A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fauna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fauna. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 22., szombat

Répatorta


Kai Kai nemrég ünnepelte az ötödik szülinapját.
Szegény panda még a karanténban vesztegel, de legalább méltó módon fölköszöntötték: egy almás, répás jégtortával...Boldog szülinapot!

na mi lesz már, minek ennyit vacakolni?



végre! fincsi hűs finomság...

Photo / Wildlife Reserves Singapore


2012. szeptember 12., szerda

Eltévedt dzsungellakók



Amikor ma Bálint megérkezett az iskolából tiszta sáros volt a táskája, mert útközben hazafelé a hátára ugrott egy majom…

Amerre a szemünk ellát, mindenhol felhőkarcolók, de a házak tövében rengeteg fa és bokor zöldellik, ahol bizony megbújhat néhány eltévedt dzsungellakó.
A sulijukban már kétszer is előfordult, hogy a „pitonmentőket” kellett kihívni egy eltekergett óriáspéldány miatt. De ez errefelé nem is akkora nagy szenzáció, évente ugyanis kb. 300 kisebb-nagyobb csúszómászót fognak be lakossági bejelentésre. Az állatkert már nem is győzi az örökbefogadást, így külföldön próbálnak túladni rajtuk.

Még az a szerencse, hogy tigrisek csak a Tiger sör dobozairól vicsorítanak ránk :-)


ezen a videón egy pitont próbálnak befogni Szingapúr egyik lakótelepén:

2012. szeptember 7., péntek

Panda hírek



Tegnap reggel két nagyon népszerű és régóta várt látogató érkezett Szingapúrba. A Changi reptéren 60 fős delegáció fogadta őket, köztük Teo Ser Luck kereskedelmi és ipari miniszter valamint az egykori elnök, S.R. Nathan.
Azért, hogy minél kényelmesebb legyen az utazás, a repülőgép közepén egy kosárlabda pálya nagyságú helyre szóltak a jegyek és hogy az ellátás is tökéletes legyen, mintegy 90 kilogramm bambusz lapult a catering csomagban.
A vendégek kissé megilletődve fogadták a nagy ovációt, majd csalódottan vették tudomásul az 1 hónapos karanténról szóló döntést. Októbertől viszont már a vadiúj otthonuk várja őket, ahol a természetes élőhelyükhöz hasonló klímát egy duplaüveges légkondis medvelak biztosítja.

Szingapúr ezzel az akcióval már a kilencedik olyan ország (Kínán kívül természetesen), ahol lehetőség nyílik arra, hogy közelről is megcsodálhassunk egy-egy helyes óriáspandát. Az állatok minden helyszínen egy 10 éves kölcsönszerződés keretében vendégeskednek, azaz az évi 1 millió dolláros "bérleti díj" ellenére is a kínai állam tulajdonában maradnak és ugyanez vonatkozik az esetleges utódokra is.

KAI KAI, az ötéves hím és JIA JIA, a négyéves nőstény maci


A óriáspanda kínai nyelven "nagy medvemacskát” jelent. A "macska" jelzőt annak köszönheti, hogy a többi medvefélével ellentétben kitűnően tud fára mászni, a pupillája pedig nem kerek, hanem a macskaszemhez hasonlóan rés alakú. Naponta meglehetősen hosszú ideig (10-12 órán keresztül) képes egy helyben üldögélni, azaz életvitele igen lassú a rokonságához hasonlítva. Nem brummog (nem nyávog), hangja inkább a bárány bégetéséhez hasonlít. Elsősorban bambusszal táplálkozik, annak is főleg a fiatal hajtásait részesíti előnyben, de gyümölcsöt és elvétve egy-egy apróbb gerinces állatot is elmajszol.
Őshazája mindössze 5900 km², amely magában foglalja Szecsuan, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. A nyarakat a sűrű erdővel benőtt, 2700–4000 méter magasságban fekvő szubtrópusi hegyoldalakon tölti, télen pedig nem alszik téli álmot, hanem a hideg elöl az alacsonyabban fekvő területekre vándorol.
Jelenleg sajnos a veszélyeztetett fajok táborát erősíti, hiszen szabadon 2000 példánynál is kevesebb él belőlük. De nagy szerencsére Kínának szívügye a macik megmentése, így egyre több pandamentő központ nyitja meg kapuit és a szakértői gondoskodásnak köszönhetően mára az állomány is végre növekvő tendenciát mutat.

