Vafler, origami és mézes alma

Nagy hangsúlyt fektet az iskola a nemzetköziségére, így nagyon sok az olyan iskolai program, amely ezen téma köré szerveződik.
Így volt ez múltkor Marciéknál a UN koncerten, de ezen a héten az elementary schoolban is beköszöntött a nemzetek napja. Minden gyerek ilyenkor a saját országára jellemző színekben, ruhákban jöhet a suliba, a nagybetűs nap célja pedig nem más, mint, hogy minél többet megtudjanak egymás országairól, annak szokásairól. Aztán majd a nyelvekről még külön is lesz szó, november elején ugyanis az egész suli Language Week lázban ég majd, így arról később.

Bálint piros pólóban, fehér térdnadrágban, zöld zokniban és tricolorban pompázó pofikkal indult útnak, néhány órára én is vele tartottam, mert ilyenkor a szülőket is tárt karokkal várják.

Mindannyian nagyon aranyosak voltak és érdeklődőek. Idén 4 ország volt „terítéken”, így a sok színes bemutató mellett norvég vaflert reggelizhettek, majd megtanultak hajtogatni néhány origamit, kötöttek portugál tengerész csomót, magukra kenhettek egy kis Holt-tengeri iszapot, majd később (az iszapos kezükkel) mézbe mártogatott almát és kalácsot tömtek magukba, így egész biztosan megjegyezték, hogy miként köszöntik a Rosh Hashanah-t, azaz a zsidó újévet.

Bálintnak ez utóbbi különösen tetszett, mert az egyik izraeli osztálytársa még egy "szemléletes" videót is megmutatott neki, így estére már az egész család képben volt almamártogatás ügyileg. Aztán később rátalált egy még viccesebbre itt...


egy kupac szőke skandináv




itt pedig néhány kis gésa



készül az origami...




...meg a tengerész csomó




színes osztálytársak

QR kódolt hirdetések

Láttam már ilyen kódot, de sosem tudtam mire jó. Azt hittem olyan, mint egy sima vonalkód, csak a kreatív feltalálója unta a sok csíkot…

Most már tudom, hogy mi fán terem, Marci kiokosított.

Itt teljesen természetes, ha ilyen krix-krax szerepel - mondjuk egy hirdetésben. Csak ”belövöd” a hipertelefonod QR alkalmazása segítségével és már látod a képe(ke)t is mellé. Színes tinta, hirdetési felület megspórolva.

Ha metrón vagy buszon utazom, elég körbenéznem és máris látom, hogy mi a legújabb trend a mobilkütyük háza táján. Mindenki elbűvöltem mered a táblagépére, vagy éppen lóg a fülén egy almás telefon.
Így már talán érthető, hogy ezek a QR kódok nagy fejtörést nem okoznak errefelé.


mindkét hirdetés 7-7 színes képet is tartalmaz

Homesick helyett honvágy

Mennyivel jobban, szebben kifejezhető magyarul az, amit most érzek.
Homesick – betege vagy annak, hogy nem lehetsz otthon. Ez nem igaz.

Albérletben laktunk mielőtt kijöttünk, az új otthonunk pedig még nem készült el – tehát a szó szoros értelmében vett otthon eleve nem is tud hiányozni. Helyette megpróbáltuk megteremteni az otthonunkat most itthon – szerintem egészen jól sikerült.

A honvágy magyarul azonban egy kicsit mást jelent (nekem legalábbis) - vágyódsz valami után, amit csak a tágabb értelemben vett otthonodban, a távoli honban élhetsz át vagy találsz meg.
Ez pedig a családdal, a barátokkal eltöltött idő, a közösen átélt élmények. Mindez nagyon hiányzik, de ezen kívül is még sok-sok minden. Soroljam?

