Eddig, eddig vagyok...

… azaz elegem van az emberáradatból, hangzavarból, de még a megaboltok megaválasztékából is.
Nekem ez sok(k), kérek a Jézuskától néhány óra csöndet egy lakatlan szigeten és megyek feltöltődni.

Persze a hömpölygő tömeg csak viszonyítás kérdése, Móni barátném szerint Szingapúr Sanghajhoz képest nyugdíjas szanatórium.

Tegnap különösen besokalltam, mert igencsak kijutott a fent említett „jóból”.
Délelőtt anyukámmal a turistákkal csordultig teli kínai negyedben andalogtunk, pontosabban sodródtunk az árral. Később egy echte kínai piacra is bekukkantottunk, majd halmozva az élvezeteket egy kínai kifőzdében ebédeltünk, ahol a jó ebédhez szólt (de inkább ordított) a kínai nóta. Ezután elmentem a heti nagybevásárlást elintézni. Itt is kígyózó sorok. Levezetésképpen még Bálinttal elugrottunk a közeli bevásárló utcába piros póló vadászatra. Ismét hering szindróma.

Egy iskolai előadásra kell egy mezei rövid ujjas változat, de pont ez az egyszerűség jelentette a legnagyobb kihívást. Több napja vadászom ilyenre, de mivel eddig csak ilyen-olyan feliratos változatot sikerült találnom, ezért végső elkeseredésemben a plázákat kellett megcéloznom.

Bár ne tettem volna! Itt minden szinten, szinte minden – persze a hőn áhított póló az sehol. 10 emeleten (ebből 3-4 a föld alatt!) kismillió üzlet, étterem, kávézó – beleszédülök, ha egy ilyenbe bekeveredem.
Hármat másztunk végig keresztül-kasul, mindhiába.
Szidtam magam, mert előbb kellett volna segítséget kérnem és akkor megúszhattam volna ezt a (tor)túrát.
Most már tudom, hogy 2 sarokkal és négy plázával odébb van egy speckó bolt, itt kellett volna kezdenem.
Így ma este újra nekivágtam. Sikerült.

Egy ilyen esti shoppingolás egyedüli előnye az ünnepi díszbe öltöztetett, csupaszín utca látványa – a többit igyekszem elfelejteni.
Mert sajnos a karácsonyi hangulatot valahogy nem sikerült átéreznem. A miniszoknyás télanyók, meg a karácsonyfák melletti fagyiárusok valahogy nem az otthoni ünnepvárást idézik…

errefelé nem teheneket pingálnak, hanem elefántokat:




ezek nem jégcsapok...



még este 10-kor is ilyen zsúfolt a város




és Bagaméri egy karácsonyfa tövében:

QR kódolt hirdetések

Láttam már ilyen kódot, de sosem tudtam mire jó. Azt hittem olyan, mint egy sima vonalkód, csak a kreatív feltalálója unta a sok csíkot…

Most már tudom, hogy mi fán terem, Marci kiokosított.

Itt teljesen természetes, ha ilyen krix-krax szerepel - mondjuk egy hirdetésben. Csak ”belövöd” a hipertelefonod QR alkalmazása segítségével és már látod a képe(ke)t is mellé. Színes tinta, hirdetési felület megspórolva.

Ha metrón vagy buszon utazom, elég körbenéznem és máris látom, hogy mi a legújabb trend a mobilkütyük háza táján. Mindenki elbűvöltem mered a táblagépére, vagy éppen lóg a fülén egy almás telefon.
Így már talán érthető, hogy ezek a QR kódok nagy fejtörést nem okoznak errefelé.


mindkét hirdetés 7-7 színes képet is tartalmaz

Piaci hangulatok

Ma (is) voltam piacon. Szeretek piacra járni, sokkal élvezetesebb, mint a szupermarketek polcairól válogatni.

Egy kínai vagy indiai piacnak már igazi ázsiai hangulata van. Sok gyümölcsöt, zöldséget még nem ismerek, de kíváncsi vagyok mindenre, így itt aztán van miből csemegézni.
Nagyon kedvesek az emberek, ma pl. egy indiai férfi nagyon megdicsérte a fonott karkosaramat, de hát egy magyar nőnek ez dukál piaci „viselet” gyanánt.