leszállás után a fotósok gyűrűjében:

  



és íme az új 1500 nm²-es légkondis otthonuk:
(a maciknak lehetőségük lesz a trópusi klímát is megismerni, azaz kapnak kimenőt a szabad levegőre is, de minden bizonnyal inkább bent hűsölnek...)


http://pandas.riversafari.com.sg


2012. augusztus 26., vasárnap

Bukit Timah "csúcstámadás"



Már többször jártunk a városi dzsungelrengetegben, de ezúttal a fotómasinát is elvittük magunkkal, hogy bemutassunk néhány apró különbséget az itteni és az otthoni parkerdei sétáink között:


Szingapúr legmagasabb pontja a Bukit Timah csúcs: 163,63 méter 



figyelmeztető táblák, amelyekkel otthon maximum  az állatkertben találkozhatunk: a majmok etetéséért büntetés jár



vagy mit tegyünk, ha a 75 őshonos kígyófajta közül az egyik az utunkba kerül: csak semmi pánik, néhány lépést hátrafelé, mert a kígyó ugyanúgy fél tőlünk



                                 trópusi éghajlat jellemző növényzete - erről földrajzórán már  tanultunk





gránitbánya tava - a sok eső miatt a kiszáradásától nem kell tartani



ha elfáradtunk, egy talpmasszázs sétányon felfrissülhetünk:



és ami szerencsére hasonló: a gyerekekre itt is gondolnak...


2012. augusztus 8., szerda

Monkey business



Langkawin ezt a "használati útmutatót" olvashattuk a szobánkban, azaz ablakokat, erkélyajtót nem volt ildomos éjszakára nyitva hagyni, hacsak nem akart valaki majommal egy ágyban ébredni. Bár szerintem ez inkább a dzsungelben álló házak lakóira vonatkozott, nem pedig a vízen álló cölöpösökére. De mivel egy 8 méteres őshonos kígyófajtától is kellett tartanunk, így nem kockáztattunk:-)

Szerencsére csúszómászókkal nem találkoztunk, majmokkal annál inkább. Nemcsak az üdülőtelepen, de az autóutakon is össze-vissza rohangáltak, így a kocsiknak sokszor meg kellett várni, amíg egy-egy majomfamília átkel előttük.



Kígyó helyett láttunk repülő lemúrt. Ez a mókus-majom keverék a nevével ellentétben nem repül, de a denevér végtagjaihoz hasonló "szárnyak" segítségével könnyedén ugra-bugrál a fákon. A sziget lakója még a malibár is, azaz egy hosszú, bozontos farokkal büszkélkedő óriásmókus. Sajnos mindkét állatkával csak esti szürkületben találkoztunk, így ezek itt nem az én fotóim:


2012. augusztus 7., kedd

Langkawi



Nagyon jól éreztük magunkat Langkawin (99 szigetből álló trópusi szigetcsoport egyik gyöngyszeme Malajzia észak-nyugati csücskében).

Családi - ezúttal láblógatós - nyaralásunknak ideális helyszínt választottunk: alig másfél órás repülőút, kedves helyiek, gyönyörű környezet, kellemes (azaz nem párás) meleg és ráadásul a hegyek is karnyújtásnyira!!!

Néhány kép mutatóba, a többi szokás szerint az albumban és a családi fotók között.

az egyik cölöpös házikóban laktunk...



ha éppen nem a tengerben, akkor a gyönyörű környezetben gyönyörködtünk

</


majd tovább halmozva az élvezeteket mindezt felülről is megcsodáltuk...</


sőt, láttunk néhány érdekes állatot is ( a többi helyes példány a fotóalbumban)

2012. április 13., péntek

A zöld világ kék lakója



Szingapúrban tényleg sok a látnivaló, de egyszer csak „elfogy”… otthon sem mentünk minden hétvégén az állatkertbe vagy a Hősök terére.
A zöldet szerencsére nem lehet megunni, de azért ebben a nagy melegben nem kívánkozik az ember állandóan a „2percalattcsuromvizesvagyok” állapotba.

