, de szerencsére nem akkora nagy a baj, az izmaim rendben vannak, de lehet, hogy mivel a jobb vállamat automatice kíméltem egy jó ideje, emiatt rendesen ellustult és egy jókora mészfelrakódás képződött rajta.
Na azt pedig csak ki kell onnan kapargatni, tornázni rendszeresen és akkor elfelejthetem örökre ezt a vállfájósdit.

Itt minden flottul ment, az MRI-t rögtön megcsinálták, mehettem volna akár másnap a műtétre is, de mivel a biztosítóval is le kellett boltolnom, így a szerda délutánban maradtunk.
A műtéti előkészületek miatt este fél kilenckor kerültem a műtőasztalra és már 11 volt, amikor végeztek velem. De nem én voltam az utolsó, Gábor szerint még ketten vártak utánam a sorban. Az altatós doki kedves volt, csak arra emlékszem, hogy félig kábultan a tokaji borokról értekeztünk, azt ecsetelte, hogy neki hány puttonyos a kedvence.

Csak zárójelben, a kínaiak valóban az édes borokat szeretik. Nemrég sikerült összefutnunk azzal a kínai sráccal, akinek nagy szerepe van abban, hogy itt Szingapúrban is lehet magyar borokkal találkozni. 3 évig élt Magyarországon és a kínaiak ízlésvilága szerint választott ki 50 fajtát és azt forgalmazza nagy sikerrel. A tokaji, villányi és az egri borok a legkeresettebbek, de egyelőre csak a saját üzleteiben és néhány étteremben lehet hozzájuk jutni.

Szóval visszakanyarodva a témához, másnap reggel már haza is mehettem, most tornáztatom a karomat szorgalmasan és reménykedem, hogy a jövő heti tornaórán észre sem veszik a lányok, hogy közben beiktattam egy vállműtétet...


kaptam emlékbe néhány fotót a „sóbányából”…


2011. november 29., kedd

Hyung Koo Kang - az ismeretlen géniusz



Nem vagyok a modern művészet nagy rajongója, de tegnap mégis olyan élményben volt részben amit muszáj megosztanom Veletek.

Egy dél-koreai művész, bizonyos Hyung Koo Kang kiállításán jártunk Anyuval.
Jennisse, az unokatesóm felesége kalauzolt bennünket, aki a SAM-ben (Singapore Art Museum) önkénteskedik, mint tárlatvezető.
Korábban is jártam már itt, de az akkori ultramodern tárlatot valahogy a felejthető kategóriába soroltam.

De tegnap naggggyon tetszett, amit láttunk.

Az 57 éves mester csak néhány éve került a reflektorfénybe - még a Wikipédián sem találtam róla szócikket. Bár kicsi gyerekkora óta rajzolgatott, a szülei mégsem támogatták művészi ambícióit, így emiatt csak felnőtt fejjel vágott neki a pályának. 2002-ben nyílt meg az első kiállítása, de ekkor óriásit robbantott, mindenki meghajolt az impozáns alkotások szerzője előtt.

Hyung Koo Kang híres és hírhedt emberekről, festőkről, színészekről, politikusokról készít grafikákat, torzókat és óriásportrékat.

Ez utóbbiak alapja vászon ill. alumíniumlemez, amelyet egy igazán különleges technika tesz még érdekessé és szerethetővé. Nem ecsetet használ, hanem festékszórót, szivacsot, radírt, kést, gyümölcsvájót, fogpiszkálót, a fémhez csiszolót, szöget, fúrót stb. Az alumínium alapú portrékon például a hajszálakat egy sarokcsiszoló élével "kanyarítja", így a fémes-fényes csillogás miatt nagyon látványosak ezek a munkái (is).

Minden portré érzést, érzelmet fejez ki, nagyon a hatása alá kerül az ember, főleg ha belefelejtkezik a látványba.

Kedves Hyung Koo Kang! Köszönjük az élményt, remélem egyszer majd kis hazánk művészetkedvelő közönségének is megmutatod a tehetségedet.

ez volt az egyik kedvenc képem, itt a vásznat és a fémet keverte



Andy Warhol csodálkozik - ilyet még ő sem tudott...



Van Gogh egyik őrölt pillanata



Marilyn hajánál biztos elkopott néhány csiszolókorong...




SAM Tv: Interjú a művésszel

2011. november 27., vasárnap

Modern nagyi



Mit csinál egy 70 éves nagymama azonkívül, hogy utazik csaknem tízezer kilométert, hogy átölelje az unokáit? Természetesen sürög-forog és finom hazai ízekkel kényezteti a családot, megjavítja, megszereli, amit kell – legutóbb éppen a bekrepált éjjeli lámpánkat. Rácsodálkozik mindenre, élvezi az ittlétet, megkóstol, megszagol és kipróbál mindent. Fáradhatatlanul gyűjti az élményeket és minderről naplót is vezet, nehogy véletlenül elfelejtsen bármilyen apró részletet is.