Vágyaim tárgyai: az évszakok változása - most éppen a színes ősz, friss hajnalok, hűvös esték, néhány csendes óra, hazai ízek és illatok, hegyek, völgyek, dimbek- dombok, virágos rétek, egy tüdőt tisztító túrázás, bicajozás, egy igazi színházi élmény, meleg ágyba bevackolás stb.

No nem panaszképpen, de itt mindig minden zöld – azért szerencsére a virágok színesek, fázni még sosem fáztam, sőt! A CSEND – csupa nagy betűvel – nem létező fogalom errefelé. Egy lüktető város bizony éjjel is lüktet. A magyar zöldségek, gyümölcsök íze, illata sajnos nem ér el idáig. Szingapúr legmagasabb pontja 166 m, tehát hegymászás is kilőve. Túrázni, bicajozni ugyan lehet, de ha úgy igazán odateszed magad, a nagy pára mellé örülhetsz, ha egy kis oxigént is lenyomsz a tüdődbe.
Színházban éppen tegnap voltunk, The Lion King c.- Szingapúrra jellemző módon - a Broadwayról importált díszlettel és színészekkel futó előadáson. Végül is tényleg nagy élmény volt, de a Radnóti Színház darabjai mellett eltörpül.
Az pedig, hogy úgy aludjak el, hogy csak az orrom hegye látszódjék ki a takaró alól (pedig mennyire imádok így elaludni!), legnagyobb bánatomra teljesen kivitelezhetetlen. Tuti hőgutával vinnének el a mentők, ha egyszer kipróbálnám.

Szóval nagyon jól érzem itt magam, de azért néha hiányzik ez+az. Pont.

Állítólag a honvágy érzésének is megvan a maga ciklikussága. Akármennyire jól érzi magát az ember, a kezdeti, általában 3-4 hónapos eufória után jön az első mélypont, aztán később is felcsap egy-egy kisebb hullám, de azok már kevésbé felkavaróak. Valószínű elértem az első etapot, de igyekszem nem sokat vacakolni (se vackolás, se vacakolás...), hanem mihamarabb továbblépni. Szerencsére a mérleg másik serpenyője csurig van, így nem lesz nehéz dolgom. A kisebb hullámokat követő, még az elsőnél is rosszabb roham elvileg csak 3 év múlva lesz esedékes – addigra meg már otthon leszünk.

A balféltekés keleti félteke

Rengeteg külföldi él Szingapúrban. Nagyon sok multicég felső-, de sokszor középvezetői is nyugatról érkeznek – családostul, mint pl. mi is. De vajon miért érdemes ezeknek a cégeknek ennyi pénzt feccölni a külföldről hozott munkaerőbe?
A béren kívül a költözés, a hazautazások, a lakásbérlet és a gyerekek iskoláztatása is kisebb vagyon, akkor miért nem keresnek inkább helyben megfelelő szakembert?

Ázsiában rendkívül fegyelmezett és lelkiismeretes munkavállalók kerülnek ki az iskolapadokból, de a gondolkodást inkább a vezetőikre bízzák. Ennek oka a keleti oktatási rendszer, amely a kreatív jobbféltekés tanítás helyett a tényekre, memóriára és előre meghatározott válaszokra alapuló bal agyféltekés gondolkodást erősíti.
Valahogy azt érzem itt, mintha más bolygón járnék, ha egy helyi átlagemberrel próbálok kommunikálni. Elbeszélgetünk, de egymás mellett. Másképpen jár az agyunk, ilyen egyszerű.

Nem véletlen, hogy a tehetősebbek az ingyenes helyi iskolák helyett inkább nemzetközi iskolákba íratják a csemetéiket. Így talán lassan kinevelődik egy olyan generáció, amely képes lesz kreatívan gondolkodni, bonyolultabb feladatokat egymással párhuzamosan elvégezni vagy egyszerűen intuitív lenni az élet bármely területén.

