Keleti főzőcske - ezúttal thai módra

Rájöttem, hogy már régen raktam fel receptet a blogra, így talán itt az ideje egy kis thai torkoskodásnak.

Ez is egyszerű és nagyszerű, no meg szó szerint is marha finom étel.

Pikáns íze a pácnak köszönhető, ami egy gyömbér/chili/fokhagyma/szója/sherry keverék.
Én az itt kapható ún. cooking sherry-t használtam, ami sózott likőrbor, de bármilyen édesebb bor is megteszi, a sózás pedig külön is megoldható.

Néhány óráig - de még jobb ha egy éjszakán át  - pácoljuk, majd leszűrjük a kicsi és vékony szeletekre vágott marhahúst és wokban kevés olajon addig sütjük, amíg szép ropósra nem pirul. Ezután kivesszük a készre sütött húsdarabokat, hogy a szeletekre vágott hagymát is megpirítsuk. Most már visszakerülhet a husi a hagyma mellé, a spenótot viszont csak ezután dobjuk bele, mert annak tényleg elég néhány közös átforgatás, hogy egy picikét összeessen. Rizzsel tálaljuk. Jó étvágyat!

Hozzávalók - 1/2 kiló marhahúshoz (fartő vagy hátszín)

páclé:
4 evőkanál édes chili szósz
2 evőkanál szója szósz
2 teáskanál reszelt gyömbér
1 evőkanál sherry
néhány gerezd zúzott fokhagyma

2 nagy fej vöröshagyma szélesebb szeletekre vágva
két maroknyi friss spenót
pici olaj a sütéshez
+ köretként rizs

Egy biciklista naplója

Gábor egyik angol kollégája, Paul Fairhurst tavaly nyár óta él Szingapúrban.
3 nappal a megérkezése után elment bicajozni és azóta alaposan felfordult az élete, mi több egy új kezdődött…

A balesetre nem emlékszik, de valószínűleg egy vízelvezető csatorna rácsai közé akadt be a kerék, emiatt vágódott az útpadkára és csak a bukósisakjának köszönheti, hogy egyáltalán életben maradt.

Súlyos gerincsérülése miatt csupán 10 % esélyt adtak az orvosok, hogy a teste válltól lefelé valaha újra működőképes lesz.
Két és fél hónapig volt kórházban, ezután pedig rengeteg rehabilitációs kezelésen ment keresztül. Valójában egy év óta minden egyes napja arról szól, hogy legyőzze saját korlátait, de hatalmas akaraterejének hála, folyamatos a javulás. Időközben visszatért a munkahelyére, fut, úszik, sőt újra bicajozik, de a balesettel valószínűleg minden átértékelődött az életében.

Újabban előadásokat tart különböző fórumokon, hogy a sorstársai a példájából meríthessenek erőt.
A következő célja pedig nem más, mint a Himalája megmászása, amire 10 % esélyt adtak neki.
Ő ezen már csak mosolyog, hiszen egyszer már sikerült ez a tízes, miért ne próbálná meg újra?

Paul naplójába Ti is beleolvashattok:  http://pfairhurst.blogspot.sg/
Ez a lenti videó a baleset egy éves évfordulóján készült, ha esetleg innen nem tudjátok betölteni, akkor ezen a youtube oldalon biztos sikerül.  

A történet folytatása néhány évvel később, egy másik blogban itt. 

Bukit Timah "csúcstámadás"

Már többször jártunk a városi dzsungelrengetegben, de ezúttal a fotómasinát is elvittük magunkkal, hogy bemutassunk néhány apró különbséget az itteni és az otthoni parkerdei sétáink között:

Szingapúr legmagasabb pontja a Bukit Timah csúcs: 163,63 méter 

figyelmeztető táblák, amelyekkel otthon maximum  az állatkertben találkozhatunk: a majmok etetéséért büntetés jár

vagy mit tegyünk, ha a 75 őshonos kígyófajta közül az egyik az utunkba kerül: csak semmi pánik, néhány lépést hátrafelé, mert a kígyó ugyanúgy fél tőlünk

                                 trópusi éghajlat jellemző növényzete - erről földrajzórán már  tanultunk

gránitbánya tava - a sok eső miatt a kiszáradásától nem kell tartani

ha elfáradtunk, egy talpmasszázs sétányon felfrissülhetünk:

és ami szerencsére hasonló: a gyerekekre itt is gondolnak...