Természetesen vannak kedvenc kiránduló helyeink, ahová már sokadszorra sikerült eljutnunk. Ilyen például a keleti part 10 kilométeres szakasza, ahol jókat lehet bicajozni vagy görkorizni. Szerencsére itt már sokkal jobban mozog a levegő, egyedül a tűző nap jelent némi visszatartó erőt. Két hete egészen a reptérig tekertünk; szerencsére a fiukat lekötötték a mellettünk landoló vagy éppen felszálló gépek látványa, így egészen jól bírták a két órás intenzív mozgást, ami ebben a nagy melegben igazán dicséretre méltó teljesítmény.

Dzsungeltúrázni egy fokkal jobb, mert az erdőben jórészt árnyékban vagyunk, bár a friss hegyi levegőről csupán álmodozni tudunk. Helyette inkább igyekszünk a lábunk elé nézni, nehogy egy majom vagy egy kígyó farkára lépjünk :-)
Egészen a múltkori túránkig nem érdekeltek a csúszó-mászók, főleg, mert még nem találkoztam élesben egyetlen példánnyal sem. Egyedül Kambodzsában láttunk egyet, de azt is messziről és ráadásul olyan gyors volt, hogy megijedni sem volt időnk.

Bezzeg most! Mónika barátnőmmel éppen egy keskenyebb erdei úton haladtunk, amikor is néhány centin múlt, hogy egy „helyes” példány megkóstoljon. Ha a farkára lépek, biztos megmar, abban pedig nem lett volna köszönet. Egyszerre felismertük, hallottuk már jó hírét másoktól is, a Dél-Kelet Ázsiában őshonos fajok közül az egyik legveszélyesebbről volt ugyanis szó. Nagyon könnyen azonosítható, gyönyörű kék színben pompázik, piros feje és farkincája van. Kék korall kígyó a hivatalos neve, de nemes egyszerűséggel 100 lépés kígyónak is nevezik, mert kb. még ennyi távolságot tehetünk meg egy marás után…
Sokáig nem gyönyörködtünk benne, inkább sietősre vettük a tempót, utána pedig már minden mozgásra, zajra megriadtunk és megfogadtuk, hogy soha többé nem térünk le a széles turistautakról, legyen szó akármilyen csábító zegzugos ösvényről…

2011. november 8., kedd

Csip-csirip vagy trilala



Sikerült megint egy keleti specialitásba belefutnom.

A hétvégén voltunk egy állatfarmon, amely egyrészt menhelyként működik, másrészt ahol az örökbefogadás lehetőségén kívül tenyésztett kutyusokat, cicákat, madarakat és egyéb házi kedvenceket is lehet vásárolni.

Mellékesen még egy kisállat hotelt is üzemeltetnek, ahol némi felárért deluxe légkondis kennelt, diétás kosztot és extra tornát (sétát) is lehet választani a kedvenceknek…


De mégsem ez volt az érdekes, sokkal inkább azok a rendezvények, amelyekről a farm honlapján olvashattam. Itt akadtam rá egy madár énekversenyre.

Kiderült, hogy ez a fajta „madártorokviadal” Ázsiában nagyon népszerű szórakozásnak számít. Szerintem hasonló kategória lehet, mint otthon egy postagalamb röptető verseny.

Szingapúrban a rengeteg betonépület mellett szerencsére sok a növény, nem ritka a több emeletnyi magas fa sem. Így még ebben a zsúfolt nagyvárosban is nagyon sokszor hallhatjuk az itt megbúvó madarak énekét. Olyannyira, hogy reggel ők ébresztenek. Akkora lármát csapnak, hogy még a 25. emeletig is felhallatszik! Amikor egymást hívják (gondolom én), akkor nagyon bele tudnak lendülni, nem csoda, hiszen túl kell kiabálniuk a városi zajt. Szegénykék az erdőben biztos jobban kímélnék a hangszálaikat.
A madarak egyébként házi kedvenc gyanánt is nagyon népszerűek, sokszor látni kalitkákat a házak erkélyein.

