Gardens by the Bay

Tartozom még ezzel a beszámolóval, lehet, hogy nem véletlenül hagytam így a végére.
Nem csupán az idei utolsó bejegyzésem lesz, hanem egyúttal Szingapúr látnivalóiról szóló legutolsó.
Majd azért a részleteket is elmesélem, de elöljáróban annyit, hogy egy hónap múlva ilyenkor már javában Szöulban vacogunk, azaz másfél év párás meleg után újra mélyeket lélegezhetünk s a négy évszakra kalibrált szervezetünk hálát rebeghet, hogy nem erőszakoljuk tovább:-)
Na jó, azért ez enyhe túlzás, meg ráadásul az otthoni télvíz idején a melegre panaszkodni nem igazán helyénvaló dolog, így a közérzet-jelentést inkább nem folytatnám…ez a kert úgyis érdekesebb:-)

Pont egy évvel ezelőtt már jártam itt, de akkor még meglehetősen sivár volt a táj, mindenhol munkagépek, földtúrások és a vasfák is még csupaszon meredtek az égig - szóval nem volt nagy élmény.
Idén júniusban volt a hivatalos kertavató, arra már minden fűszál és bokor a helyére került, most decemberben pedig már minden úgy néz ki, mintha évtizedek óta zöldellnének itt a növények. Mellesleg ez azért is lehetetlen, mert a 101 hektáros park az óceánból visszahódított földterületre épült. A kert maga 1 milliárd szingapúri dollárt kóstált (1 S$= kb.180 HUF), a látogatása ennek ellenére  ingyenes, egyedül az üvegházakba kérnek belépőt.

A park a természet és a modern technológia különleges ötvözete, felejthetetlen élmény, de számomra mégis azt az ambivalens érzést erősíti, amit ezzel a várossal kapcsolatban érzek: a kicsi Szingapúr ismét nagyot alkotott, ámulatba ejtette a világot, egy újabb szájtátós látnivalót tett le az asztalra, de lássuk be, mégis csak mű ez az egész, mint oly sok minden ebben a városban.
Műfák ide, hipertechnika oda, azért nagyon tetszett, amit láttunk. Az állatkert-botanikus kert-MacRitchie rezervátum trió mellé bekerült a kedvenceim közé.

A kert különlegességei ezek az ún. "supertree"-k, a vasszerkezetek tetején vízgyűjtők és napelemek találhatók, amelynek segítségével locsolják a kertet és a két üvegház növényeit, illetve biztosítják ez utóbbiakban a klímát. Összesen 20 ilyen kisebb-nagyobb fa található a kertben, amelynek szárain több, mint 160 ezer növény (200 faj) kapaszkodik felfelé.

Az esti (holdbéli) sétát nem lehet kihagyni,  ekkor fényárba borul az "erdő" és zenés fényjáték fokozza a hangulatot...

A "Flower Dome" a föld mediterrán éghajlatú vidékeire kalauzol, így ebben az üvegházban a Földközi-tenger, Dél-Ausztrália, Dél-Afrika, Kalifornia és Dél-Chile növényvilágát csodálhatjuk meg - itt már sok ismerős növénnyel találkozhattunk, pl: rózsák, begóniák, muskátlik, liliomok stb.

A "Cloud Forest" búrája alatt pedig a trópusokon sétálhatunk, illetve lifttel "megmászhatjuk" ezt a mesterséges hegyet, ahol a 2000 méter magasan élő növényekkel ismerkedhetünk.

Még egy rakás kép készült, így azokat a fotóalbumba feltöltöttem, de érdemes a kert honlapjára is ellátogatni, vagy ebbe a turistacsalogató videóba belenézni:

Amikor a sok pénz és a modern építészet találkozik...

Ha már a soha véget nem érő építkezésekről esett szó a múltkor, akkor gondoltam néhány építészeti csemegéről is illik szót ejtenem. Gazdag város, gazdag választék, így nem volt nehéz dolgom...

ezen az 1040 lakásos társasházon már javában dolgoznak, azaz a "dobozok" már a helyükön állnak:  http://theinterlacesingapore.com/

ez is egy újabb házikó, de ezúttal felfelé terjeszkednek: 

http://www.youtube.com/watch?v=ClbnJ1zXI3w&feature=youtu.be

 jövő hónapban nyitja kapuit Szingapúr legújabb szállodája (Gáborék irodájával szemben):

http://singaporehotels.parkroyalhotels.com/pickering/refreshing-urban-hospitality.php

ezek az épületek pedig már javában üzemelnek: pl. egy szerény lakás- és irodakomplexum a tengerparton. http://www.reflectionsatkeppelbay.com.sg/

az idei év nagy szenzációja: Gardens by the Bay (erről majd külön posztban, saját fotókkal)   http://www.gardensbythebay.com.sg

a DNS láncot mintázó Helix Bridge és mögötte a Marina Bay Sands szálloda, tetején a hajóval.

