Dzsungelmánia élőben

A múlt hétvégén az állatkertben túráztunk. Már áprilisban jártunk itt, de akkor egy éjszakai szafari keretében az állatokat csupán sejtelmes fényviszonyok közepette csodálhattuk meg. Az is nagy élmény volt, de ez a mostani talán még nagyobb.
Főleg Bálintnak, aki még az otthoni dzsungelmánia őrületből kifolyólag naprakész volt az esőerdők állatvilágából.

Akkor volt az, amikor minden gyerek a rokonságot a Sparba küldte vásárolni, mert még hiányzott néhány darab a 200 darabos matricás albumból. A suliban cserélgették egymás között a dupla példányokat, mint mi anno 30 éve a képes kártyanaptárainkat...

Szóval most Bálint mutogatott nekünk lelkesen és kijavított, amikor ledenevéreztem az óriás repülőkutyát, sünnek néztem a jávai sült vagy szégyenszemre nem ismertem fel a madagaszkári botsáskát. Néhány fotóért klikk ide.

A szingapúri állatkert az egyik helyi rezervátumban található, rendesen kapkodni kell a levegőért, mert a pára itt még nagyobb, mint a városban. Nagyon gyönyörűen gondozott a kert és rengeteg egyéb program közül is lehet válogatni – a szokásos állatetetés és látványos bemutatók mellett pl. együtt reggelizhetsz vagy ebédelhetsz az állatokkal. De némi felárért ők is megkóstolnak téged:-)
Az állatok többsége ugyanis nincs elzárva, dróthálót és kerítést csak ritkán látni, hiszen ezek az állatok itt a saját természetes élőhelyükön élhetnek (érdekes módon fűthető házakra sincs szükség...). A veszélyes ragadozókat persze valamennyire elkerítik a nagyközönség elől, de így is maximum egy kis tavacskával vagy magasságkülönbséggel oldják meg a szeparálást.

És persze itt is építkeznek, mint mindenütt Szingapúrban. Bővítik a parkot, jövőre nyitja kapuit vagy inkább hullámait az ún. River Safari, azaz hamarosan akár csónakázás közben is lehet ismerkedni a trópusi folyók élővilágával. Gondolom majd úsznak velünk szembe a vízilovak, meg a teknősök, felettünk pedig repkednek a pelikánok. Reménykedünk, hogy a krokodilokat nem költöztetik át…

http://www.zoo.com.sg/

Színes pólóban színes gyerekek

 

Kedves Barátaim, Rokonaim, Ismerőseim és Mindenki, aki olvassa a blogomat!

Olyan egyoldalú az a blogírás, soha nem kapok visszajelzéseket (egyedül Dóra pötyög szorgalmasan), ez pedig olyan, mintha én csak mesélnék és Ti meg csak szépen csöndben hallgatnátok. Szóval nagyon örülnék, ha írnátok néha egy-egy kósza megjegyzést. Nyugodtan kérdezzetek, ha még érdekel a témával kapcsolatban valami, de kíváncsi lennék a véleményetekre, gondolataitokra és a kritikáitokra is.

Nagy örömömre azért néhányan közületek külön emileznek velem, de jó lenne ezt a blogot is egy kicsit élővé varázsolni és egy-egy témát "helyben" megvitatni.

No de most itt az alkalom! Aki kitalálja, hol rejtőzik a képen Bálint, az extra meglepit kap...

Üdv, Mariann

Pálmaolaj biznisz

Az elmúlt hetekben nem volt jó a világ ezen tájékán lakni.

Nagyon sokszor fájt a fejem, a gyerekek is a szokásosnál nyűgösebbek voltak, a tiszta kék eget pedig alig láttuk. Egy hatalmas ködfelhő feküdt a városon. Nagy ritkán egy nagyobb vihar ugyan ideig-óráig kitisztította a légkört, de aztán kezdődött minden elölről.

Augusztus vége, szeptember eleje a legszárazabb időszak a térségben és a szumátrai erdőtüzek füstfelhői ilyenkor bizony néha Szingapúr felé is elérnek.

Reméljük az idei szezonnak ezúttal vége, ma végre először tiszta volt a levegő és talán esténként újra nyitott ablak mellett alhatunk.