Néhány szemléletes példa, amelyekhez hasonlóba nap mint nap belefut az ember:

Mónikáéknál elromlott a kaputelefon, így kihívta a szerelőket, akik a megbeszélt időpontban meg is érkeztek. Igen ám, de nem tudtak felmenni, mert hiába csengettek, nem szólt a csengő – így dolguk végezetlenül elhagyták a helyszínt.

Tegnap egy boltban két 10 centest akartam beváltani egy 20 centesre, mert azzal működik a bevásárlókocsi. Mondom ezt a pénztáros leányzónak, aki sajnálkozott is, hogy nem tud adni, mert csak ha fizet valaki, akkor nyílik a kassza – ez rendben is van – de aztán visszakérdezett: miért nem próbálom meg 20 centessel a kocsit?

Néhány hete az állatkerti sétánk során vettünk ásványvizet magunknak, de később, amikor ebédelni mentünk, külön szóltunk a kasszásnak, hogy azt az üveget ne számolja bele a fogyasztásunkba. Még bólogatott is a pasi, de persze a végén azt is beütötte. No nem rosszindulatból, egyszerűen nem tudott két dologra koncentrálni.

Szóval ilyenkor nem tépjük a hajunkat, csak szép csöndben elszámolunk háromig és mivel tudjuk, hogy mindezekért csak a „szoftverfejlesztő” okolható, a hardverembereket nem hibáztatjuk.

Élmény és emlék

Ezen a héten csütörtökön United Nations Concert volt a Middle School-ban, azaz Marcinak ismét sikerült egy nagy élményt begyűjtenie, meg persze nekünk is, mint meghívott vendégeknek.

Óriási az iskola, de mégis az ebből fakadó hátrány hihetetlen előnnyé kovácsolódik a különböző kultúrából érkező gyerekek sokszínűsége miatt. Mikor délutánonként várom a fiúkat, mindig nagy élvezettel nézegetem én is ezeket a „színes” gyerekeket…A fiaink persze majd csak később fogják fel ennek a nagyszerűségét, most egyelőre annak örülök, hogy egyre természetesebben mozognak ebben az otthonitól igencsak eltérő közegben.

A koncert fantasztikus volt, a gyerekek pedig nagyon felszabadultak és ügyesek. Volt közös éneklés, zászlós felvonulás és nagyon sok klassz műsorszám, mint például ausztrál bennszülött tánc, japán taiko (óriásdob) előadás, óriás legyezőkkel taiji gongfu bemutató, spanyol gyökerekkel bíró filippínó pandanggo tánc, afrikai aranybányászok gumicsizmás tánca és persze mai pop- és rockzene a gyerkőcökből verbuválódott zenekar kíséretében.
Marcim ugyan nem szerepelt (azt nagyon utál…), de a technikai háttérmunkában vállalt feladatot, így dicséret illeti őt is.

Egy kedves gyerekkori emlékem villant be ezen az estén, amikor anno általános iskolában az egyik farsangon a „népek barátsága” c. csoportos jelmezünkkel első helyezettek lettünk. Egyik osztálytársunk magyar népviseletbe bújt, egy másik lány sítalpakkal a lábán eszkimót alakított, Orsi barátném (aki most biztos olvassa ezeket a sorokat) gésának öltözött, én pedig kukoricacsuhéból készített szoknyában és egy barna horgolt parókával a fejemen néger táncos voltam.

Lehet, hogy akkor nem volt dizájnos belépőjegy és programfüzet, se ultramodern díszlet és technika, sőt a ruháink sem voltak ennyire csodaszépek, de ha mégis ennyire mélyen elraktároztam, akkor egész biztosan nagy élmény lehetett az is…

az ausztrál bennszülöttek



a japán dobosok



a kínai legyezősök



és az afrikai gumibakancsosok

Blokkoldás

A csikung és az EFT nagyon közeli rokonok. A test energetikai folyamataival függ össze mindkét tudomány. Az utóbbi egy viszonylag új keletű módszer, de mégis az ősi módszereket veszi alapul: a test szabad szemmel nem látható (de fizikailag mérhető) energiapályáin (meridiánjain) elhelyezkedő akupunktúrás pontok „kopogtatásával” éri el a célját, azaz a blokkok oldását. A csikung pedig a mozgás, légzés és belső figyelem hármasával akadálymentesít.
De milyen akadályokról, blokkokról lehet szó?

