Az előző bejegyzésem első képén szerepelt egy durian, így most itt az alkalom, hogy elmélkedjek ebben a témában is egy keveset. Legalább érthető lesz, hogy mit keres egy gyümölcs olyan táblán, ami egyébként az itteni BKV járműveken, metróállomásokon figyelmeztet a tiltott dolgokra.A duriant a távol-keleten igazi csodanövényként tartják számon, Szingapúrban az emberek a „gyümölcsök királyaként" és a „királyok gyümölcseként" tisztelik. Egyetlen gyümölcs sem büszkélkedhet a világon annyi kedvező hatással, bőséges tápanyagtartalommal, mint ez a zöld „sündisznócska”. Amellett, hogy javítja az általános közérzetet és elképesztő szellemi és testi frissességet biztosít (emiatt "bioredbull"-nak is nevezik), nagyon magas C-vitamin és antioxidáns tartalma a betegségek megelőzésében is segít. Fiatalít, csodássá teszi a bőrünket és nem utolsósorban afrodiziákumként is elsőrangú.
No de akkor miért nem rágcsálhatjuk a buszon vagy vihetjük magunkkal a retikülben?
Mert szegénykémet a sok csoda mellett elviselhetetlen illattal áldotta meg a teremtő.
Nem akarom nagyon részletezni, de elég elképzelni egy záptojást egy több hetes zokni és egy ázott kutya társaságában. De még így sem biztos, hogy ettől annyira rosszul lennénk, mintha beleszaglásznánk egy frissen felvágott durianba.
Szerencsére inkább piacokon árulják, de sajnos néhány hipermarket polcain is ott találhatjuk a gondosan lefóliázott gyümölcshúst, ami kb. úgy néz ki, mint egy feldarabolt agyvelő.
Az erős bűzös szag az egész boltot elárasztja, így aztán az ilyen helyekről az első szippantás után kimenekülök.
Aki nem hisz nekem, annak külön bőröndben, légmentesen, száztíz zacskóban becsomagolva viszek egyet, ígérem!
Számos legenda kering erről a gyümölcsről, szinte az összes távol-keleti népnek saját verziója van az eredetéről. A thaiföldi mesekönyvek szerint egykoron a durián messze a legszebb, legízletesebb és legillatosabb gyümölcs volt a föld kerekén. Egyszer egy öreg bölcs remete a gyümölcs magjait ajándékozta a királynak, aki azonban nem értékelte ezt igazán. Mérgében az öreg megátkozta a duriánfát ( nem értem, miért nem a királyt?), így ettől kezdve szegény fán már csak tüskés és büdös gyümölcsök teremtek.
Egy másik legenda szerint egy szegény lány vitt belőle egy beteg öreg királynak, aki aztán láss csodát meggyógyult és megfiatalodott tőle - aztán biztos örömében elvette a leányzót, de ezt már csak én költöttem hozzá….
A délkelet-ázsiaiak nem csupán nyersen fogyasztják a durian húsát, hanem a fokhagyma-hagyma-mandula-vanília keverék íze (!!!) miatt készítenek belőle mártást, köretet, sőt fagyit és sütit is (ha így lehet egy gyereket az édességről leszoktatni, akkor én is kipróbálom).
Csak reménykedhetünk, hogy az illatszergyártók még nem fedezték fel maguknak.
Valahogy eddig még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, de ünnepélyesen fogadom, hogy mielőtt hazamegyünk, akkor kipróbálom – aztán annyira megfiatalodok, hogy senki sem ismer rám:-)
piaci kínálat:
Szingapúr egyik jelképe, az Esplanade Színház is egy félbevágott durianra hasonlít:
Van egy mondás, miszerint a szépségért szenvedni kell... Én egy orrcsipeszt magam mellé készítve, biztosan kipróbálnám. Eleve kíváncsi lennék, hogy ez az ízkavalkád hogyan áll össze egyetlen gyümölcsben. Ha komolyan gondoltad a felajánlásod, én mindenesetre vevő vagyok pár darab durian-re.:)) Csak nehogy a virágzó tea átvegye a szagát...:)))
VálaszTörlésaz ízére én is kíváncsi vagyok, de a megvalósításon töröm még a fejem. mesélte valaki, hogy hazavitte a duriant, majd utána egy hétig próbálta kiszellőztetni a lakást, a hűtőt, a bútorokat - valószínűleg a piacon fogom megejteni az akciót...
VálaszTörlésDöbbenet. Naná, hogy egy ilyen elviselhetetlenül undorító gyümölcs a legegészségesebb... :))) Pedig olyan ártatlannak tűnik. Megvettem a két paradicsomot, most este előkészítjük a projektet..:))
VálaszTörlés