Állítólag volt olyan év, hogy 3 hónapig is eltartott a szmogos időszak a hosszú szárazságnak és a kedvezőtlen széljárásnak köszönhetően.

Mielőtt kijöttünk sok élménybeszámolót olvastam Szingapúrról és közülük néhány valóban említést tett a szmogról, de mióta kint vagyunk soha nem éreztem azt, hogy ne lett volna tiszta a levegő.

Sőt! Szingapúr nagy hangsúlyt fektet a városi közlekedés okozta légszennyezés visszaszorítására. A világon elsőként itt vezették be a dugódíjat, mindemellett rettenetesen drágák az autók, a tömegközlekedés pedig hihetetlen olcsó és jól szervezett. Megjegyzem, a mostani a Forma 1-es hétvége kivételével (amikor szinte az egész belvárost lezárják) még sosem futottam bele még akkora dugóba sem, mint amilyen otthon hétköznapinak számít.

Sajnos az indonéz pálmaolaj ültetvényesekkel szemben vívott csatát azonban nem sikerült eddig megnyerni. Ugyanis nem a nagy forróság, sokkal inkább az emberi felelőtlenség, a pálmaolajban rejlő óriási haszon az, ami ezt a (Greenpeace által egyszerűen globális klímagyilkolásnak aposztrofált) légszennyezést okozza.

A pálmaolaj a legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon, a kereslet egyre növekszik, amit persze a még több mezőgazdaságba bevont területtel próbálják fedezni.
Jelentős felhasználók a margarint előállító vállalatok és a kozmetikai cégek. A pálmaolajat megtalálhatjuk többek között a testápolókban, szappanokban, samponokban, és mindenféle kencében. Mindemellett ipari kenőanyag, biodízel és állati takarmány is készül belőle.

Ha különbséget lehet tenni rosszabb és még rosszabb erdőirtás között, akkor az indonéz térséget érintő esőerdő pusztítás különösen nagy veszélyeket hordoz magában. Ezek az erdőségek ugyanis úgynevezett tőzegerdőségek. Különlegességük, hogy nagyobb mennyiségű karbont tárolnak, mint más ökorendszerek. A nedves tőzegrétegek tíz méter mélyre lenyúlnak és akár tízezer évesek is lehetnek. Az olajpálma-termesztő cégek csatornákat építenek az erdőkön keresztül, hogy a lápokat kiszárítsák és az értékes fákat elpusztítsák. Szándékosan víztelenítik a talajt, ekkor a tőzeg kiszárad - és akár égetéssel, akár anélkül is - mérhetetlen mennyiségű CO2 szabadul fel. A felégetett erdő pedig már nem képes megújulni, így szabad a pálya, lehet még több olajpálmát ültetni….
Lassan alig marad esőerdő Indonéziában, ez pedig az állatvilág számára is óriási csapást jelent. Az utóbbi ötven évben végzett erdőirtás például számos faj, így többek között a bali és a jávai tigris kipusztulását eredményezte.


A Greenpeace és a WWF mellett a légszennyezésben leginkább érintett Malajzia és Szingapúr is évek óta tiltakozik az indonéz kormánynál, amely persze újra meg újra ígéretet tesz az illegális erdőirtás szankcionálására, de a törvényeinek mégis képtelen érvényt szerezni.

A témában kutakodva rátaláltam egy bíztató hírre, miszerint az évente 1,3 millió tonna pálmaolajat felhasználó Unilever (RAMA, DELMA margarinok gyártója) nagy kegyesen bejelentette, hogy 2015-től kizárólag fenntartható forrásból származó pálmaolajat vásárol termékei előállításához.
No de kérdezem, miért kell várni ezzel 2015-ig???
De hát pontosan tudjuk, hogy a gyógyszerlobbi mellett az élelmiszeripari lobbi is hasonlóan nagy úr ezen az egyre halványabb zöld bolygón.