Természetesen az energia áramlását megakadályozhatja egy külső tényező vagy akár egy fizikai sérülés is, de most nem ezekről, hanem elsősorban az érzelmi traumák okozta blokkokról szeretnék írni.

Ha idejében oldjuk ezeket a blokkokat, akkor a betegségek hamar odébb állnak, de ha nem figyelünk a test jelzéseire, akkor krónikus problémák, súlyosabb esetben akár komolyabb betegségek is kifejlődhetnek.
Nagy szakirodalma van ennek a témának, érdemes laikusként is beleolvasni és kicsit elgondolkozni azon, hogy a betegségünk vajon milyen okokra vezethető vissza, mit üzen nekünk ez az információ. Sok esetben a sorok között megleljük a megoldást, de legalább is segít az első lépést megtenni afelé, hogy a megfelelő orvosi terápia mellett párhuzamosan a lelki bajainkra is megtaláljuk a megfelelő gyógyírt.

Korunk legfélelmetesebb betegsége, a rák például az évek óta megrekedt – és sajnos nem oldott – blokkok sokaságára vezethető vissza. Persze nincs nálam a bölcsek köve, így nem tudhatom, hogy mennyi igazság rejlik emögött, de szerintem ha bárki emberfia krónikus betegségét górcső alá vesszük, akkor érdekes módon mindig megtaláljuk azt a traumát, ami minden baj forrásának nevezhető.

Ma olvashattuk a szörnyű hírt Steve Jobs, az Apple alapítójának, modern világunk egyik legnagyobb technikai zsenijének tragikus haláláról. Hasnyálmirigyrákban halt meg fiatalon, mindössze 56 évesen.

A hasnyálmirigy az életörömhöz és a napfonat csakrához kapcsolódik. A szeretet kifejezését és integrálását valamint az ezzel ellentétes érzelmekkel való szembenézés képességét jelképezi.
Ha valaki olyan helyzet él meg, amit nehezen nyel le, esetleg minden porcikájával undorodik valamitől, annak bizony sok esetben hasnyálmirigy problémákkal kell megküzdenie.

Vajon ennek a dúsgazdag zseninek milyen problémája lehetett?
Az önéletrajzából kiderül, hogy mindössze egy hetes volt, amikor adoptálták szegényt. Édesanyja egyetemre járt ekkoriban, konzervatív szülei pedig nem nézték jó szemmel a szíriai felmenőkkel rendelkező apajelöltet, így nem tudta vagy akarta vállalni a gyermekét. Steve tinédzser kora óta megszállottan kereste valódi szüleit. Majdnem felhagyott a kutakodással, mikor egy véletlennek köszönhetően már felnőtt fejjel - 32 évesen - megtudta az igazságot. Fény derült közben arra is, hogy szülei később összeházasodtak, sőt talán az még rosszabbul érintette, hogy egy hugica is született ebből a házasságból, aki viszont nem nélkülözte az anyai szeretet és akiről édestestvér létére mit sem tudott (érdemes megemlíteni, hogy a kishúg, Mona Simpson is sokra vitte, novellaíróként aratja sikereit az Egyesült Államokban).
Lehet, hogy ez a trauma is hozzájárult Steve Jobs betegségéhez, sosem tudhatjuk biztosan, de elgondolkodni mindenesetre érdemes ezen….

Kicsit hosszúra sikeredett ez az okfejtés és lehet, hogy nem is mindenkit érdekel ez a téma, így ezentúl inkább a www.blokkoldas.hu oldalamon fogom az ehhez hasonló témákat körbejárni.
Az oldal egyelőre szerkesztés alatt – Marci hathatós segítségével - de a terveim szerint hamarosan felkerül ide mindaz, amivel feltett szándékom a jövőben foglalkozni.