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Helix_Bridge

az egyik modern metróállomás: 
http://en.wikipedia.org/wiki/Expo_MRT_Station

ION Orchard, az egyik bevásárlóközpont a sok közül:

az oktatás és a kultúra is kapott néhány különleges épületet. Bishan Public Library: az egyik városi könyvtár  http://www.chi-athenaeum.org/intarch/2009/bishan30/index.html

íme az ország legnagyobb (állami!) művészeti középiskolája: School of Arts http://www.sota.edu.sg/TheSchool/Campus/Facts/tabid/268/Default.aspx

itt pedig már egyetemi képzés folyik hasonló témában: School of Art Design and Media  http://www.adm.ntu.edu.sg/Pages/Home.aspx

óriás lótuszvirág: ArtScience Museum  http://www.marinabaysands.com/Singapore-Museum/

és a durián alakú Esplanade Színház:  http://www.esplanade.com

Panda hírek

Tegnap reggel két nagyon népszerű és régóta várt látogató érkezett Szingapúrba. A Changi reptéren 60 fős delegáció fogadta őket, köztük Teo Ser Luck kereskedelmi és ipari miniszter valamint az egykori elnök, S.R. Nathan.
Azért, hogy minél kényelmesebb legyen az utazás, a repülőgép közepén egy kosárlabda pálya nagyságú helyre szóltak a jegyek és hogy az ellátás is tökéletes legyen, mintegy 90 kilogramm bambusz lapult a catering csomagban.
A vendégek kissé megilletődve fogadták a nagy ovációt, majd csalódottan vették tudomásul az 1 hónapos karanténról szóló döntést. Októbertől viszont már a vadiúj otthonuk várja őket, ahol a természetes élőhelyükhöz hasonló klímát egy duplaüveges légkondis medvelak biztosítja.

Szingapúr ezzel az akcióval már a kilencedik olyan ország (Kínán kívül természetesen), ahol lehetőség nyílik arra, hogy közelről is megcsodálhassunk egy-egy helyes óriáspandát. Az állatok minden helyszínen egy 10 éves kölcsönszerződés keretében vendégeskednek, azaz az évi 1 millió dolláros "bérleti díj" ellenére is a kínai állam tulajdonában maradnak és ugyanez vonatkozik az esetleges utódokra is.

KAI KAI, az ötéves hím és JIA JIA, a négyéves nőstény maci

A óriáspanda kínai nyelven "nagy medvemacskát” jelent. A "macska" jelzőt annak köszönheti, hogy a többi medvefélével ellentétben kitűnően tud fára mászni, a pupillája pedig nem kerek, hanem a macskaszemhez hasonlóan rés alakú. Naponta meglehetősen hosszú ideig (10-12 órán keresztül) képes egy helyben üldögélni, azaz életvitele igen lassú a rokonságához hasonlítva. Nem brummog (nem nyávog), hangja inkább a bárány bégetéséhez hasonlít. Elsősorban bambusszal táplálkozik, annak is főleg a fiatal hajtásait részesíti előnyben, de gyümölcsöt és elvétve egy-egy apróbb gerinces állatot is elmajszol.

Őshazája mindössze 5900 km², amely magában foglalja Szecsuan, Kanszu és Sanhszi kínai tartományok hegyvidéki területeit. A nyarakat a sűrű erdővel benőtt, 2700–4000 méter magasságban fekvő szubtrópusi hegyoldalakon tölti, télen pedig nem alszik téli álmot, hanem a hideg elöl az alacsonyabban fekvő területekre vándorol.