Házi feladat

Rengeteget fejlődtek a fiúk angolból mióta elkezdődött a suli.
Bár látványosan szenvednek, hogy mennyit kell tanulniuk, de szerintem azért élvezik.
Teljesen más itt az iskolai rendszer, mint otthon. A lexikális tudás helyett sokkal inkább az életre nevelésen van a hangsúly.
Marcinak természetesen már komolyabb leckéi vannak, de azok mégis színesek, érdekesek. Bálint szokás szerint még lazsálva is szépen halad...

Mi is élvezettel tanulunk velük - ilyen volt ma is, amikor a holnapi házi feladattal birkóztunk:
(a képre kattintva talán olvasható)



Bálintnak fiatal példaképek közül kell kiválasztania valakit, majd a megadott szempontok alapján néhány mondatot elmesélni róla és az erről készített hangfájlt elküldeni.

A múltkor pedig pajzskészítés volt a lecke. Először online meg kellett tervezni a pajzsot, majd volt egy videómankó is arról, hogyan kell elkészíteniük.



Minden gyerkőc készíthet saját honlapot magának, ebben Marci már nagyon profi, nem csoda, hiszen állandóan programozási könyveket molyol:
http://my.ofs.edu.sg/user/martonz.html

Ebből az interaktív iskolai módiból egyedül csak azt nem élvezik, hogy nem lehet egy házit és egy érdemjegyet sem elsumákolniuk.
Mi szülők saját kóddal ugyanígy beléphetünk a rendszerbe és a leckéken kívül minden dolgozatról is online tájékozódhatunk. No és az iskolai kalendáriumot is természetesen le tudjuk tölteni a saját telefonunkra, laptopunkra, így a szülői értekezletekről és az iskolai happeningekről tuti nem fogunk lemaradni.

Kínai lagzi

A hétvégén esküvőre voltunk hivatalosak. No nem egy vidéki sátoros lagzira, hanem egy szállodai „zsúrra”, mert errefelé a párok általában így ünnepelik a jeles napot.

Néhány hete Gábor nagy büszkén hozta a meghívót, aztán nem sokkal ezután egy itt élő magyar barátunktól jött a hidegzuhany, miszerint nem biztos, hogy szerény személyének, hanem sokkal inkább pénztárcájának címezték a meghívást.
Tény és való, a nagy esemény előtt már minden meghívott kolléga azon okoskodott, hogy kinek mennyit ildomos a piros borítékba tenni.

A kínai kultúrában a piros szín a bőség, a gazdagság és a szerencse színe, külön polcokat töltenek meg a különféle alkalmakra készült piros borítékok az írószerboltokban. De az sem mindegy, hogy hány darab bankjegy kerülhet belé. A négyes szám pl. nagy szerencsétlenséget jelent, így 4 db bankjegyet maximum külön csomagolva lehet odaadni, a kilences, nyolcas és a hatos viszont a szerencseszámuk, így ennyi bankónak örülnek a legjobban.
A nászajándék nagysága pedig attól függ, hogy ki milyen rangú rokoni vagy munkatársi kapcsolatban áll az ifjú menyasszonnyal avagy a vőlegénnyel.
Mivel Gábor a leányzó főnökének a főnöke, így a mi esetünkben már eleve a kettős szorzó dukált a többiekéhez képest.
Szóval egy kisebb vagyonnal, de még nagyobb kíváncsisággal indultunk az esti buliba.

Összességében jól éreztük magunkat, de némi csalódásként éltük meg, hogy a szertartást csak szűk családi körben tartották, így arról sajna lemaradtunk. Helyette óriáskivetítőkön megnézhettük az erről szóló videót, ami legalább 3-4 nap eseményeit dolgozta fel – tehát a többnapos ünnepségsorozat legutolsó állomása volt csupán ez a díszvacsora. A vőlegény családja Malájziában él, így volt már egy ottani buli, aztán itt Szingapúrban egy nagyon egyszerű hivatalos ceremónia, valamint a leány- és legénybúcsú gyanánt egy közös mókázás, de a legszebb és legmeghatóbb pillanatok mégis azok voltak, amiket az örömszülők és nagyszülők otthonában vettek fel a kamerák. A háztűznézés egyik kedves momentuma például az volt, ahogy az ifjú pár teával kínálta meg az idősebb családtagokat, ezzel kimutatva örök szeretetüket és hálájukat. Az egész estét ugyanígy átlengte ez a meghitt, bensőséges hangulat. A kínaiak számára persze nagyon fontos a jólét, de mégis jóval többet jelent bárminél az összetartó, boldog családi élet. A válási statisztikák is ezt támasztják alá, 100 házasságból csupán 8 végződik válással, míg nálunk ha jól tudom 60 körüli ez a szám…