Hétköznapok

Még sok, magyar szemmel érdekesnek, izgalmasnak és furcsának számító élményről írhatnék – és ígérem még fogok is, hiszen annyi van belőlük, hogy csuda - de addig is itt vannak a hétköznapok, amelyek jó lehet, hogy csak nekem érdekesek, izgalmasak vagy fárasztóak - mikor melyik.
Egyelőre minden a gyerekekről szól, tehát a délutánok, a hétvégék az övék. Egyre jobban megy nekik a beilleszkedés, az angol is szerencsére, de közben egyre több a házi feladat, amiben még jócskán elkél nekik a segítség.

½ 4-ig tart a suli (de nagy örömükre csak 9 kor kezdődik!) utána muszáj egy kicsit lazítaniuk – meg persze enniük.

Valahogy azt érzem, hogy egyenes arányban van az elpusztított ételmennyiség azzal, amennyire megmozgatják az agytekervényeiket. Ezt a nagy zabálás c. műsort főleg Marci viszi túlzásba. Hihetetlen, de már lassan egy fejjel nagyobb nálam…Először 4-kor fosztja ki a hűtőt, majd este megvacsorázik, de még lefekvés előtt is könyörög, hogy adjak neki valamit, mert éhen akar halni…
Így főállású „foodmanager”-ként tevékenykedek, de azért igyekszem mellékállásban ennél magasztosabb témákkal is foglalkozni.

Két másik magyar anyukával (egy iskolába járnak a gyerekeink, mindkét családnál ugyanúgy 2-2 fiú) nagyon klassz barátságot sikerült kialakítanunk. Mónival és Andival gyakran találkozunk világmegváltó beszélgetések, gyereknevelési eszmecserék, női lelkizések vagy éppen egy piacozás apropóján. Nagyon örülök, hogy megismerhettem őket, igazán jó fej csajok!

A maradék időmet pedig tanulással töltöm, így például a szokásos csikung edzés mellett még egy másik ún. Health Qigong tanfolyamon okosodok, e-learning keretében pedig EFT-t tanulok. Már otthon is régóta foglalkoztam ezzel, de itt most több időm van ebben elmélyedni. Nagyon élvezem mindkettőt!

Gábor eközben Marco Polo nyomdokaiban, jövő héten Kínában van dolga, utána meg némi irányváltással Londonba ugrik át (egy nagyot).

Kínai orvoslás

Néhány hete a kínai negyedben kezembe került egy szórólap, miszerint másnap valahol ott a közelben TCM (Traditional Chinese Method - hagyományos kínai orvoslás) nyílt napot tartanak.
Itt vagyunk több, mint 3 hónapja és csak nagy ritkán botlottam bele olyan hirdetésbe, ahol ezt a témát reklámozták volna – bezzeg csilli-villi klinikából akad bőven. Szinte minden üzlet- vagy irodaközpontban van valamilyen menő szakorvosi praxis, de minimum egy plasztikai sebész az tuti.

Múltkor volt egy vicces történetem ez utóbbival kapcsolatban. Egy társaságban bemutattak egy kínai nőcinek, akinek egyetlen porcikája sem volt eredeti. Még közelről soha nem láttam ilyen kivasalt viaszbábut, de amikor megtudtam, hogy egy felkapott festővel állok szemben, aki kizárólag buddhákat festeget, na akkor majdnem elröhögtem magam. Legalább megmutattam volna neki, hogy milyenek is azok a nevető ráncok...

