Kambodzsa - Pol Pot rezsim

Kambodzsában mind a mai napig kísért a múlt, a nácizmus rémtetteit is túlszárnyaló Pol Pot rezsim és a Vörös Khmerek sötét emléke. Hallottunk, olvastunk róla, de közelről látni ezeket a lelkileg és testileg megnyomorított embereket, az teljesen más volt.

Pol Pot agrárparaszti országnak álmodta meg Kambodzsát, ahol nincs helye az iparnak, az oktatásnak és a vallási ideológiáknak sem. Egy osztályok nélküli társadalom megteremtésén dolgozott, ahol a magántulajdon és a pénz fogalma is ismeretlen.
Utópisztikus elképzeléseit szörnyű vérengzések árán próbálta megvalósítani. Az ún. „nulladik évben” felszámolt mindennel, ami nem illett a tervei közé és közben megölt másfél millió ártatlan ember, a másik másfél milliót pedig halálra éheztette, de nagyon sokan az orvosi ellátás hiánya miatt valamilyen betegségben haltak meg.
Bezáratta az iskolákat, gyárakat, kórházakat, lerombolta a bankokat, megszüntette a postát és a vasutat. Az embervadászatot a szemüvegesekkel kezdte(!), mert ők biztosan értelmiségiek, de hasonló sors várt a többi tanult emberre, pedagógusra, orvosra, hivatalnokra, de például azokra is, akik külföldi kapcsolatokkal rendelkeztek vagy esetleg korábban eljutottak az ország határain túlra is. Iskolákból átalakított gyűjtőhelyekre vitték a foglyokat és a megbújt értelmiségiek, másként gondolkodók nevét próbálták kiszedni belőlük a legembertelenebb kínzások közepette.
A városok elnéptelenedtek, az életben maradtak vidéken, a rizsföldek mellé épült táborokban dolgoztak, éheztek, szenvedtek.

A legszörnyűbb az, hogy a világ erről a borzalomról sokáig nem tudott vagy nem akart tudomást venni. 4 év kellett ahhoz, hogy történjen valami. 1979-ben a vietnámi hadsereg a legyilkolt vietnámi kisebbség és a Vörös Khmerek sorozatos határsértései miatt bevonult Kambodzsába. Pol Pot és katonái ezután még sokáig a hegyekben és őserdőkben húzták meg magukat és egészen 1996-ig folytatták gyilkos gerillaharcaikat.

A főkolompos Pol Pot megúszta a felelősségre vonást (1998-ban meghalt), 3 millió ember haláláért mindösszesen 4 korábbi vezetőt ítéltek el.

A nagy vérengzés túlélőinek 65 %-a nő volt, a lakosság átlagéletkora pedig még ma is 20 év körüli. Kambodzsa így ma millió kisgyerek hazája, idős emberekkel szinte alig találkozni.

Idegenvezetőink, Tim és Sok gyerekfejjel élték át ezt a horrort, ők is táborokban éheztek és családjuk valamennyi tagját elveszítették. Meséltek a borzalmakról, arról, hogy milyen bograkat, gyökereket ettek, hogy megússzák az éhhalált. Aztán a „gyilkos mezőkről” is, amelyek jobban zöldelltek abban a sávban, ahol a legyilkoltak százait rejtette a föld.
Rengeteg ilyen tömegsír található az országban, sok közülük ma emlékhely, azoké az embereké, akiknek sorsa az emberiség történetének egyik legnagyobb szégyenfoltja marad.


Ha esetleg jobban érdekel Benneteket a téma, akkor az 1984-ben készült " Gyilkos mezők" c. filmet ajánlom, hogy nézzétek meg. A két Oscar-díjat (+ egy nem nyert jelölés) elnyert film megtörtént esetet dolgoz fel. Sydney Schanberg, a New York Times délkelet-ázsiai tudósítója a polgárháború sújtotta Kambodzsából küldözgeti tudósításait. Munkája során a legfőbb segítője egy helybéli tolmács, Dith Pran. Miután a vörös khmerek átveszik a hatalmat a kambodzsai férfi élete is veszélybe kerül. A férfi megszökik a koncentrációs táborból, miközben Sydney mindent megtesz annak érdekében, hogy megpróbálja őt kimenekíteni az országból...

És egy rövidebb, de érdekes CNN műsor (a 2. részt itt találjátok):