Nagy izgalommal vártuk ezt az utazást, előreláthatólag 3 évre engedtük le a horgonyt Szingapúrban, ebben az óriás kikötővárosban. Új fejezet ez a család minden tagjának. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mi minden történik velünk ez idő alatt, akkor olvassátok kalandjainkat…
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Indonézia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Indonézia. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. május 8., kedd
Csajos buli a tengerparton és a város tetején
Két hét csavargás, nyaralás barátnőkkel – teljesen feltöltődtem az elmúlt napokban.
Bejártuk Szingapúrt keresztül-kasul, eltöltöttünk egy szuper hétvégét Indonéziában, Bintan szigetén, közben pedig jókat ettünk, ittunk, mulattunk és természetesen minden női témát jó alaposan kiveséztünk. Köszi csajok, hogy itt voltatok!
Az elutazás megelőző nap Gábor munkahelyén – a Diageo bárban – kezdtük a búcsúestet. Majd felmentünk a város legmagasabb épületének tetején található ALTITUDE nevezetű szórakozóhelyre, hogy a lányok méltó módon elköszönhessenek a várostól:-)
2 hét alatt több, mint ezer fotót készítettek és legalább ugyanennyi élménnyel lettek gazdagabbak. A mondat első fele tény, de a mondat második felét sem cáfolják meg az érintettek, ebben biztos vagyok…
Az albumomba néhány jól sikerült profi fotót elkunyeráltam, így Ti is megcsodálhatjátok a remekműveket(itt).
bintani idill
ennek a toronyháznak a tetőteraszán található az a bizonyos bár: kilátás a 64. emeletről:
2011. szeptember 23., péntek
Pálmaolaj biznisz
Az elmúlt hetekben nem volt jó a világ ezen tájékán lakni.
Nagyon sokszor fájt a fejem, a gyerekek is a szokásosnál nyűgösebbek voltak, a tiszta kék eget pedig alig láttuk. Egy hatalmas ködfelhő feküdt a városon. Nagy ritkán egy nagyobb vihar ugyan ideig-óráig kitisztította a légkört, de aztán kezdődött minden elölről.
Augusztus vége, szeptember eleje a legszárazabb időszak a térségben és a szumátrai erdőtüzek füstfelhői ilyenkor bizony néha Szingapúr felé is elérnek.
Reméljük az idei szezonnak ezúttal vége, ma végre először tiszta volt a levegő és talán esténként újra nyitott ablak mellett alhatunk.
Állítólag volt olyan év, hogy 3 hónapig is eltartott a szmogos időszak a hosszú szárazságnak és a kedvezőtlen széljárásnak köszönhetően.
Mielőtt kijöttünk sok élménybeszámolót olvastam Szingapúrról és közülük néhány valóban említést tett a szmogról, de mióta kint vagyunk soha nem éreztem azt, hogy ne lett volna tiszta a levegő.
Sőt! Szingapúr nagy hangsúlyt fektet a városi közlekedés okozta légszennyezés visszaszorítására. A világon elsőként itt vezették be a dugódíjat, mindemellett rettenetesen drágák az autók, a tömegközlekedés pedig hihetetlen olcsó és jól szervezett. Megjegyzem, a mostani a Forma 1-es hétvége kivételével (amikor szinte az egész belvárost lezárják) még sosem futottam bele még akkora dugóba sem, mint amilyen otthon hétköznapinak számít.
Sajnos az indonéz pálmaolaj ültetvényesekkel szemben vívott csatát azonban nem sikerült eddig megnyerni. Ugyanis nem a nagy forróság, sokkal inkább az emberi felelőtlenség, a pálmaolajban rejlő óriási haszon az, ami ezt a (Greenpeace által egyszerűen globális klímagyilkolásnak aposztrofált) légszennyezést okozza.
A pálmaolaj a legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon, a kereslet egyre növekszik, amit persze a még több mezőgazdaságba bevont területtel próbálják fedezni.
Jelentős felhasználók a margarint előállító vállalatok és a kozmetikai cégek. A pálmaolajat megtalálhatjuk többek között a testápolókban, szappanokban, samponokban, és mindenféle kencében. Mindemellett ipari kenőanyag, biodízel és állati takarmány is készül belőle.
Ha különbséget lehet tenni rosszabb és még rosszabb erdőirtás között, akkor az indonéz térséget érintő esőerdő pusztítás különösen nagy veszélyeket hordoz magában. Ezek az erdőségek ugyanis úgynevezett tőzegerdőségek. Különlegességük, hogy nagyobb mennyiségű karbont tárolnak, mint más ökorendszerek. A nedves tőzegrétegek tíz méter mélyre lenyúlnak és akár tízezer évesek is lehetnek. Az olajpálma-termesztő cégek csatornákat építenek az erdőkön keresztül, hogy a lápokat kiszárítsák és az értékes fákat elpusztítsák. Szándékosan víztelenítik a talajt, ekkor a tőzeg kiszárad - és akár égetéssel, akár anélkül is - mérhetetlen mennyiségű CO2 szabadul fel. A felégetett erdő pedig már nem képes megújulni, így szabad a pálya, lehet még több olajpálmát ültetni….Lassan alig marad esőerdő Indonéziában, ez pedig az állatvilág számára is óriási csapást jelent. Az utóbbi ötven évben végzett erdőirtás például számos faj, így többek között a bali és a jávai tigris kipusztulását eredményezte.

A Greenpeace és a WWF mellett a légszennyezésben leginkább érintett Malajzia és Szingapúr is évek óta tiltakozik az indonéz kormánynál, amely persze újra meg újra ígéretet tesz az illegális erdőirtás szankcionálására, de a törvényeinek mégis képtelen érvényt szerezni.
A témában kutakodva rátaláltam egy bíztató hírre, miszerint az évente 1,3 millió tonna pálmaolajat felhasználó Unilever (RAMA, DELMA margarinok gyártója) nagy kegyesen bejelentette, hogy 2015-től kizárólag fenntartható forrásból származó pálmaolajat vásárol termékei előállításához.
No de kérdezem, miért kell várni ezzel 2015-ig???
De hát pontosan tudjuk, hogy a gyógyszerlobbi mellett az élelmiszeripari lobbi is hasonlóan nagy úr ezen az egyre halványabb zöld bolygón.
2011. augusztus 4., csütörtök
Kopi Luwak
Jó volt megszaglászni a fűszereket, megkóstolni a nyers kakaóbabot (elég keserű…), pörkölni, megdarálni és átszitálni a kávét (mennyei illatok…), na és persze a végén elmerülni egy finom csésze feketében.
A Bakancslista c. filmben a különc Edward Cole (Jack Nicolson) is minden reggel Luwak kávéval indította a napot, míg Carternek jó volt a Nescafé is. Én is beérem ez utóbbival, de ha már eljutottunk a Kopi Luwak őshazájába, akkor én sem maradhattam ki a jóból.
"Kopi" indonéz nyelven kávét jelent, a "Luwak" pedig a macsek neve.
Hogy miért is ilyen különleges ez a kávé és miként kerül egy macska a képbe?
Egy Dél-kelet Ázsiában őshonos macskaféle - közönséges nevén pálmasodró - kedvenc csemegéje a kávébab, aminek azonban csak a héját tudja megemészteni. No de akkor a maggal mi lesz? Szorgos kezek ügyesen kiválogatják, miután a maga természetes módján távozik a cicából. Pont ez a - nem éppen steril - folyamat a lényeg, ugyanis a gyomorban található emésztőenzimektől válik igazán egyedivé az így készült kávé. Nem utolsósorban attól a ténytől, hogy ezek a válogatós macskák csak a szép pirosra érett gyümölcsökre buknak, tehát a minőséget ebből a szempontból is garantálják. Megkóstoltam, tényleg finom, de valahogy nem értem azokat a sznobokat, akik képesek egy kiló Kopi Luwak-ért 1000 dollárt(!!!) kifizetni.
a cica éppen elbújt, valószínű már elég volt a sok bogyóból
pörkölés előtt néhányszor átmossák (az első adag még elég szag(g=r)os volt)
itt már mennyei volt az illata, az ízéről nem is beszélve...
2011. augusztus 3., szerda
Bali
Ebbéli álmunk most messzemenőkig teljesült, mert 5 napig a közeli (de furcsa ezt leírni...) Balin nyaraltunk.
Élmény volt a javából!!!
A muszlim többségű Indonéziával szemben Balin szinte csak hindu vallásúak élnek és ez nagyban meghatározza a sziget látnivalóit és az itt élők hétköznapjait.
Rendkívül mélyen vallásosak a helyiek, mindenki megpróbál a dharma törvényei szerint élni, nehogy büntetés gyanánt valamilyen állat képében szülessen újra majd a következő életében...Az óriási szegénység ellenére is minimális a bűnözés, helyette mindenki békésen, boldogan és mosolyogva éli az életét - szóval lehetne tanulni tőlük, az egyszer biztos.