Ezek a szingapúri kínaiak annyira átestek a ló másik oldalára, hogy az ősi módszereikről hajlamosak megfeledkezni és annyira haladnak a korral, hogy egyre inkább csak a nyugati orvoslás piruláiban hisznek. Kiderült, hogy ez a rendezvény is igazából csak arról szólt, hogy próbáljanak minél több embert meggyőzni a keleti gyógymódok hatékonyságáról. Szerencsére a haza bölcsei is észbe kaptak, így mára a kormány is teljes mellszélességben kiáll az ügyért, próbálják a jónépnek elmagyarázni, hogy azzal járnak legjobban, ha a nyugati és keleti módszereket együttesen alkalmazzák. A támogatás anyagi természetű is, a kezelések és a felírt gyógyírteák ugyanis teljesen ingyenesek.
Főleg az ifjabb generációt kell megnyerni, mert az idősebb kínaiak körében azért szép számmal akad hagyományos gyógymód követő. A botanikus kerti csikung, tajcsi és meditációs csoportok többsége is inkább közép- vagy időskorúakból áll, de sajnos ezen a rendezvényen is csak idősebb emberekkel találkoztam. Nemcsak a legfiatalabb voltam, de az egyetlen nem ferdeszemű, így amikor az is kiderült, hogy engem mennyire érdekel ez a téma, akkor aztán még inkább a szárnyaik alá vettek.

Azóta hetente egyszer ellátogatok egy TCM rendelőbe, ahol van szerencsém egy nagyon kedves doki – Teng Siong Ling – munkájába bepillantást nyerni. Ő köpölyözéssel, akupunktúrával és a gyógyteákkal gyógyít, nagyon agilis, szimpatikus ember. Majdnem leestem a székről, amikor kiderült, hogy ötven éves, mert én legalább 15-tel fiatalabbnak saccoltam. Azt mondta – és milyen igaza van – ha orvost választok, mindig nézzem meg, hogy a doki hogy tartja magát, mert milyen gyógyítást várok el egy olyan orvostól, aki a saját egészségével vagy fizikai kondijával hadilábon áll.

Amúgy én sem maradhattam ki a jóból, a pulzus- és nyelvvizsgálaton átesvén gyomorerősítő és májtisztító teával kell kúrálnom magam. Iszonyatos milyen keserű, de becsületesen lenyomom a torkomon naponta háromszor.

A rendelő egyébként egy taoista szentélyből nyílik, így az egyik oldalon imádkoznak, a másikon meg tűkkel a lábukon, arcukon várnak a páciensek…
Nagy élménnyel vagyok újfent gazdagabb.


jobbról a szentély


balról a váró - éppen kijött a dokibácsi megigazítani egy-két tűt...




ez pedig a rendelői gyógyszertár - ezekből a gyógynövény párlatokból keverték az én "koktélomat" is

Dzsungelmánia élőben

A múlt hétvégén az állatkertben túráztunk. Már áprilisban jártunk itt, de akkor egy éjszakai szafari keretében az állatokat csupán sejtelmes fényviszonyok közepette csodálhattuk meg. Az is nagy élmény volt, de ez a mostani talán még nagyobb.
Főleg Bálintnak, aki még az otthoni dzsungelmánia őrületből kifolyólag naprakész volt az esőerdők állatvilágából.

Akkor volt az, amikor minden gyerek a rokonságot a Sparba küldte vásárolni, mert még hiányzott néhány darab a 200 darabos matricás albumból. A suliban cserélgették egymás között a dupla példányokat, mint mi anno 30 éve a képes kártyanaptárainkat...

Szóval most Bálint mutogatott nekünk lelkesen és kijavított, amikor ledenevéreztem az óriás repülőkutyát, sünnek néztem a jávai sült vagy szégyenszemre nem ismertem fel a madagaszkári botsáskát. Néhány fotóért klikk ide.

