Pálmaolaj biznisz

Az elmúlt hetekben nem volt jó a világ ezen tájékán lakni.

Nagyon sokszor fájt a fejem, a gyerekek is a szokásosnál nyűgösebbek voltak, a tiszta kék eget pedig alig láttuk. Egy hatalmas ködfelhő feküdt a városon. Nagy ritkán egy nagyobb vihar ugyan ideig-óráig kitisztította a légkört, de aztán kezdődött minden elölről.

Augusztus vége, szeptember eleje a legszárazabb időszak a térségben és a szumátrai erdőtüzek füstfelhői ilyenkor bizony néha Szingapúr felé is elérnek.

Reméljük az idei szezonnak ezúttal vége, ma végre először tiszta volt a levegő és talán esténként újra nyitott ablak mellett alhatunk.

Állítólag volt olyan év, hogy 3 hónapig is eltartott a szmogos időszak a hosszú szárazságnak és a kedvezőtlen széljárásnak köszönhetően.

Mielőtt kijöttünk sok élménybeszámolót olvastam Szingapúrról és közülük néhány valóban említést tett a szmogról, de mióta kint vagyunk soha nem éreztem azt, hogy ne lett volna tiszta a levegő.

Sőt! Szingapúr nagy hangsúlyt fektet a városi közlekedés okozta légszennyezés visszaszorítására. A világon elsőként itt vezették be a dugódíjat, mindemellett rettenetesen drágák az autók, a tömegközlekedés pedig hihetetlen olcsó és jól szervezett. Megjegyzem, a mostani a Forma 1-es hétvége kivételével (amikor szinte az egész belvárost lezárják) még sosem futottam bele még akkora dugóba sem, mint amilyen otthon hétköznapinak számít.

Sajnos az indonéz pálmaolaj ültetvényesekkel szemben vívott csatát azonban nem sikerült eddig megnyerni. Ugyanis nem a nagy forróság, sokkal inkább az emberi felelőtlenség, a pálmaolajban rejlő óriási haszon az, ami ezt a (Greenpeace által egyszerűen globális klímagyilkolásnak aposztrofált) légszennyezést okozza.

A pálmaolaj a legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon, a kereslet egyre növekszik, amit persze a még több mezőgazdaságba bevont területtel próbálják fedezni.
Jelentős felhasználók a margarint előállító vállalatok és a kozmetikai cégek. A pálmaolajat megtalálhatjuk többek között a testápolókban, szappanokban, samponokban, és mindenféle kencében. Mindemellett ipari kenőanyag, biodízel és állati takarmány is készül belőle.

Ha különbséget lehet tenni rosszabb és még rosszabb erdőirtás között, akkor az indonéz térséget érintő esőerdő pusztítás különösen nagy veszélyeket hordoz magában. Ezek az erdőségek ugyanis úgynevezett tőzegerdőségek. Különlegességük, hogy nagyobb mennyiségű karbont tárolnak, mint más ökorendszerek. A nedves tőzegrétegek tíz méter mélyre lenyúlnak és akár tízezer évesek is lehetnek. Az olajpálma-termesztő cégek csatornákat építenek az erdőkön keresztül, hogy a lápokat kiszárítsák és az értékes fákat elpusztítsák. Szándékosan víztelenítik a talajt, ekkor a tőzeg kiszárad - és akár égetéssel, akár anélkül is - mérhetetlen mennyiségű CO2 szabadul fel. A felégetett erdő pedig már nem képes megújulni, így szabad a pálya, lehet még több olajpálmát ültetni….
Lassan alig marad esőerdő Indonéziában, ez pedig az állatvilág számára is óriási csapást jelent. Az utóbbi ötven évben végzett erdőirtás például számos faj, így többek között a bali és a jávai tigris kipusztulását eredményezte.


A Greenpeace és a WWF mellett a légszennyezésben leginkább érintett Malajzia és Szingapúr is évek óta tiltakozik az indonéz kormánynál, amely persze újra meg újra ígéretet tesz az illegális erdőirtás szankcionálására, de a törvényeinek mégis képtelen érvényt szerezni.

A témában kutakodva rátaláltam egy bíztató hírre, miszerint az évente 1,3 millió tonna pálmaolajat felhasználó Unilever (RAMA, DELMA margarinok gyártója) nagy kegyesen bejelentette, hogy 2015-től kizárólag fenntartható forrásból származó pálmaolajat vásárol termékei előállításához.
No de kérdezem, miért kell várni ezzel 2015-ig???
De hát pontosan tudjuk, hogy a gyógyszerlobbi mellett az élelmiszeripari lobbi is hasonlóan nagy úr ezen az egyre halványabb zöld bolygón.