Andi barátném már 4 éve lakik itt, így ő már otthonosan mozog ezeken a helyeken, tudja, hogy mit, hol érdemes venni. Pl. melyik mangót vegyem attól függően, hogy hány napra spájzolok, melyik az a banán, ami csak főzésre jó, vagy a méteres zöldbabot próbáljam ki, ha a hazai vajbabhoz hasonló ízre vágyok, a barackot pedig felejtsem el, mert hiába mosolyog, nagyot csalódnék az ízében…szóval hallgatok a bölcs szóra, mert nem akarok úgy pórul járni, mint múltkor a bablevesemmel, amihez illat alapján választottam zöldségzöldjét, de mint utóbb kiderült valami nagyon keserű ízű kínai változatot sikerült helyette kifognom.

Néhány piaci hangulatkép, kár hogy illatfájl nem lehet hozzá mellékelni….


banánfa óriás virága - állítólag finom saláta készíthető belőle...




dragonfruit - sárkánygyümölcs:




egy nagy kosár licsi:




szárított halak, rákok és egyebek minden mennyiségben:




aki nyers herkentyűből készít vacsorát, az is talál kedvére valót:




szegény rákok még élnek, csak összekötözik őket, hogy ne kaszabolják egymást - nem értem, ezért az állatkínzásért miért nem jár korbácsolás???



virágot is vehetünk - mondjuk egy csokor orchideát:



...az indiaiaktól meg egy meseszép virágfüzért:



a sütihez daráltathatunk kókuszt:



és ha megszomjazunk elszürcsölhetünk egy kis frissen préselt bambusznád szirupot is:

Kicsi ember, kicsi ágy

Ágyakat nem hoztunk magunkkal, mert a régieket már így is, úgyis ki akartuk cserélni. Szerencsénkre összeakadtunk egy amerikai nővel, aki meg éppen szabadulni akart 2 ágytól, ő ugyanis már hazafelé vette az irányt.
Így már csak Marcinak van szüksége egy alvóhelyre, amit az IKEA-ból terveztünk beszerezni.
Még otthon kutakodtam ágy ügyben és örömmel láttam, hogy a magyar és a szingapúri áruház oldala egy az egyben ugyanaz. Bevallom a részletekbe nem merültem bele, így sajnos csak itt derült ki a turpisság, miszerint a helyi standard ágyméret az európainál 10 centiméterrel rövidebb.

Itt magasabbak a házak, nagyobbra nőnek a fák és a virágok, sőt nagyobbak a bogarak is...de az ágyak!!!

A 13 éves, 170 centi magas fiam derekáig ér a többi hasonló korú ázsiai gyerek, így már teljesen érthető, hogy felesleges errefelé 2 méter hosszú ágyat árulni...

Reklám a köbön…avagy a navigációs bevásárlókocsi esete

Már a múltkor is jókat derültünk a TV-vel felszerelt bevásárlókocsikon, de aztán mikor másodszorra is belefutottunk, akkor esett le a tantusz, hogy nem csupán egy „egyszerű” reklámeszközről van szó, hanem egy navigációs masináról.
Ez a kütyü ugyanis beazonosítja, hogy éppen merre jársz a polcok között és közben ontja az odaillő reklámokat.
Tehát nem véletlen, hogy a zöldségek között egy brokkolis reklámot láttunk, hallottunk, a tejtermékeknél meg valami csodajoghurtról regéltek. A kasszánál természetesen már egy bank hirdette a legújabb hitelkártyáját, aztán mikor már mentünk kifelé, búcsúzóul kaptunk néhány ötletet a kerti bútor vásárláshoz is...

Book & Food

Ma vennem kellett Bálintnak egy könyvet, amit a suliban ajánlottak, így betévedtem az egyik közeli bevásárlóközpontba (van belőle jónéhány, kb. olyan ez a bizonyos Orchard Road, mint otthon a Nagykörút, csak 2X szélesebb és 3X hosszabb kiadásban, mindez Westend méretű vagy nagyobb plázákkal telezsúfolva - ijesztő még leírva is, de még szédítőbb a látvány és a tömeg élőben...) Célirányosan mentem, különben sosem értem volna oda a bámészkodás miatt. Sikerült beszerezni magamnak is az első olvasnivalót: Chi Kung for Health and Vitality. Hurrá!!!

Aztán a 10 emelet egyikén belebotlottam az Asian Food Festival-ba. Innen is nehéz volt szabadulni. Kár, hogy rohannom kellett a suliba, különben mindkét helyen szívesen letáboroztam volna legalább egy fél napot.