Kambodzsa - Angkor

Érzelmileg nagyon felkavaró élményt jelentett a kambodzsai utazásunk.
A családom 2 ifjabb tagja nem biztos, hogy hasonlóan élte meg, de tény és való, hogy 40 fokban, nyakig porosan nem lehet akkora élvezet egy gyereknek a sokadik rom megmászása vagy a bűzös csatornákban való ladikolás.
Azért így is maradandó élmény volt és idővel még jobban fogják értékelni, ebben egészen biztos vagyok. Annak azonban mindenképpen örülök, hogy legalább testközelből megismerhettek egy teljesen más világot. A szingapúri fényeket össze tudták hasonlítani azzal a nyomorral, amit ott saját szemükkel megtapasztalhattak és remélem ezután jobban megbecsülik mindazt a jót, ami számukra oly természetes.

Fantasztikusan szép volt az ősi khmer kultúrát közelről megcsodálni, de ugyanakkor a közelmúlt tragédiája és a jelen nyomora is hasonló sokkoló hatást jelentett.
Mindezekről szép sorban…

Angkor

Nem volt még ekkora élmény az életemben, amelyet ember alkotta építmény váltott volna ki. Pedig sok szép dolgot láttam, de ezen a 200 négyzetkilométeres területen felsorakozó templomok, vagy inkább templomromok látványát nehéz lenne überelni.

Indokína egyik legnagyobb és leggazdagabb birodalmának emlékeiben bizony hetekig gyönyörködhetnénk, bár ebben az esetben tuti, hogy „kőmérgezési” tünetekkel vinnének el, mert azért valljuk be, egy idő után még a jóból is megárt a sok. Csaknem 1000 (!) templom található itt, meg sok-sok régi városközpont, királyi palota, híd és teraszmaradvány. Mindegyik magában is egy nagy élmény, de így együtt még nagyobb. Mindegyik rom persze egy kicsit más.
Valamennyi hindu vallású uralkodó ugyanis istenkirálynak képzelte magát, aki meg akarta mutatni a hatalmát, gazdagságát és az istenek felé irányuló hódolatát.
Tehát a sok templom rejtélye ezzel megoldódott, hiszen minden királynak saját bejáratú templom dukált, s amely köré mellesleg mindegyik felhúzta a birodalmának éppen aktuális központját is. Az az uralkodó, aki már buddhista nézeteket vallott, sokkal szerényebben állt a dolgokhoz. A hindu templomok folyosóin található csatajelenetek helyett itt már a hétköznapi élet békés pillanatait örökítették meg az utókor számára vagy éppen mosolygós arcú tornyokat emeltek.

II. Jayavarman (802-850) uralkodásával kezdődött a Khmer Birodalom klasszikus időszaka, amely a 12-13. században Ammantól, Laoszon és Thaiföldön át a Maláj-félsziget északi részéig terjedt. A birodalom kultúrája is ebben az időszakban élte virágkorát.
Hogy érzékelhető legyen mekkora birodalmi székhelyről is volt szó, akkor talán elég az akkor 50 ezer lelket számláló Londont összehasonlítani az 1 millióssá „cseperedett” Angkorral.
A város körül az idők folyamán bonyolult mérnöki pontossággal kitalált csatorna- és tározórendszer épült. Az esős évszakban a nyári monszun idején a túlfolyócsatornák összegyűjtötték a vizet, így megakadályozva a hatalmas áradásokat, az aszályos hónapokban öntözésre használták a víztározókban felgyűlt vizet. Ennek az egyedülálló technikának köszönhetően a rizsföldeken évente háromszor arathattak óriási terméshozamokat produkálva. Angkor gazdaságát tehát nem a pénz működtette, hanem a rizs. Rizzsel fizettek a munkásoknak, a templomi személyzetnek (templomszolgák, papok, táncosok száma egy kisebb templomegyüttes estén is elérhette a 10 ezret). Így további művelhető területek létrehozása miatt nagy mennyiségű erdőt irtottak ki, tehát a föld kizsákmányolása is fontos szerepet játszhatott a birodalom hanyatlásában.
Később, a 13. századtól a mongol betörések következtében délre húzódó thaiok is egyre többet támadták a khmer szomszédokat, így az egykor erős birodalom végérvényesen lejtőre került, a sorsa az 1431-es rombolás követően megpecsételődött. Ezután Angkor már nem éledt újjá, teljesen benőtte a dzsungel és eltelt vagy 500 év, mire a nagyvilág újra rácsodálkozhatott a maradványaira. Ekkor természetesen már csupán csak a kőépítmények romjai kerültek elő, mert a fából, bambuszból készült épülteknek már híre-hamva sem maradt.

Íme néhány a kőtenger gyöngyszemei közül, amelyekre mi is tátott szájjal bámultunk:

Preah Ko - A Khmer Birodalom első fővárosának legelső temploma 879-ből. Érdekesség, hogy anno Göncz Árpád közreműködésével, magyar támogatással (is) folytak a templom felújítási munkálatai.



East Mebon (952.) - valaha egy hatalmas tó közepén állt, így anno csak hajóval lehetett megközelíteni:



Pre Rup - 961-ben épült hindu főtemplom, amely az előzőhöz hasonlóan elég romos állapotban van:



Baphoun (XI. század) - hindu templom, külön érdekessége a kb. 200 méteres bevezető út, amely hidat képez a főszentély és a templom bejárata között. Ezt is megmásztuk, az albumban a magasról is készültek fotók.



Angkor Wat (XII. sz. eleje) - talán a legismertebb templom a sok közül, inkább a méretei miatt lenyűgöző: a templomkomplexum 2, a hozzá tartozó város pedig 770 négyzetkilométeren terült el.



Ta Prohm (XIII. század eleje) - a régészek ezt a templomot tisztították ki legkevésbé a dzsungelből, azaz a több száz éves fák most is itt zöldellnek a kövek között:



Bayon (XII. század eleje)- a buddhista templom nevezetességei a mosolygós arcú tornyok, amely a négy égtáj felé fordulnak és nem kevesebb, mint 196 darab épült belőlük:



Majd még folytatom az élménybeszámolót az úszó faluról és Pol Pot rémtetteiről.
Tettem fel fotókat ide és a családi albumba is, ígérem folyamatosan írom a megjegyzéseket is hozzá.