Jelenleg sajnos a veszélyeztetett fajok táborát erősíti, hiszen szabadon 2000 példánynál is kevesebb él belőlük. De nagy szerencsére Kínának szívügye a macik megmentése, így egyre több pandamentő központ nyitja meg kapuit és a szakértői gondoskodásnak köszönhetően mára az állomány is végre növekvő tendenciát mutat.

leszállás után a fotósok gyűrűjében:

  

és íme az új 1500 nm²-es légkondis otthonuk:
(a maciknak lehetőségük lesz a trópusi klímát is megismerni, azaz kapnak kimenőt a szabad levegőre is, de minden bizonnyal inkább bent hűsölnek...)

http://pandas.riversafari.com.sg

Bukit Timah "csúcstámadás"

Már többször jártunk a városi dzsungelrengetegben, de ezúttal a fotómasinát is elvittük magunkkal, hogy bemutassunk néhány apró különbséget az itteni és az otthoni parkerdei sétáink között:

Szingapúr legmagasabb pontja a Bukit Timah csúcs: 163,63 méter 

figyelmeztető táblák, amelyekkel otthon maximum  az állatkertben találkozhatunk: a majmok etetéséért büntetés jár

vagy mit tegyünk, ha a 75 őshonos kígyófajta közül az egyik az utunkba kerül: csak semmi pánik, néhány lépést hátrafelé, mert a kígyó ugyanúgy fél tőlünk

                                 trópusi éghajlat jellemző növényzete - erről földrajzórán már  tanultunk

gránitbánya tava - a sok eső miatt a kiszáradásától nem kell tartani

ha elfáradtunk, egy talpmasszázs sétányon felfrissülhetünk:

és ami szerencsére hasonló: a gyerekekre itt is gondolnak...

Több tonnás balerina

A hétvégén ismét Sentosa szigeten kötöttünk ki, bár ez így nem stimmel, hiszen autóval mentünk:-)
A gyerekeknek itt mindig találunk valami újat és érdekeset, így volt ez most szombaton is.
Korábbi és újabb Sentosa fotók külön albumban itt.

Egy kicsit bóklásztunk, körbe(le)néztünk a Sky Tower-ból, a napnyugta után pedig a daruk táncában, a Crane Dance-ben gyönyörködtünk, ami a legnagyobb ún. animatronikus show a világon.
(animatronika : a mechanikus modellek életszerű mozgatása robotika és elektronika segítségével)

A hetente 4 alkalommal futó hihetetlenül látványos (és ingyenes) műsor a négyszeres Emmy-díjas amerikai díszlettervező, Jeremy Railton kreativitását dicséri. Railtont egyébként legutóbb a 2002-es Téli Olimpia nyitó és záróünnepségének megtervezéséért tüntették ki ezzel a díjjal.

Dél-Rhodézia (mai Zimbabwe) farmján töltött gyermekévek meghatározó szerepet játszanak a művész alkotásaiban, így előszeretettel fordul az állatok – főleg a madarak – témaköréhez. Ezúttal egy nagyon ütős attrakcióra szólt a felkérés, mire ő Ázsia egyik veszélyeztetett fajára hívja fel a figyelmet, miközben a nézőtért is ámulatba ejti az előadással.

A speciális fény-, hang- és víztechnikával megspékelt 500 tonnányi mozgó vasszerkezet két szerelembe esett daru történetét meséli el. A több emeletnyi magas vasmadarak a szerelemtől életre kelnek, a „hasukra" erősített óriáskivetítőkön keresztül láthatjuk, ahogy a csavarok helyén már a szívük kalimpál és végül igazi madarak módján verdesik (vízsugár)szárnyaikat.

Élőben természetesen más volt az élmény, de azért talán ezen a videón keresztül Ti is bekukkanthattok a vasmadarak "balettelőadásába":

Légkondis (mű)sziklamászás

Szingapúrban nincsenek hegyek, de sziklát mászni lehet – mondjuk egy légkondis bevásárlóközpontban.

Jól megkapaszkodva - oké van biztosítókötél, de azért mégis… - függőlegesen lenézni több emelet magasságból csak bátor és erős vállalkozóknak javasolt program.

Csak a látványtól jobban remegett a lábam, mint Marcinak ott fenn a magasban…

www.borderX.com.sg

Csajos buli a tengerparton és a város tetején

Két hét csavargás, nyaralás barátnőkkel – teljesen feltöltődtem az elmúlt napokban.