Táblagép szerviz házilag

A hétvégén bénáztam és véletlenül leejtettem az iPadunkat (-ünket), bár nem esett hűde nagyot - csak a kanapéról a szőnyegre - de hiába volt kipárnázott esés, mégis végzetesnek bizonyult.
Mentségemre legyen szólva, már a többi családtagom is követett el ehhez hasonlót, de pechemre pont nálam sokallt be a masina. Megpróbáltam életet lehelni belé, pihentettem (becézgettem...), Marci újrainstallálta, de mindez hiába. Maradt a hangyás kép, ami néha ugyan bezöldült, de ennél többet nem produkált.

Mit volt mit tenni, elvittük az Apple szervizbe, mire közölték, hogy nyugodtan kidobhatjuk, ugyanis nem javítható. Pech.

De szerencsére Marcikám nem adta fel, addig guglizott a neten, mire ráakadt egy igencsak érdekes, de állítólag hatékony megoldásra. Csak egy kalapácsra van szükség és ha a megfelelő oldalról, szögből rásuhintunk a gépre, van esély a teljes felépülésre.

Hozta is a kalapácsot, de én a gumifejűre szavaztam, mégse barbárkodjunk már annyira. Kicsit ütögettük, nem történt semmi, aztán végül odacsaptam egy hatalmasat és tényleg bejött a dolog. Újra szuperált, akárcsak fénykorában, ráadásul a guminak köszönhetően nyom nélkül megúszta a gyorsszervizt.

Érdekes lenne belegondolni, hogy hányan selejtezték már le a gépüket hasonló okok miatt, pedig aztán lám milyen egyszerű házilag is orvosolni egy ilyen problémát:-)

Amikor anno a fadobozos tévénken elment a hang vagy szellemképes volt az adás, emlékszem ott is néha elég volt egy jó nagyot a tetejére csapni...
Hiába, változnak az idők, a kütyük, de úgy látszik a jól bevált módszerekhez nem árt ha ragaszkodunk.

Több tonnás balerina

A hétvégén ismét Sentosa szigeten kötöttünk ki, bár ez így nem stimmel, hiszen autóval mentünk:-)
A gyerekeknek itt mindig találunk valami újat és érdekeset, így volt ez most szombaton is.
Korábbi és újabb Sentosa fotók külön albumban itt.

Egy kicsit bóklásztunk, körbe(le)néztünk a Sky Tower-ból, a napnyugta után pedig a daruk táncában, a Crane Dance-ben gyönyörködtünk, ami a legnagyobb ún. animatronikus show a világon.
(animatronika : a mechanikus modellek életszerű mozgatása robotika és elektronika segítségével)

A hetente 4 alkalommal futó hihetetlenül látványos (és ingyenes) műsor a négyszeres Emmy-díjas amerikai díszlettervező, Jeremy Railton kreativitását dicséri. Railtont egyébként legutóbb a 2002-es Téli Olimpia nyitó és záróünnepségének megtervezéséért tüntették ki ezzel a díjjal.

Dél-Rhodézia (mai Zimbabwe) farmján töltött gyermekévek meghatározó szerepet játszanak a művész alkotásaiban, így előszeretettel fordul az állatok – főleg a madarak – témaköréhez. Ezúttal egy nagyon ütős attrakcióra szólt a felkérés, mire ő Ázsia egyik veszélyeztetett fajára hívja fel a figyelmet, miközben a nézőtért is ámulatba ejti az előadással.