Na de visszakanyarodva a címet adó témához, a versenyen Ázsiában őshonos fajok mérkőznek meg egymással és mindig a párzási időszakban kerül sor a megmérettetésre - ekkor énekelnek ugyanis a leghangosabban.
A latin nevük alapján sikerült beazonosítanom a versenyzőket, így a képek mellé a hangzatos magyar nevüket is bemásolom:

fehérhátú sámarigó

énekes álszajkó


gangeszi pápaszemesmadár

vörösfülű bülbül


Öt szempont szerint pontozzák a madarak énektudását, ebből is a legsúlyozottabb a hangerő. Ezt követi a repertoár és a kitartás, azaz mennyi féle hangot, dallamot sikerül produkálniuk és azt milyen hosszú ideig. Végül a fizikum és az előadás módja dönt még a helyezésről.

Sajnos az idei versenykoncertről lemaradtunk, de jövőre szívesen megnézném vagy inkább meghallgatnám őket. Ígérem, akkor a fotók mellé hangfájl is mellékelek.

2011. október 30., vasárnap

A kurta farkú cicák rejtélye



Sok macsek lakik Tioman szigetén, de a többségük csak kurta farokkal büszkélkedhet. Teljesen úgy festenek a hátsóik, mintha valaki tőből levágta volna a díszüket.

Meg is kérdeztem, hogy mi ez a helyi rituálé, de aztán kiderült, hogy semmi barbárság nincs mögötte, ugyanis már eleve csonka farokkal születtek.

Itthon kicsit utánaolvastam és a „macskafarok tudomány” komoly szakirodalmára bukkantam a neten.
Ázsiában rengeteg furcsa farkú típus létezik, míg Európában egyedül a Man-szigeteken találni ilyen mutáns egyedeket. Ők a Manx cicák, de az angolok csak cabbit-nek csúfolják őket a cat (macska) és a rabbit (nyúl) keveredésére utalva - pedig csak egy dominánsan öröklődő farkatlanságot okozó gén ludas ebben az egészben.
Szóval macskafarok rejtély megoldva.


Persze legendák erről is születtek és ezeket mindig élvezettel olvasom. Itt Ázsiában állítólag sértő módon Buddhára mutatott az első bűnös farok, ezért kellett lenyisszantani, míg a világ másik felén az a hír járja, hogy Noé figyelmetlen volt és a bárkájának ajtajával csippentette le az egyik megmenekített cica farkincáját.

Az éhes cicusok mindig ott ólálkodtak a nyitott étterem asztalai körül, de ha észrevette valamelyik felszolgáló, gyorsan ott termett egy flakonnal és valamilyen szagos löttyöt spriccelt rájuk.

Bálint természetesen imádta őket, de mi azért nem voltunk annyira elragadtatva, hogy mindig egy falka farkatlan macska (aszparanta!) leste ki a szánkból az ennivalót...

2011. szeptember 30., péntek

Dzsungelmánia élőben



A múlt hétvégén az állatkertben túráztunk. Már áprilisban jártunk itt, de akkor egy éjszakai szafari keretében az állatokat csupán sejtelmes fényviszonyok közepette csodálhattuk meg. Az is nagy élmény volt, de ez a mostani talán még nagyobb.
Főleg Bálintnak, aki még az otthoni dzsungelmánia őrületből kifolyólag naprakész volt az esőerdők állatvilágából.

Akkor volt az, amikor minden gyerek a rokonságot a Sparba küldte vásárolni, mert még hiányzott néhány darab a 200 darabos matricás albumból. A suliban cserélgették egymás között a dupla példányokat, mint mi anno 30 éve a képes kártyanaptárainkat...

Szóval most Bálint mutogatott nekünk lelkesen és kijavított, amikor ledenevéreztem az óriás repülőkutyát, sünnek néztem a jávai sült vagy szégyenszemre nem ismertem fel a madagaszkári botsáskát. Néhány fotóért klikk ide.