Bejártuk Szingapúrt keresztül-kasul, eltöltöttünk egy szuper hétvégét Indonéziában, Bintan szigetén, közben pedig jókat ettünk, ittunk, mulattunk és természetesen minden női témát jó alaposan kiveséztünk.
Köszi csajok, hogy itt voltatok!

Az elutazás megelőző nap Gábor munkahelyén – a Diageo bárban – kezdtük a búcsúestet. Majd felmentünk a város legmagasabb épületének tetején található ALTITUDE nevezetű szórakozóhelyre, hogy a lányok méltó módon elköszönhessenek a várostól:-)

2 hét alatt több, mint ezer fotót készítettek és legalább ugyanennyi élménnyel lettek gazdagabbak. A mondat első fele tény, de a mondat második felét sem cáfolják meg az érintettek, ebben biztos vagyok…

Az albumomba néhány jól sikerült profi fotót elkunyeráltam, így Ti is megcsodálhatjátok a remekműveket(itt).

bintani idill

ennek a toronyháznak a tetőteraszán található az a bizonyos bár:

kilátás a 64. emeletről:

Rita ezt a csodaszép sálat készítette (sk. festette!)a szülinapomra, gyönyörű!!!:

iLight Marina Bay

Ebben a hónapban az amúgy is fényárban úszó Marina Bay még színesebb.

A fényjátékok közül mi is többet kipróbáltunk, igazán klassz esti program kerekedett belőle...

Több infó itt, fényképek meg ott.


Egy úr az űrből:



Blogom címadója is egy digitális kütyü segítségével színesben pompázott, azaz a fényszórókat egyedileg lehetett beállítani. Néhány minta:



A közelgő ünnep tiszteletére Bálint is alkotott:



Marci inkább Chelsea rajongót készített belőle:

Hyung Koo Kang - az ismeretlen géniusz

Nem vagyok a modern művészet nagy rajongója, de tegnap mégis olyan élményben volt részben amit muszáj megosztanom Veletek.

Egy dél-koreai művész, bizonyos Hyung Koo Kang kiállításán jártunk Anyuval.
Jennisse, az unokatesóm felesége kalauzolt bennünket, aki a SAM-ben (Singapore Art Museum) önkénteskedik, mint tárlatvezető.
Korábban is jártam már itt, de az akkori ultramodern tárlatot valahogy a felejthető kategóriába soroltam.

De tegnap naggggyon tetszett, amit láttunk.

Az 57 éves mester csak néhány éve került a reflektorfénybe - még a Wikipédián sem találtam róla szócikket. Bár kicsi gyerekkora óta rajzolgatott, a szülei mégsem támogatták művészi ambícióit, így emiatt csak felnőtt fejjel vágott neki a pályának. 2002-ben nyílt meg az első kiállítása, de ekkor óriásit robbantott, mindenki meghajolt az impozáns alkotások szerzője előtt.

Hyung Koo Kang híres és hírhedt emberekről, festőkről, színészekről, politikusokról készít grafikákat, torzókat és óriásportrékat.

Ez utóbbiak alapja vászon ill. alumíniumlemez, amelyet egy igazán különleges technika tesz még érdekessé és szerethetővé. Nem ecsetet használ, hanem festékszórót, szivacsot, radírt, kést, gyümölcsvájót, fogpiszkálót, a fémhez csiszolót, szöget, fúrót stb. Az alumínium alapú portrékon például a hajszálakat egy sarokcsiszoló élével "kanyarítja", így a fémes-fényes csillogás miatt nagyon látványosak ezek a munkái (is).

Minden portré érzést, érzelmet fejez ki, nagyon a hatása alá kerül az ember, főleg ha belefelejtkezik a látványba.

Kedves Hyung Koo Kang! Köszönjük az élményt, remélem egyszer majd kis hazánk művészetkedvelő közönségének is megmutatod a tehetségedet.

ez volt az egyik kedvenc képem, itt a vásznat és a fémet keverte



Andy Warhol csodálkozik - ilyet még ő sem tudott...



Van Gogh egyik őrölt pillanata



Marilyn hajánál biztos elkopott néhány csiszolókorong...




SAM Tv: Interjú a művésszel

Dzsungelmánia élőben

A múlt hétvégén az állatkertben túráztunk. Már áprilisban jártunk itt, de akkor egy éjszakai szafari keretében az állatokat csupán sejtelmes fényviszonyok közepette csodálhattuk meg. Az is nagy élmény volt, de ez a mostani talán még nagyobb.
Főleg Bálintnak, aki még az otthoni dzsungelmánia őrületből kifolyólag naprakész volt az esőerdők állatvilágából.

