A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sport. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sport. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 14., kedd

Még mindig olimpia



Az  előzetes éremlatolgatásoknak megfelelően a szingapúri női asztalitenisz válogatott Peking után újra érmet szerzett Londonban. Ezúttal ugyan lemaradtak a második helyről, de cserébe, az egyik csapattag jóvoltából a kicsi ország 52 év után ismét egy egyéni bronzot is ünnepelhet.

Az egyéni versenyben az első két helyezett kínai volt. De közben a harmadik is…

Hogy is van ez?

Míg a hivatalos állami propaganda messzemenőkig elégedett ezzel a két éremmel, mi több történelmi tettnek és a nemzeti ünnepnek szánt méltó ajándéknak tekinti, addig a köznép bizony morgolódik. Egy felmérés szerint 10 emberből 8 nem örül az egyéni bronznak, mert az nem egy igazi szingapúri teljesítménye.

A bronzérmes Feng Tianwei ugyanis Kínában született és csak 2008-ban kapta meg az állampolgárságot, ezért pedig itt nem jár piros pont. Aztán ráadásul tett még valamit, ami végképp megbocsáthatatlan. Az éremhez kapott virágcsokrát kínai zászlót lengető szurkolóknak dobta, miközben voltak szingapúriak is a csarnokban. Ők ugyan a felsőbb sorokban ültek, de azért ejnye-bejnye, gyakorolhatta volna a távolra dobást is.

Szerintem a legnagyobb szálka a helyiek szemében mégis az, hogy most ez a „jött-ment” hölgyemény 250 ezer dollárral lesz gazdagabb (ez kb. 45 millió forint, de az aranyérem még ennél is sokkal többet, 180 milliót ért volna), ezért most sokan azzal vádolják, hogy csak a pénz miatt cserélt hazát és így emiatt nem is méltó a jutalomra.

Arról persze néma csönd, hogy Feng nélkül a csapat egyáltalán nem biztos, hogy dobogóra állhatott volna, se most, se négy évvel ezelőtt vagy akár 2010-ben az Ázsiai Játékokon. Sőt arról sem kéne megfeledkezniük, hogy az 1960-ban bronzérmet szerző nemzeti hős súlyemelő, bizonyos Tan Howe Liang is Kínából érkezett, ugyanúgy, mint a kínai szemű  zúgolódók nagyszüleinek a 90%-a is, így nem is igazán értem, hogy mire fel ez a nagy nemzeti öntudat.

Ezt a témát már úgyis néhányszor körbejártam, ha eddig nem sikerült kibogoznom, nem tudom miért gondoltam, hogy majd pont most sikerül...


a kakukktojás Feng a bal szélen 



2012. július 29., vasárnap

Olimpiai hírek (II.)



A titkos favorit TAO LI sajnos nem jutott be a női 100 méteres pillangó döntőbe, így szegény szingapúri szurkolók már csupán a női asztaliteniszezőkben reménykedhetnek.
Tao négy évvel ezelőtt egészen az utolsó rajtig menetelt és ötödikként repült célba (pillangó esetén ugye csak ez lehet az úszás szinonimája…). Ezzel akkor történelmet írt, mert addig egyetlen honfitárs úszónak sem sikerült a döntőbe jutás. A ping-pongos leányzók ugyancsak kitettek magukért, csapat ezüsttel tértek haza. Így érthető módon bennük volt/van most is a szingapúriak minden reménysége.

Az 1960-ban szerzett bronzon (súlyemelés) és az előbb említett pekingi ezüstön kívül nincs más éremről szóló bejegyzés a kicsi ország olimpiai nagykönyvében.

Otthon inkább az érmek – de azok közül is főleg a legfényesebben csillogó – latolgatásáról szólnak a hírek, itt pedig egy döntőbe jutás vagy bármilyen pontszerző hely is már felér egy főnyereménnyel. Andi barátném mesélte (ők már több, mint 4 éve laknak itt), hogy amikor anno megérkezett az ezüstérmes csapat, legalább olyan felhajtás, üdvrivalgás, népünnepély stb.volt körülöttük, mintha legalább a holdról tértek volna vissza.
Reméljük ilyen bulira idén is sor kerül. Drukkolunk, hogy az asztaliteniszezők most visszavágjanak és ezúttal a fő mumus, Kína maradjon alul a döntőben.

ui: a megnyitó ceremóniát fordított sorrendben néztük végig, szombat reggel még élőben láthattuk a láng fellobbanását, majd utána felvételről a műsor legelejét. Itt most 13 csatornán szimultán mennek a közvetítések, reménykedünk, hogy néhány magyar sikert mi is elcsíphetünk.

ui2: a sok olimpiai csatorna között van 3D-s is, azaz, akinek ilyen tévéje van, annak akár a nappalijába is beúsznak/futnak a sportolók vagy netán egy focimeccs alatt kirúgják a vitrin üvegét:-)

a szingapúri team - a főszponzornak szóló mosollyal

2011. november 20., vasárnap

YES YOU CAN!

Ma reggel egy jótékonysági futóversenyen voltam, amelyen inkább a részvétel volt fontos, mintsem a teljesítmény. Az 1:15-ös időmre nem is vagyok túlságosan büszke, de a 90 %-os páratartalom meg a 30 °C talán valamelyest mentségemre szolgál.
Rengetegen voltunk, jó volt a hangulat, egyedül a vizes palackos logisztika nem működött kifogástalanul.

A nevezéskor azt ígérték, hogy a 10 km-es szakaszon számos vizes stand lesz, de ez mindössze hármat jelentett. Ráadásul az elsőnél csupán üres asztalok vártak, mert a futók előbb odaértek, mint a vízszállítók, a ¾ távnál álló pultot pedig pechemre kifosztották, mire eljutottam odáig. Így a futam során először és utoljára csupán a felénél, azaz az 5. km környékén sikerült életmentő vízhez jutnom. Ekkorra már csurom víz voltam mindenütt, míg a testemen belül sivatagi szárazság uralkodott…

Az út mentén biztató transzparenseket olvasgathattunk, melyeket fiatal önkéntesek tartottak a kezükben, olyanokat mint pl. Never give up! Yes You can! Just a little more. Bár ez utóbbit nagy viccesen már az első 500 méter után is mutogatták, de csak az utolsó métereken vettük komolyan.

Futás közben végig zenét hallgattam. Nem sokkal a cél előtt éppen egy témába vágó Bergendy nóta volt soron, melynek a refrénje: Hogy utolérd, hogy utolérjed, kapcsold az ötödik sebességet!
Ha nem is ötödikben, de kb. kettesben azért sikerült célba érnem. Ezután rögvest leengedtem vagy másfél liter vizet a torkomon, otthon meg további 3 litert és most mégis úgy gondolom, hogy folyt. köv. legközelebb.

2011. július 13., szerda

Hajrá magyarok!

A hamarosan startoló shanghai-i vízilabda VB előtt két edzőmérkőzést is játszanak nálunk a Kemény legények.

Tegnap egy csipet csapatnyi - de annál lelkesebb és hangosabb - magyar szurkolótáborral mi is kint jártunk a szerbek elleni meccsen. A biztatás mellett az izgalmas játék, a sok gól és egy jó hajrá is szükséges volt győzelemhez.

http://www.vlv.hu/news/6503/szerbia-magyarorszag-1112