A szingapúri állatkert az egyik helyi rezervátumban található, rendesen kapkodni kell a levegőért, mert a pára itt még nagyobb, mint a városban. Nagyon gyönyörűen gondozott a kert és rengeteg egyéb program közül is lehet válogatni – a szokásos állatetetés és látványos bemutatók mellett pl. együtt reggelizhetsz vagy ebédelhetsz az állatokkal. De némi felárért ők is megkóstolnak téged:-)
Az állatok többsége ugyanis nincs elzárva, dróthálót és kerítést csak ritkán látni, hiszen ezek az állatok itt a saját természetes élőhelyükön élhetnek (érdekes módon fűthető házakra sincs szükség...). A veszélyes ragadozókat persze valamennyire elkerítik a nagyközönség elől, de így is maximum egy kis tavacskával vagy magasságkülönbséggel oldják meg a szeparálást.

És persze itt is építkeznek, mint mindenütt Szingapúrban. Bővítik a parkot, jövőre nyitja kapuit vagy inkább hullámait az ún. River Safari, azaz hamarosan akár csónakázás közben is lehet ismerkedni a trópusi folyók élővilágával. Gondolom majd úsznak velünk szembe a vízilovak, meg a teknősök, felettünk pedig repkednek a pelikánok. Reménykedünk, hogy a krokodilokat nem költöztetik át…

http://www.zoo.com.sg/




2011. szeptember 23., péntek

Pálmaolaj biznisz



Az elmúlt hetekben nem volt jó a világ ezen tájékán lakni.

Nagyon sokszor fájt a fejem, a gyerekek is a szokásosnál nyűgösebbek voltak, a tiszta kék eget pedig alig láttuk. Egy hatalmas ködfelhő feküdt a városon. Nagy ritkán egy nagyobb vihar ugyan ideig-óráig kitisztította a légkört, de aztán kezdődött minden elölről.

Augusztus vége, szeptember eleje a legszárazabb időszak a térségben és a szumátrai erdőtüzek füstfelhői ilyenkor bizony néha Szingapúr felé is elérnek.

Reméljük az idei szezonnak ezúttal vége, ma végre először tiszta volt a levegő és talán esténként újra nyitott ablak mellett alhatunk.

Állítólag volt olyan év, hogy 3 hónapig is eltartott a szmogos időszak a hosszú szárazságnak és a kedvezőtlen széljárásnak köszönhetően.

Mielőtt kijöttünk sok élménybeszámolót olvastam Szingapúrról és közülük néhány valóban említést tett a szmogról, de mióta kint vagyunk soha nem éreztem azt, hogy ne lett volna tiszta a levegő.

Sőt! Szingapúr nagy hangsúlyt fektet a városi közlekedés okozta légszennyezés visszaszorítására. A világon elsőként itt vezették be a dugódíjat, mindemellett rettenetesen drágák az autók, a tömegközlekedés pedig hihetetlen olcsó és jól szervezett. Megjegyzem, a mostani a Forma 1-es hétvége kivételével (amikor szinte az egész belvárost lezárják) még sosem futottam bele még akkora dugóba sem, mint amilyen otthon hétköznapinak számít.

Sajnos az indonéz pálmaolaj ültetvényesekkel szemben vívott csatát azonban nem sikerült eddig megnyerni. Ugyanis nem a nagy forróság, sokkal inkább az emberi felelőtlenség, a pálmaolajban rejlő óriási haszon az, ami ezt a (Greenpeace által egyszerűen globális klímagyilkolásnak aposztrofált) légszennyezést okozza.

A pálmaolaj a legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon, a kereslet egyre növekszik, amit persze a még több mezőgazdaságba bevont területtel próbálják fedezni.
Jelentős felhasználók a margarint előállító vállalatok és a kozmetikai cégek. A pálmaolajat megtalálhatjuk többek között a testápolókban, szappanokban, samponokban, és mindenféle kencében. Mindemellett ipari kenőanyag, biodízel és állati takarmány is készül belőle.