A szingapúri állatkert az egyik helyi rezervátumban található, rendesen kapkodni kell a levegőért, mert a pára itt még nagyobb, mint a városban. Nagyon gyönyörűen gondozott a kert és rengeteg egyéb program közül is lehet válogatni – a szokásos állatetetés és látványos bemutatók mellett pl. együtt reggelizhetsz vagy ebédelhetsz az állatokkal. De némi felárért ők is megkóstolnak téged:-)
Az állatok többsége ugyanis nincs elzárva, dróthálót és kerítést csak ritkán látni, hiszen ezek az állatok itt a saját természetes élőhelyükön élhetnek (érdekes módon fűthető házakra sincs szükség...). A veszélyes ragadozókat persze valamennyire elkerítik a nagyközönség elől, de így is maximum egy kis tavacskával vagy magasságkülönbséggel oldják meg a szeparálást.

És persze itt is építkeznek, mint mindenütt Szingapúrban. Bővítik a parkot, jövőre nyitja kapuit vagy inkább hullámait az ún. River Safari, azaz hamarosan akár csónakázás közben is lehet ismerkedni a trópusi folyók élővilágával. Gondolom majd úsznak velünk szembe a vízilovak, meg a teknősök, felettünk pedig repkednek a pelikánok. Reménykedünk, hogy a krokodilokat nem költöztetik át…

http://www.zoo.com.sg/

Színes pólóban színes gyerekek

 

Kedves Barátaim, Rokonaim, Ismerőseim és Mindenki, aki olvassa a blogomat!

Olyan egyoldalú az a blogírás, soha nem kapok visszajelzéseket (egyedül Dóra pötyög szorgalmasan), ez pedig olyan, mintha én csak mesélnék és Ti meg csak szépen csöndben hallgatnátok. Szóval nagyon örülnék, ha írnátok néha egy-egy kósza megjegyzést. Nyugodtan kérdezzetek, ha még érdekel a témával kapcsolatban valami, de kíváncsi lennék a véleményetekre, gondolataitokra és a kritikáitokra is.

Nagy örömömre azért néhányan közületek külön emileznek velem, de jó lenne ezt a blogot is egy kicsit élővé varázsolni és egy-egy témát "helyben" megvitatni.

No de most itt az alkalom! Aki kitalálja, hol rejtőzik a képen Bálint, az extra meglepit kap...

Üdv, Mariann

Pálmaolaj biznisz

Az elmúlt hetekben nem volt jó a világ ezen tájékán lakni.

Nagyon sokszor fájt a fejem, a gyerekek is a szokásosnál nyűgösebbek voltak, a tiszta kék eget pedig alig láttuk. Egy hatalmas ködfelhő feküdt a városon. Nagy ritkán egy nagyobb vihar ugyan ideig-óráig kitisztította a légkört, de aztán kezdődött minden elölről.

Augusztus vége, szeptember eleje a legszárazabb időszak a térségben és a szumátrai erdőtüzek füstfelhői ilyenkor bizony néha Szingapúr felé is elérnek.

Reméljük az idei szezonnak ezúttal vége, ma végre először tiszta volt a levegő és talán esténként újra nyitott ablak mellett alhatunk.

Állítólag volt olyan év, hogy 3 hónapig is eltartott a szmogos időszak a hosszú szárazságnak és a kedvezőtlen széljárásnak köszönhetően.

Mielőtt kijöttünk sok élménybeszámolót olvastam Szingapúrról és közülük néhány valóban említést tett a szmogról, de mióta kint vagyunk soha nem éreztem azt, hogy ne lett volna tiszta a levegő.

Sőt! Szingapúr nagy hangsúlyt fektet a városi közlekedés okozta légszennyezés visszaszorítására. A világon elsőként itt vezették be a dugódíjat, mindemellett rettenetesen drágák az autók, a tömegközlekedés pedig hihetetlen olcsó és jól szervezett. Megjegyzem, a mostani a Forma 1-es hétvége kivételével (amikor szinte az egész belvárost lezárják) még sosem futottam bele még akkora dugóba sem, mint amilyen otthon hétköznapinak számít.