Akkor volt az, amikor minden gyerek a rokonságot a Sparba küldte vásárolni, mert még hiányzott néhány darab a 200 darabos matricás albumból. A suliban cserélgették egymás között a dupla példányokat, mint mi anno 30 éve a képes kártyanaptárainkat...

Szóval most Bálint mutogatott nekünk lelkesen és kijavított, amikor ledenevéreztem az óriás repülőkutyát, sünnek néztem a jávai sült vagy szégyenszemre nem ismertem fel a madagaszkári botsáskát. Néhány fotóért klikk ide.

A szingapúri állatkert az egyik helyi rezervátumban található, rendesen kapkodni kell a levegőért, mert a pára itt még nagyobb, mint a városban. Nagyon gyönyörűen gondozott a kert és rengeteg egyéb program közül is lehet válogatni – a szokásos állatetetés és látványos bemutatók mellett pl. együtt reggelizhetsz vagy ebédelhetsz az állatokkal. De némi felárért ők is megkóstolnak téged:-)
Az állatok többsége ugyanis nincs elzárva, dróthálót és kerítést csak ritkán látni, hiszen ezek az állatok itt a saját természetes élőhelyükön élhetnek (érdekes módon fűthető házakra sincs szükség...). A veszélyes ragadozókat persze valamennyire elkerítik a nagyközönség elől, de így is maximum egy kis tavacskával vagy magasságkülönbséggel oldják meg a szeparálást.

És persze itt is építkeznek, mint mindenütt Szingapúrban. Bővítik a parkot, jövőre nyitja kapuit vagy inkább hullámait az ún. River Safari, azaz hamarosan akár csónakázás közben is lehet ismerkedni a trópusi folyók élővilágával. Gondolom majd úsznak velünk szembe a vízilovak, meg a teknősök, felettünk pedig repkednek a pelikánok. Reménykedünk, hogy a krokodilokat nem költöztetik át…

http://www.zoo.com.sg/

Pulau Ubin

Két keréken a dzsungelben – jó kis hétvégi kiruccanást szerveztünk a fiúknak.
Rájuk is fért egy kis kikapcsolódás, a suli rendesen megterheli őket, már alig várják a pénteki kicsöngetést. Ráadásul Bálintom kifogott egy nagyon szigorú tanárt, aki miatt bizony néha reggelente úgy kell bekönyörögni az iskola falain belülre. Nem az a tyúkanyó típus pedagógus, az egyszer biztos. Minden gyerkőc megvan egy kicsit szeppenve, hiszen minden új nekik, a nyelvet is alig beszélik, erre ő már az első naptól kezdve katonás rendet követel. Sajnos mosolyogni sem sokszor látni és ettől a gyerekek többsége még inkább lelombozódik (Edit és Mária néni – nagyon hiányoztok!!!!).
Majd a suliról később részletesen élménybeszámolok...

Szóval gondolatelterelés és kikacsolódás gyanánt a Szingapúr észak-keleti partjához közeli sziget tökéletesen megfelelt. Bár inkább szigetecske, mert az egész alig több, mint 10 négyzetkilométer, a helyi lakosok száma sem több 100 főnél.
Szerencsére itt sikerült megőrizni az eredeti flórát és faunát, így a csilli-villi Szingapúr után igazi szemet és lelket gyönyörködtető látvány fogadja az idelátogatót. Bár állítólag ezt a területet is be akarták kebelezni nagyvállalkozók, akik luxus szállodákat álmodtak ide, de szerencsére a természetvédők ezúttal erősebbnek bizonyultak.

Bicajt béreltünk és néhány sétát is beiktatva 2-3 óra alatt körbejártuk az egész szigetet. Azért kicsit furcsa volt a lebetonozott kerékpárút a dzsungel közepén, de így legalább egy trópusi felhőszakadás alkalmával nem kell attól tartani, hogy elsüllyednek a kerekek.

Sok szépet láttunk, de beszéljenek inkább a képek:

mangrove fák óriás léggyökerei:



a dzsungel felülről a sziget egyetlen kilátójáról:



a kicsi sziget egyik kicsi tava:



egy sütkérező leguán:



ilyen takaros házikókban éldegélnek errefelé az emberek: