Melaka

A hétvégén Malajziában jártunk.
A határ mindössze 20 percre van tőlünk, onnan pedig 2 és fél órányi autóútra fekszik a 700 éves kikötőváros, Melaka (Malaka, Malacca), amelynek belvárosa az UNESCO világörökség listáján is szerepel.

Vicces volt, mert a kocsinkat eddig csupán „városi üzemmódban” használtuk és így a gyárilag beállított, 100 km/óránál megszólaló, mellesleg elég idegesítő figyelmeztető jelzést most hallhattuk először. Gyors átprogramozás után már nagyon élveztük, hogy végre nem egy betonrengetegen keresztül, hanem igazi tájakon át vezetett az utunk. Ameddig a szemünk ellátott minden csupa-csupa zöld volt, dombok, hegyek, pálmafaültetvények stb. Imádtam!
Szerintem a kocsink is hálás volt, hogy az autópályán a sebességmérő átbillenhetett a 90-es csík másik oldalára is:-)

A Malaka-szoros 805 kilométer hosszú tengerszoros a Maláj-félsziget és az Indonéziához tartozó Szumátra között, így az Indiai-óceán és a Csendes-óceán közti csatornaként a világ egyik legforgalmasabb hajózási útvonalaként funkcionál.
Ma már a hajók Szingapúrban kötnek ki, de amíg Sir Stamford Raffles meg nem álmodta ezt a kikötőt, addig hosszú évszázadokon keresztül Melaka volt a távol-keleti hajókereskedelem központja.

Lehet, hogy a kikötő lenyúlásból ered a malájokat jellemző Szingapúr utálat, nem tudom. Tény, hogy ez a pici déli szomszéd ma már sokkal gazdagabb és fejlettebb ország, de rohamosan zárkóznak fel a malájok is. Azért manapság a szingapúri dúsgazdag Fittipaldi sofőrök is kivívják a malájok ellenszenvét, amikor a pöpec járgányaikat próbálgatják a határ túloldalán, nem kevés balesetet okozván ezzel. Érdekes volt még az is, hogy a hazafelé úton Szingapúrt és az addig szükséges kilométereket mutató közlekedési táblát először a maláj határátkelő után (!) láthattunk, pedig olyan egyértelmű lett volna, hogy kiírják előtte is.

Íme egy rövid képes beszámoló a város látnivalóiról, további fotókat az albumban találtok itt:

Melaka a 700 éves történelme során kézről-kézre vándorolt. Portugál, holland, angol és japán kézben is volt, de főleg az első három időszak építészete hagyott maradandó nyomot a maláj-kínai kultúra mellett.

A ma már csak romjaiban álló Szent Pál templom: egy portugál kapitány, bizonyos Duarto Coelho építtette 1521-ben. Itt őrizték Xavéri Szent Ferenc földi maradványait, mielőtt 1553-ban átszállították az indiai Goába.



Krisztus (v. Vörös) templom: 1753-ban épült, a holland építészet nyomait viseli.



A kisváros lakói döntő részben kínaiak, akik azonban vegyes házasságok során ruházatukban és nyelvükben asszimilálódtak a malájokhoz. Ők az ún. „baba kínaiak”, de rajtuk kívül a maláj-portugál-holland keverékek is külön színt jelentenek Malajzia etnikai térképén.
A képen a kínai negyed egyik utcája:



Cheng Hoon Teng Templom: Malájzia legrégibb kínai temploma, 1646-ban épült, az építőanyagokat Kínából szállították ide.




Számos múzeum található Melakában, melyek érdekes témákat járnak körbe, a történelemtől kezdve az építészeten át a modern politikáig. Néhányban mi is voltunk, de legjobban a nagy hajósról, Cseng Ho-ról szóló gyűjtemény tetszett. Róla mindenképpen érdemes külön is szólni, így a következő bejegyzésben erre is sort kerítek:



Flor De La Mar: egy rekonstruált portugál hajó, amelynek eredetije egykoron a melakai partok közelében süllyedt el. A hajó belsejében található a Maritime Múzeum, mindenféle hajós emlékkel.



A város jellegzetességei közé tartoznak ezek a meglehetősen ízlésficamos riskák is, amelyeket teleaggatnak kismillió művirággal, a hátsóikra szerelt hangszórókból pedig ordítanak a helyi slágerek...