Az este folyamán többször átöltözött a menyasszony, így a boldog pár virágszirom eső közepette újra és újra bevonulhatott a bálterembe. Volt még pezsgőbontás, imitált esküvői torta szelés (utána senki nem evett belőle, ezért gondolom, hogy papírmaséból készült) és kizárólag angol nyelvű szerelmes nóta minden mennyiségben – pedig szívesen meghallgattam volna legalább egy kínai slágert. Továbbá kismillió pohárköszöntőnél emeltük meg a poharainkat és még ennél is több fotó készült az ünneplő seregről, amelyek persze online megjelentek a kivetítőkön.

A nyolcfogásos vacsora amúgy fenséges volt, a desszert kivételével csaknem mindegyik valamilyen tengeri herkentyűből készült. Ja és végig egy pár pálcikával ettünk, így legalább nem kellett annyiszor cserélni az eszcájgot…


a sokadik bevonulás - itt éppen rózsaszínben:





az egyik ijesztő, de finom fogás:




készül a közös fotó a kollégákkal:

Piaci hangulatok

Ma (is) voltam piacon. Szeretek piacra járni, sokkal élvezetesebb, mint a szupermarketek polcairól válogatni.

Egy kínai vagy indiai piacnak már igazi ázsiai hangulata van. Sok gyümölcsöt, zöldséget még nem ismerek, de kíváncsi vagyok mindenre, így itt aztán van miből csemegézni.
Nagyon kedvesek az emberek, ma pl. egy indiai férfi nagyon megdicsérte a fonott karkosaramat, de hát egy magyar nőnek ez dukál piaci „viselet” gyanánt.

Andi barátném már 4 éve lakik itt, így ő már otthonosan mozog ezeken a helyeken, tudja, hogy mit, hol érdemes venni. Pl. melyik mangót vegyem attól függően, hogy hány napra spájzolok, melyik az a banán, ami csak főzésre jó, vagy a méteres zöldbabot próbáljam ki, ha a hazai vajbabhoz hasonló ízre vágyok, a barackot pedig felejtsem el, mert hiába mosolyog, nagyot csalódnék az ízében…szóval hallgatok a bölcs szóra, mert nem akarok úgy pórul járni, mint múltkor a bablevesemmel, amihez illat alapján választottam zöldségzöldjét, de mint utóbb kiderült valami nagyon keserű ízű kínai változatot sikerült helyette kifognom.

Néhány piaci hangulatkép, kár hogy illatfájl nem lehet hozzá mellékelni….


banánfa óriás virága - állítólag finom saláta készíthető belőle...




dragonfruit - sárkánygyümölcs:




egy nagy kosár licsi:




szárított halak, rákok és egyebek minden mennyiségben:




aki nyers herkentyűből készít vacsorát, az is talál kedvére valót:




szegény rákok még élnek, csak összekötözik őket, hogy ne kaszabolják egymást - nem értem, ezért az állatkínzásért miért nem jár korbácsolás???



virágot is vehetünk - mondjuk egy csokor orchideát:



...az indiaiaktól meg egy meseszép virágfüzért:



a sütihez daráltathatunk kókuszt:



és ha megszomjazunk elszürcsölhetünk egy kis frissen préselt bambusznád szirupot is:

Durian

Az előző bejegyzésem első képén szerepelt egy durian, így most itt az alkalom, hogy elmélkedjek ebben a témában is egy keveset. Legalább érthető lesz, hogy mit keres egy gyümölcs olyan táblán, ami egyébként az itteni BKV járműveken, metróállomásokon figyelmeztet a tiltott dolgokra.