A speciális fény-, hang- és víztechnikával megspékelt 500 tonnányi mozgó vasszerkezet két szerelembe esett daru történetét meséli el. A több emeletnyi magas vasmadarak a szerelemtől életre kelnek, a „hasukra" erősített óriáskivetítőkön keresztül láthatjuk, ahogy a csavarok helyén már a szívük kalimpál és végül igazi madarak módján verdesik (vízsugár)szárnyaikat.

Élőben természetesen más volt az élmény, de azért talán ezen a videón keresztül Ti is bekukkanthattok a vasmadarak "balettelőadásába":

Még mindig olimpia

Az  előzetes éremlatolgatásoknak megfelelően a szingapúri női asztalitenisz válogatott Peking után újra érmet szerzett Londonban. Ezúttal ugyan lemaradtak a második helyről, de cserébe, az egyik csapattag jóvoltából a kicsi ország 52 év után ismét egy egyéni bronzot is ünnepelhet.

Az egyéni versenyben az első két helyezett kínai volt. De közben a harmadik is…

Hogy is van ez?

Míg a hivatalos állami propaganda messzemenőkig elégedett ezzel a két éremmel, mi több történelmi tettnek és a nemzeti ünnepnek szánt méltó ajándéknak tekinti, addig a köznép bizony morgolódik. Egy felmérés szerint 10 emberből 8 nem örül az egyéni bronznak, mert az nem egy igazi szingapúri teljesítménye.

A bronzérmes Feng Tianwei ugyanis Kínában született és csak 2008-ban kapta meg az állampolgárságot, ezért pedig itt nem jár piros pont. Aztán ráadásul tett még valamit, ami végképp megbocsáthatatlan. Az éremhez kapott virágcsokrát kínai zászlót lengető szurkolóknak dobta, miközben voltak szingapúriak is a csarnokban. Ők ugyan a felsőbb sorokban ültek, de azért ejnye-bejnye, gyakorolhatta volna a távolra dobást is.

Szerintem a legnagyobb szálka a helyiek szemében mégis az, hogy most ez a „jött-ment” hölgyemény 250 ezer dollárral lesz gazdagabb (ez kb. 45 millió forint, de az aranyérem még ennél is sokkal többet, 180 milliót ért volna), ezért most sokan azzal vádolják, hogy csak a pénz miatt cserélt hazát és így emiatt nem is méltó a jutalomra.

Arról persze néma csönd, hogy Feng nélkül a csapat egyáltalán nem biztos, hogy dobogóra állhatott volna, se most, se négy évvel ezelőtt vagy akár 2010-ben az Ázsiai Játékokon. Sőt arról sem kéne megfeledkezniük, hogy az 1960-ban bronzérmet szerző nemzeti hős súlyemelő, bizonyos Tan Howe Liang is Kínából érkezett, ugyanúgy, mint a kínai szemű  zúgolódók nagyszüleinek a 90%-a is, így nem is igazán értem, hogy mire fel ez a nagy nemzeti öntudat.

Ezt a témát már úgyis néhányszor körbejártam, ha eddig nem sikerült kibogoznom, nem tudom miért gondoltam, hogy majd pont most sikerül...

a kakukktojás Feng a bal szélen 

Péksütik: kicsik és nagyok

Van néhány kedvenc blogom, ahol ha új bejegyzés születik, akkor a blogfigyelőm bejelez. Itt ugyebár az aktuális új poszt, illetve a hozzá tartozó kép is feltűnik.

Mostanában jókat derülök, mert két eltérő témájú oldalon is hasonló fotók jelentek meg, de a fő különbséget csak a beavatottak látják.

Limara fantasztikus péksütiket süt, de Bözse is remekel, csak az ő alkotásaival nem laknánk jól....