Ha különbséget lehet tenni rosszabb és még rosszabb erdőirtás között, akkor az indonéz térséget érintő esőerdő pusztítás különösen nagy veszélyeket hordoz magában. Ezek az erdőségek ugyanis úgynevezett tőzegerdőségek. Különlegességük, hogy nagyobb mennyiségű karbont tárolnak, mint más ökorendszerek. A nedves tőzegrétegek tíz méter mélyre lenyúlnak és akár tízezer évesek is lehetnek. Az olajpálma-termesztő cégek csatornákat építenek az erdőkön keresztül, hogy a lápokat kiszárítsák és az értékes fákat elpusztítsák. Szándékosan víztelenítik a talajt, ekkor a tőzeg kiszárad - és akár égetéssel, akár anélkül is - mérhetetlen mennyiségű CO2 szabadul fel. A felégetett erdő pedig már nem képes megújulni, így szabad a pálya, lehet még több olajpálmát ültetni….
Lassan alig marad esőerdő Indonéziában, ez pedig az állatvilág számára is óriási csapást jelent. Az utóbbi ötven évben végzett erdőirtás például számos faj, így többek között a bali és a jávai tigris kipusztulását eredményezte.


A Greenpeace és a WWF mellett a légszennyezésben leginkább érintett Malajzia és Szingapúr is évek óta tiltakozik az indonéz kormánynál, amely persze újra meg újra ígéretet tesz az illegális erdőirtás szankcionálására, de a törvényeinek mégis képtelen érvényt szerezni.

A témában kutakodva rátaláltam egy bíztató hírre, miszerint az évente 1,3 millió tonna pálmaolajat felhasználó Unilever (RAMA, DELMA margarinok gyártója) nagy kegyesen bejelentette, hogy 2015-től kizárólag fenntartható forrásból származó pálmaolajat vásárol termékei előállításához.
No de kérdezem, miért kell várni ezzel 2015-ig???
De hát pontosan tudjuk, hogy a gyógyszerlobbi mellett az élelmiszeripari lobbi is hasonlóan nagy úr ezen az egyre halványabb zöld bolygón.



2011. augusztus 25., csütörtök

Pulau Ubin



Két keréken a dzsungelben – jó kis hétvégi kiruccanást szerveztünk a fiúknak.
Rájuk is fért egy kis kikapcsolódás, a suli rendesen megterheli őket, már alig várják a pénteki kicsöngetést. Ráadásul Bálintom kifogott egy nagyon szigorú tanárt, aki miatt bizony néha reggelente úgy kell bekönyörögni az iskola falain belülre. Nem az a tyúkanyó típus pedagógus, az egyszer biztos. Minden gyerkőc megvan egy kicsit szeppenve, hiszen minden új nekik, a nyelvet is alig beszélik, erre ő már az első naptól kezdve katonás rendet követel. Sajnos mosolyogni sem sokszor látni és ettől a gyerekek többsége még inkább lelombozódik (Edit és Mária néni – nagyon hiányoztok!!!!).
Majd a suliról később részletesen élménybeszámolok...

Szóval gondolatelterelés és kikacsolódás gyanánt a Szingapúr észak-keleti partjához közeli sziget tökéletesen megfelelt. Bár inkább szigetecske, mert az egész alig több, mint 10 négyzetkilométer, a helyi lakosok száma sem több 100 főnél.
Szerencsére itt sikerült megőrizni az eredeti flórát és faunát, így a csilli-villi Szingapúr után igazi szemet és lelket gyönyörködtető látvány fogadja az idelátogatót. Bár állítólag ezt a területet is be akarták kebelezni nagyvállalkozók, akik luxus szállodákat álmodtak ide, de szerencsére a természetvédők ezúttal erősebbnek bizonyultak.

Bicajt béreltünk és néhány sétát is beiktatva 2-3 óra alatt körbejártuk az egész szigetet. Azért kicsit furcsa volt a lebetonozott kerékpárút a dzsungel közepén, de így legalább egy trópusi felhőszakadás alkalmával nem kell attól tartani, hogy elsüllyednek a kerekek.