A duriant a távol-keleten igazi csodanövényként tartják számon, Szingapúrban az emberek a „gyümölcsök királyaként" és a „királyok gyümölcseként" tisztelik. Egyetlen gyümölcs sem büszkélkedhet a világon annyi kedvező hatással, bőséges tápanyagtartalommal, mint ez a zöld „sündisznócska”. Amellett, hogy javítja az általános közérzetet és elképesztő szellemi és testi frissességet biztosít (emiatt "bioredbull"-nak is nevezik), nagyon magas C-vitamin és antioxidáns tartalma a betegségek megelőzésében is segít. Fiatalít, csodássá teszi a bőrünket és nem utolsósorban afrodiziákumként is elsőrangú.

No de akkor miért nem rágcsálhatjuk a buszon vagy vihetjük magunkkal a retikülben?
Mert szegénykémet a sok csoda mellett elviselhetetlen illattal áldotta meg a teremtő.
Nem akarom nagyon részletezni, de elég elképzelni egy záptojást egy több hetes zokni és egy ázott kutya társaságában. De még így sem biztos, hogy ettől annyira rosszul lennénk, mintha beleszaglásznánk egy frissen felvágott durianba.

Szerencsére inkább piacokon árulják, de sajnos néhány hipermarket polcain is ott találhatjuk a gondosan lefóliázott gyümölcshúst, ami kb. úgy néz ki, mint egy feldarabolt agyvelő.
Az erős bűzös szag az egész boltot elárasztja, így aztán az ilyen helyekről az első szippantás után kimenekülök.

Aki nem hisz nekem, annak külön bőröndben, légmentesen, száztíz zacskóban becsomagolva viszek egyet, ígérem!

Számos legenda kering erről a gyümölcsről, szinte az összes távol-keleti népnek saját verziója van az eredetéről. A thaiföldi mesekönyvek szerint egykoron a durián messze a legszebb, legízletesebb és legillatosabb gyümölcs volt a föld kerekén. Egyszer egy öreg bölcs remete a gyümölcs magjait ajándékozta a királynak, aki azonban nem értékelte ezt igazán. Mérgében az öreg megátkozta a duriánfát ( nem értem, miért nem a királyt?), így ettől kezdve szegény fán már csak tüskés és büdös gyümölcsök teremtek.
Egy másik legenda szerint egy szegény lány vitt belőle egy beteg öreg királynak, aki aztán láss csodát meggyógyult és megfiatalodott tőle - aztán biztos örömében elvette a leányzót, de ezt már csak én költöttem hozzá….

A délkelet-ázsiaiak nem csupán nyersen fogyasztják a durian húsát, hanem a fokhagyma-hagyma-mandula-vanília keverék íze (!!!) miatt készítenek belőle mártást, köretet, sőt fagyit és sütit is (ha így lehet egy gyereket az édességről leszoktatni, akkor én is kipróbálom).

Csak reménykedhetünk, hogy az illatszergyártók még nem fedezték fel maguknak.

Valahogy eddig még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, de ünnepélyesen fogadom, hogy mielőtt hazamegyünk, akkor kipróbálom – aztán annyira megfiatalodok, hogy senki sem ismer rám:-)

piaci kínálat:



Szingapúr egyik jelképe, az Esplanade Színház is egy félbevágott durianra hasonlít:

Singapore is a fine city!

Az itt élő és idelátogató külföldiek által nagyon gyakran használt kettős értelmű mondat nagyon találó. A fine szó angolul nagyszerűt és büntetést is jelent egyszerre.

Szingapúr az egyik legtisztább, legjobban szervezett és egyben a legbiztonságosabb ország a világon, de ez a rendszer csak úgy működik, hogy vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartani és itt bizony gondoskodnak arról, hogy mindenki be is tartsa őket...

Bárhová megy az ember a városban, lépten-nyomon belebotlik egy-egy tiltást jelölő táblára, rajta szigorú bírságokkal elrettentés gyanánt.

Már megérkezéskor, a beutazó papírok kitöltésénél nagy betűkkel figyelmeztetnek arra, hogy mindennemű drogozás (értsd birtoklás, csempészet, kereskedelem vagy fogyasztás) halálbüntetést von maga után. Nincs magyarázkodás. Ha elkapnak, akkor nincs az a sztárügyvéd, aki megmentsen.