Az egyik legjobb gasztroblogger, Limara kiflije:

 http://limarapeksege.blogspot.com/

Bözse néhány évvel ezelőtt Rita barátnémnak készített egy miniatűrt, egy mediterrán balkon élethű mását. Mindezt úgy képzeljétek el, hogy a pici asztalon lévő iciri-piciri tálcában a narancsok kisebbek voltak egy gombostűfejnél...

Azóta én is nagy rajongója vagyok és mindig ámulok, amikor egy újabb csoda kikerül a kezei alól. Ez a rakás "finomság" is alig nagyobb, mint egy gyufásdoboz, a fonott kosárka mérete: 50x40 mm(!)

http://azenpicivilagom.blogspot.com/

Nemzeti Éjszaka - csak 18 éven felülieknek!

Ma van Szingapúr legnagyobb állami ünnepe, az ország függetlenségének 47. évfordulója.

A jeles nap tiszteletére a MENTOS kreatív csapata nagy dobással készült, mindezt a kormány támogatásával, hiszen enélkül itt ilyen dolgot aligha lehetett volna készíteni...

I love SG cukorkák a boltokban, este tűzijáték, de a kapcsolódó reklámfilm/zene talán még ennél is nagyobb durranás :-)

Az üzenet így szól: a nemzeti parádé után legyünk éjjel az ágyban is hazafiak, azaz folytatódjék a zászlófelvonás és a tűzijáték. A csökkenő születési ráta ellen tenni kell, a népesség fogyóban, hajrá fiatalok!!!




Mentos is applying its trademark fresh thinking to celebrate Singapore's National Day and help make the country even better. And it's starting by tackling our country's unbelievably low birthrate. Mentos presents National Night, a fresh new way to "celebrate" your love of Singapore. This August 9th Mentos calls on you* to celebrate not just National Day, but National Night too - and help give our population spurt it so desperately needs.

*Only financially secure adults in stable, committed, long-term relationships should participate.

Monkey business

Langkawin ezt a "használati útmutatót" olvashattuk a szobánkban, azaz ablakokat, erkélyajtót nem volt ildomos éjszakára nyitva hagyni, hacsak nem akart valaki majommal egy ágyban ébredni. Bár szerintem ez inkább a dzsungelben álló házak lakóira vonatkozott, nem pedig a vízen álló cölöpösökére. De mivel egy 8 méteres őshonos kígyófajtától is kellett tartanunk, így nem kockáztattunk:-)

Szerencsére csúszómászókkal nem találkoztunk, majmokkal annál inkább. Nemcsak az üdülőtelepen, de az autóutakon is össze-vissza rohangáltak, így a kocsiknak sokszor meg kellett várni, amíg egy-egy majomfamília átkel előttük.

Kígyó helyett láttunk repülő lemúrt. Ez a mókus-majom keverék a nevével ellentétben nem repül, de a denevér végtagjaihoz hasonló "szárnyak" segítségével könnyedén ugra-bugrál a fákon. A sziget lakója még a malibár is, azaz egy hosszú, bozontos farokkal büszkélkedő óriásmókus. Sajnos mindkét állatkával csak esti szürkületben találkoztunk, így ezek itt nem az én fotóim:

Langkawi

Nagyon jól éreztük magunkat Langkawin (99 szigetből álló trópusi szigetcsoport egyik gyöngyszeme Malajzia észak-nyugati csücskében).

Családi - ezúttal láblógatós - nyaralásunknak ideális helyszínt választottunk: alig másfél órás repülőút, kedves helyiek, gyönyörű környezet, kellemes (azaz nem párás) meleg és ráadásul a hegyek is karnyújtásnyira!!!

Néhány kép mutatóba, a többi szokás szerint az albumban és a családi fotók között.

az egyik cölöpös házikóban laktunk...

ha éppen nem a tengerben, akkor a gyönyörű környezetben gyönyörködtünk

</

majd tovább halmozva az élvezeteket mindezt felülről is megcsodáltuk...</

sőt, láttunk néhány érdekes állatot is ( a többi helyes példány a fotóalbumban)