És persze halad a korral. Levelezik az ismerősökkel, skype-on cseveg az otthoniakkal, megnézi a Facebook üzenőfalát, feltölti a legújabb képeit. Na jó, ebben az egyben még elkel némi segítség.

A múltkor lebukott. Mindig zsörtölődik a fiúkkal, ha sokat ülnek a számítógép előtt. Erre tessék. Egyik éjjel látom, hogy még ég a szobájában a villany, gondoltam bemegyek és lekapcsolom, mert bizonyára elaludt egy könyv felett. De nem, éppen elmélyülten csetelt valakivel, minden bizonnyal a legújabb kalandjairól tartott élménybeszámolót…


Mama és egy tarajos leguán


2011. november 24., csütörtök

Eddig, eddig vagyok...



… azaz elegem van az emberáradatból, hangzavarból, de még a megaboltok megaválasztékából is.
Nekem ez sok(k), kérek a Jézuskától néhány óra csöndet egy lakatlan szigeten és megyek feltöltődni.

Persze a hömpölygő tömeg csak viszonyítás kérdése, Móni barátném szerint Szingapúr Sanghajhoz képest nyugdíjas szanatórium.

Tegnap különösen besokalltam, mert igencsak kijutott a fent említett „jóból”.
Délelőtt anyukámmal a turistákkal csordultig teli kínai negyedben andalogtunk, pontosabban sodródtunk az árral. Később egy echte kínai piacra is bekukkantottunk, majd halmozva az élvezeteket egy kínai kifőzdében ebédeltünk, ahol a jó ebédhez szólt (de inkább ordított) a kínai nóta. Ezután elmentem a heti nagybevásárlást elintézni. Itt is kígyózó sorok. Levezetésképpen még Bálinttal elugrottunk a közeli bevásárló utcába piros póló vadászatra. Ismét hering szindróma.

Egy iskolai előadásra kell egy mezei rövid ujjas változat, de pont ez az egyszerűség jelentette a legnagyobb kihívást. Több napja vadászom ilyenre, de mivel eddig csak ilyen-olyan feliratos változatot sikerült találnom, ezért végső elkeseredésemben a plázákat kellett megcéloznom.

Bár ne tettem volna! Itt minden szinten, szinte minden – persze a hőn áhított póló az sehol. 10 emeleten (ebből 3-4 a föld alatt!) kismillió üzlet, étterem, kávézó – beleszédülök, ha egy ilyenbe bekeveredem.
Hármat másztunk végig keresztül-kasul, mindhiába.
Szidtam magam, mert előbb kellett volna segítséget kérnem és akkor megúszhattam volna ezt a (tor)túrát.
Most már tudom, hogy 2 sarokkal és négy plázával odébb van egy speckó bolt, itt kellett volna kezdenem.
Így ma este újra nekivágtam. Sikerült.

Egy ilyen esti shoppingolás egyedüli előnye az ünnepi díszbe öltöztetett, csupaszín utca látványa – a többit igyekszem elfelejteni.
Mert sajnos a karácsonyi hangulatot valahogy nem sikerült átéreznem. A miniszoknyás télanyók, meg a karácsonyfák melletti fagyiárusok valahogy nem az otthoni ünnepvárást idézik…

errefelé nem teheneket pingálnak, hanem elefántokat:




ezek nem jégcsapok...



még este 10-kor is ilyen zsúfolt a város




és Bagaméri egy karácsonyfa tövében:

2011. november 20., vasárnap

YES YOU CAN!

Ma reggel egy jótékonysági futóversenyen voltam, amelyen inkább a részvétel volt fontos, mintsem a teljesítmény. Az 1:15-ös időmre nem is vagyok túlságosan büszke, de a 90 %-os páratartalom meg a 30 °C talán valamelyest mentségemre szolgál.
Rengetegen voltunk, jó volt a hangulat, egyedül a vizes palackos logisztika nem működött kifogástalanul.

A nevezéskor azt ígérték, hogy a 10 km-es szakaszon számos vizes stand lesz, de ez mindössze hármat jelentett. Ráadásul az elsőnél csupán üres asztalok vártak, mert a futók előbb odaértek, mint a vízszállítók, a ¾ távnál álló pultot pedig pechemre kifosztották, mire eljutottam odáig. Így a futam során először és utoljára csupán a felénél, azaz az 5. km környékén sikerült életmentő vízhez jutnom. Ekkorra már csurom víz voltam mindenütt, míg a testemen belül sivatagi szárazság uralkodott…

Az út mentén biztató transzparenseket olvasgathattunk, melyeket fiatal önkéntesek tartottak a kezükben, olyanokat mint pl. Never give up! Yes You can! Just a little more. Bár ez utóbbit nagy viccesen már az első 500 méter után is mutogatták, de csak az utolsó métereken vettük komolyan.