De az ennél kisebb bűnökért is jócskán meglakol az ember.

Néhány példa a büntetési tételekből:
csoportos garázdaság: 5-20 év,
nyilvános verekedés: 1 év + 1000 S$ (1 S$ kb 150 HUF),
bolti lopás: 7 év,
vandalizmus: 3 év + több ezer S$ büntetés,
wifi lopás(!): 3 év + 10 ezer S$,
szemetelés vagy tiltott helyen dohányzás: 1000 S$.

De megbüntethetnek például a saját lakásodban azért is, ha szóbeli megrovás után sem öntöd ki a felesleges vizet a virágcserepek alól vagy ha nem cseréled naponta a vizet a vágott virágaid alatt (nagyon tartanak a szúnyogok által terjesztett trópusi nyavalyáktól, ezért a szigorúság). Nálunk a házban például azt is előírják, hogy nem teregethetünk az erkélyen, mert az rontja a ház képét…büntetésről nem írtak, de maga az előírás is nagyon furcsa volt.

Számít természetesen az is, hogy mennyire visszaeső bűnöző valaki, így egy kezdő bolti szarkát nem egyszerre 7 évre vonják ki a forgalomból, de néhány hónapra egész biztosan. Visszaesőknél persze nincs bocsánat.

Nagyon gyakran alkalmazzák a korbácsolást is kiegészítő tételként, ami már magában is elég elrettentő büntetésnek számít. Erről csak annyit érdekességképpen, hogy humanitárius okokból 18 év alatt és 50 év felett nem büntethetnek így. Az akciót orvosi vizsgálat előzi meg és az ütések alatt is folyamatos az orvosi felügyelet. A rattanból készült korbács kicsivel több, mint 1 cm vastag és 1 méter 20 centi hosszú. Előző este sós vízben áztatják, hogy hajlékonyabb és nehezebb legyen. Megrepedhet a hátsó rendesen, így ebben az esetben szépen lekezelik és csak utána jöhet a következő suhintás. Ja és a vesét is gondosan letakarják, nehogy megsérüljön és komolyabb baj legyen. Milyen figyelmesek…

Néhány popsiveréses esetet felkapott a nemzetközi sajtó is, ugyanis a renitens külföldiekre ugyanúgy vonatkoznak ezek a kicsit középkorinak számító (de hatásos) törvények- így pl. az a svájci programozó, bizonyos Oliver Fricker is szívébe zárta Szingapúrt, aki vandál cselekedetéért (graffitit készített egy metrókocsira) 5 hónap börtönt és 3 botütést kapott, vagy az a graffitizó amerikai tinédzser (Michael P. Fay), akit még Bill Clinton mentőakciója sem tudott megmenteni a fenekeléstől. Egy amerikai focistának (Kamari Charlton) meg azért húzták el a nótáját, mert lejárt vízummal akarta elhagyni az országot.

Ezek után gyorsan utánanéztem, hogy milyen szankcióval járnak a közlekedési kihágások. Szigorúságból természetesen itt sincs hiány. Büntetőpontok, bírság és börtön a választék – attól függően, mennyire vagy szabálykerülő. 2 év alatt max. 24 büntetőpontot lehet begyűjteni, az új jogsisoknak és visszaesőknek 1 év alatt ennek csak a felét.
A vezetés közbeni telefonálásért 12 pont levonás és 1000 S$ büntetés, többszöri szabálysértés esetén már 6 hónap börtön jár. 4 pontot jelent a biztonsági öv nélküli vezetés vagy egy 20 km alatti sebesség túllépés, de már kapásból 12 pont a 40 km feletti túllépés illetve a piroson történő áthajtás.

Ennél szigorúbban már csak a korrupciót büntetik, pl. ha meg akarsz vesztegetni egy rendőrt, akkor több tízezer dolláros büntetésre és akár több éves börtönre (!) is számíthatsz.

Azért ebből a nagy szigorból át kéne plántálni egy keveset a hazai gyakorlatba is, biztos nem lenne tele farfirkával a gyönyörű fővárosunk, meg kevésbé kéne aggódnunk az otthonaink és szeretteink biztonságáért.