Valahogy elkerüli őket a stressz, pl. a két sávos utakon legalább három autó és egy motor halad egyszerre, folyamatosan dudálnak egymásra - de mindezt csak figyelmeztetés gyanánt. Az árusok éjszakára nem pakolják el a portékáikat, mert attól nem kell félni, hogy bármi is eltűnik.
A kedvenc szórakozásuk a sárkányeregetés, ha felnézünk az égre, mindenhol látni néhány szép méretes példányt belőlük. A napi utcaképbe az is beletartozik, hogy ezeket az óriás szerkezeteket cipelik magukkal az emberek, persze jó nagy felfordulást és még nagyobb dugót okozva ezzel...
Ezalatt a pár nap alatt sok szép helyen jártunk - egy-két kalandunkról majd még részletesen is beszámolok. Ízelítőként feltettem néhány képet az albumba...
Egy helyes balinéz fiú volt az idegenvezetőnk - ha ezen a vidéken jár valaki, meleg szívvel ajánlom őt: www.romeotoursbali.com
Az utazásaink alatt sok mindenről kifaggattam, íme néhány érdekesség:
A sziget lakóinak 80 százaléka a turizmusból él, ezért is jelentett óriási csapást az a két szörnyű merénylet, amit szélsőséges muszlimok hajtottak végre 2002-ben és 2005-ben (több, mint 200 – többségében turista – áldozatot követelt a két robbantás). Azóta nagyon szigorúan ellenőrzik a nyaralóhelyeket, minden gépjárművet alaposan átvizsgálnak, de a nagyobb szállodák és bevásárlóközpontoknál további ellenőrző pontok találhatók.
Nagyon alacsony az életszínvonal, 90 $ azaz 18 ezer forint a minimálbér, de Indonézia más területeivel összehasonlítva ez még így is magas összegnek számít (ez alól csak a főváros, Jakarta jelent kivételt).
Hindu szokás szerint a halottakat elégetik és a hamvakat a folyó vagy az óceán vízébe szórják. Sok család azonban annyira szegény, hogy csak más gyászolókkal összefogva, egy közös szertartás keretében tud búcsút venni az elhunyttól.
A szemétszállítás csak a városokban megoldott, de vidéken – főleg a folyópartok mentén – rengeteg a szemét. Így sajnos a gyönyörű tájat sokszor elcsúfítják a bűzös szeméthalmok.
A vezetékes víz nem iható, mi is ásványvizet használtunk még a fogmosáshoz is.
De hogy valami vidámabb témáról is írjak, azt is megtudtam, hogy a balinézeknél nincs hagyományos értelemben vett családnév, hanem a születési sorrend határozza meg az egyik nevet (a másik szabadon választható). Wayan, Made, Nyoman és Ketut – ebben a sorrendben kapják a gyerekek a neveiket, azaz minden elsőszülött gyermeket Wayan-nak neveznek el, a soron következő öcsike vagy hugica pedig a Made nevet kapja és így tovább. Családon belül a fiú és lányneveket csupán egy I ill. Ni előtaggal különböztetik meg, de szegény ötödik gyerek jár a legrosszabbul, az ő esetében ugyanis elölről kezdik a számolást :-)
A fiúk feladata az öreg szülőkről való gondoskodás, így nagyobb az öröm, ha fiú utód érkezik. Amúgy szép, hosszú életet élnek, sokan megérik a 100. szülinapjukat – de nem is csoda, hiszen egészségesen étkeznek, folyton mosolyognak, eregetik a sárkányaikat és nem stresszelik magukat feleslegesen.
A felhőkarcolók helyett különös boldogságot jelentett a helyi építési szabályok alapján épült épületeket megcsodálni – itt ugyanis nem építkezhetnek a pálmafák csúcsánál magasabbra…
A szingapúri párás idő után igazi felüdülés volt az időjárás, kellemesen fújt a szél és max. 30 fokot mutatott a hőmérő. Hihetetlennek tűnik, de ha az ember szervezete már átállt a trópusi melegre, akkor ez első nekifutásnak hűvösnek tűnik - az első nap még kicsit fáztam (!) – most, hogy már visszajöttünk, a meleg miatt szenvedek újra – de nem aggódom, inkább megyek és keresek egy papírsárkányt…
további képek a fotóalbumban itt (klikk)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