Futás közben végig zenét hallgattam. Nem sokkal a cél előtt éppen egy témába vágó Bergendy nóta volt soron, melynek a refrénje: Hogy utolérd, hogy utolérjed, kapcsold az ötödik sebességet!
Ha nem is ötödikben, de kb. kettesben azért sikerült célba érnem. Ezután rögvest leengedtem vagy másfél liter vizet a torkomon, otthon meg további 3 litert és most mégis úgy gondolom, hogy folyt. köv. legközelebb.

2011. november 15., kedd

Mama



Megérkezett anyukám, így a következő hetekben őt kényeztetem…

Mivel nem beszél angolul, így az átszállás miatt a repjegy mellé kértünk neki ún. assistance szolgáltatást is. A segítség aztán valami oknál fogva elmaradt, de nem elveszett emberről lévén szó, könnyedén megtalálta a csatlakozó járatot.

A lényeg az, hogy szerencsésen megérkezett, a gyerekek pedig majdnem kiugrottak a bőrükből, amikor meglátták végre a reptéri üvegfalon keresztül. Hiányzott már nagyon, mert hiába beszélünk sokat skype-on, de azért az öleléseket virtuálisan nem lehet pótolni.

Szóval megérkezett a nagyi, aki azóta csak pörög a szokásos tempójában. Már meggyúrta a házi (túrós) tésztát az unokáinak, amihez ráadásul még előre lesütött szalonnát is hozott magával, mert ugyebár az otthoni biztos jobban ízlik a fiúknak.

70 éves volt a múlt hónapban, de cseppet sem látszik meg rajta, sőt szerencsére olyannyira friss és fiatalos, hogy a 7 órás jetlag meg sem kottyant neki.
Állítólag ahány óra az időeltolódás, kb. annyi nap szükségeltetik, hogy a szervezet teljesen alkalmazkodjon az új időviszonyokhoz. De neki mégsem jelentett problémát, hogy másnap reggel velünk ébredjen, azaz otthoni idő szerint éjfél körül.

Ma elvittem egy orchidea kiállításra, meg egy kicsit a belvárosban bóklásztunk és közben csak azt mondogatta, hogy csípjem meg, mert nem hiszi el, hogy itt van a világ másik végén…

virágok...


néhány gyönyörűség, többi a fotóalbumban itt (klikk)




2011. november 8., kedd

Csip-csirip vagy trilala



Sikerült megint egy keleti specialitásba belefutnom.

A hétvégén voltunk egy állatfarmon, amely egyrészt menhelyként működik, másrészt ahol az örökbefogadás lehetőségén kívül tenyésztett kutyusokat, cicákat, madarakat és egyéb házi kedvenceket is lehet vásárolni.

Mellékesen még egy kisállat hotelt is üzemeltetnek, ahol némi felárért deluxe légkondis kennelt, diétás kosztot és extra tornát (sétát) is lehet választani a kedvenceknek…


De mégsem ez volt az érdekes, sokkal inkább azok a rendezvények, amelyekről a farm honlapján olvashattam. Itt akadtam rá egy madár énekversenyre.

Kiderült, hogy ez a fajta „madártorokviadal” Ázsiában nagyon népszerű szórakozásnak számít. Szerintem hasonló kategória lehet, mint otthon egy postagalamb röptető verseny.

Szingapúrban a rengeteg betonépület mellett szerencsére sok a növény, nem ritka a több emeletnyi magas fa sem. Így még ebben a zsúfolt nagyvárosban is nagyon sokszor hallhatjuk az itt megbúvó madarak énekét. Olyannyira, hogy reggel ők ébresztenek. Akkora lármát csapnak, hogy még a 25. emeletig is felhallatszik! Amikor egymást hívják (gondolom én), akkor nagyon bele tudnak lendülni, nem csoda, hiszen túl kell kiabálniuk a városi zajt. Szegénykék az erdőben biztos jobban kímélnék a hangszálaikat.
A madarak egyébként házi kedvenc gyanánt is nagyon népszerűek, sokszor látni kalitkákat a házak erkélyein.

Na de visszakanyarodva a címet adó témához, a versenyen Ázsiában őshonos fajok mérkőznek meg egymással és mindig a párzási időszakban kerül sor a megmérettetésre - ekkor énekelnek ugyanis a leghangosabban.
A latin nevük alapján sikerült beazonosítanom a versenyzőket, így a képek mellé a hangzatos magyar nevüket is bemásolom:

fehérhátú sámarigó

énekes álszajkó


gangeszi pápaszemesmadár

vörösfülű bülbül


Öt szempont szerint pontozzák a madarak énektudását, ebből is a legsúlyozottabb a hangerő. Ezt követi a repertoár és a kitartás, azaz mennyi féle hangot, dallamot sikerül produkálniuk és azt milyen hosszú ideig. Végül a fizikum és az előadás módja dönt még a helyezésről.

Sajnos az idei versenykoncertről lemaradtunk, de jövőre szívesen megnézném vagy inkább meghallgatnám őket. Ígérem, akkor a fotók mellé hangfájl is mellékelek.