Sok szépet láttunk, de beszéljenek inkább a képek:

mangrove fák óriás léggyökerei:



a dzsungel felülről a sziget egyetlen kilátójáról:



a kicsi sziget egyik kicsi tava:



egy sütkérező leguán:



ilyen takaros házikókban éldegélnek errefelé az emberek:

2011. július 10., vasárnap

Eső után

Emlegetett szamarak, azaz majmok….ma sikerült lencsevégre kapnom őket.

Kint jártunk délután a British Clubban, ami már igazi zöldövezetben, pontosabban az egyik rezervátum mellett található. Errefelé sokszor gekkók rohangálnak az úton és a majmok látványa is hétköznapi dolognak számít - olyannyira, hogy a nyitott éttermet hálóval védik a tolvajoktól.
Miután volt egy nagy zuhé és mindenki bemenekült a házba, az eső után legalább egy tucatnyi majom lepte el a kertet. Ott mászkáltak mellettünk kb. másfél méterre.
A fiúknak nagyon tetszett a dolog, de nekünk is nagy élmény volt.







2011. július 9., szombat

Vigyázz, a majom harap…

Gábor már korábban megkapta a szükséges oltásait, de a család többi tagjára még vártak a szurik...

Amikor az időpontért hívtam a rendelőt, az asszisztens megkérdezte, hogy milyen nemzetiségű és nemű orvost szeretnénk háziorvosunknak. A kérdés lehet, hogy nekünk szokatlan, de itt nem. Nekem igazán csak egyetlen kérésem volt, hogy holisztikus gondolkodású legyen, de gondot ez sem jelentett. Az általunk preferált időponttal még szűkítve a keresést, ma reggel dr. Ho rendelőben találtuk magunkat.

Az asszisztens magyarul köszönt - kicsi a világ, egy félévet Gödöllőn tanított (bár a városnevet betűznie kellett, mire rájöttem, hogy mit akart mondani).

Szingapúrban szerencsére nem kell félni semmiféle trópusi nyavalyától, de ha utazgatni akarunk a térségben, akkor nem árt óvatosnak lenni tifusz és hepatitis A/B ügyileg.
Ho apó néhány fontos szabályra is felhívta a figyelmünket, de a legjobban az tetszett, amit eddig még a háziorvosunk szájából sosem hallottam, miszerint vigyázzunk a majmokkal, inkább kerüljük őket, mert a harapásuk veszélyes lehet.
Most már tudjuk, hogy falatozgatni csak védett helyen szabad, mert a tolvaj majmok próbálnak minden ehető dologra lecsapni és akkor jaj lesz nekünk….

2011. július 6., szerda

Barátaink a bogarak...

Minden nagyon szép, minden nagyon jó… de azért ne feledkezzünk el arról, hogy vannak olyan kevésbé kellemes dolgok is, amihez bizony muszáj hozzá szoknunk. Ilyen ugyebár az időjárás – ez a könnyebbik falat, de aztán itt vannak a kéretlen látogatók – a mászó és repülő rovarok, amelyek persze megbuknának minden szépségversenyen.
De hát a trópusi éghajlathoz ez is hozzá tartozik…

Amikor áprilisban itt jártunk már kaptunk ízelítőt néhány helyes példányból. Egy földszinti lakást könnyű préda lehet nekik, de gondoltuk, ha majd a 25. emeleten lakunk, akkor már nyugodtan hátra dőlhetünk…no sajnos ez nem jött be. Nyitott ablaknál alszunk, mert itt fönt már mozog a levegő és így nem kell folyton a klímát használnunk. De sajnos pont ez lett a vesztünk, mert tegnap egy zajos, kb. 7 centis fekete dög meglátogatta Bálintot. Szegénykémet a látvány is sokkolta, de a hangja szerintem még inkább megijesztette. Elég vastag volt a páncélja és emiatt a zümmögése inkább egy traktor beindításához hasonlított. Akkora volt mint egy hazai cserebogár, ami túlzásba vitte a doppingolást.
Persze még az is lehet, hogy itt finom kaját készítenének belőle, de köszönjük, mi inkább lemondunk erről az ínyenc falatról.

Amúgy tényleg ártatlanok ezek a bogarak, nem kell félni tőlük, előbb-utóbb talán a barátaink lesznek.