Sajnos az indonéz pálmaolaj ültetvényesekkel szemben vívott csatát azonban nem sikerült eddig megnyerni. Ugyanis nem a nagy forróság, sokkal inkább az emberi felelőtlenség, a pálmaolajban rejlő óriási haszon az, ami ezt a (Greenpeace által egyszerűen globális klímagyilkolásnak aposztrofált) légszennyezést okozza.

A pálmaolaj a legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon, a kereslet egyre növekszik, amit persze a még több mezőgazdaságba bevont területtel próbálják fedezni.
Jelentős felhasználók a margarint előállító vállalatok és a kozmetikai cégek. A pálmaolajat megtalálhatjuk többek között a testápolókban, szappanokban, samponokban, és mindenféle kencében. Mindemellett ipari kenőanyag, biodízel és állati takarmány is készül belőle.

Ha különbséget lehet tenni rosszabb és még rosszabb erdőirtás között, akkor az indonéz térséget érintő esőerdő pusztítás különösen nagy veszélyeket hordoz magában. Ezek az erdőségek ugyanis úgynevezett tőzegerdőségek. Különlegességük, hogy nagyobb mennyiségű karbont tárolnak, mint más ökorendszerek. A nedves tőzegrétegek tíz méter mélyre lenyúlnak és akár tízezer évesek is lehetnek. Az olajpálma-termesztő cégek csatornákat építenek az erdőkön keresztül, hogy a lápokat kiszárítsák és az értékes fákat elpusztítsák. Szándékosan víztelenítik a talajt, ekkor a tőzeg kiszárad - és akár égetéssel, akár anélkül is - mérhetetlen mennyiségű CO2 szabadul fel. A felégetett erdő pedig már nem képes megújulni, így szabad a pálya, lehet még több olajpálmát ültetni….
Lassan alig marad esőerdő Indonéziában, ez pedig az állatvilág számára is óriási csapást jelent. Az utóbbi ötven évben végzett erdőirtás például számos faj, így többek között a bali és a jávai tigris kipusztulását eredményezte.


A Greenpeace és a WWF mellett a légszennyezésben leginkább érintett Malajzia és Szingapúr is évek óta tiltakozik az indonéz kormánynál, amely persze újra meg újra ígéretet tesz az illegális erdőirtás szankcionálására, de a törvényeinek mégis képtelen érvényt szerezni.

A témában kutakodva rátaláltam egy bíztató hírre, miszerint az évente 1,3 millió tonna pálmaolajat felhasználó Unilever (RAMA, DELMA margarinok gyártója) nagy kegyesen bejelentette, hogy 2015-től kizárólag fenntartható forrásból származó pálmaolajat vásárol termékei előállításához.
No de kérdezem, miért kell várni ezzel 2015-ig???
De hát pontosan tudjuk, hogy a gyógyszerlobbi mellett az élelmiszeripari lobbi is hasonlóan nagy úr ezen az egyre halványabb zöld bolygón.

Házi feladat

Rengeteget fejlődtek a fiúk angolból mióta elkezdődött a suli.
Bár látványosan szenvednek, hogy mennyit kell tanulniuk, de szerintem azért élvezik.
Teljesen más itt az iskolai rendszer, mint otthon. A lexikális tudás helyett sokkal inkább az életre nevelésen van a hangsúly.
Marcinak természetesen már komolyabb leckéi vannak, de azok mégis színesek, érdekesek. Bálint szokás szerint még lazsálva is szépen halad...

Mi is élvezettel tanulunk velük - ilyen volt ma is, amikor a holnapi házi feladattal birkóztunk:
(a képre kattintva talán olvasható)



Bálintnak fiatal példaképek közül kell kiválasztania valakit, majd a megadott szempontok alapján néhány mondatot elmesélni róla és az erről készített hangfájlt elküldeni.

A múltkor pedig pajzskészítés volt a lecke. Először online meg kellett tervezni a pajzsot, majd volt egy videómankó is arról, hogyan kell elkészíteniük.



Minden gyerkőc készíthet saját honlapot magának, ebben Marci már nagyon profi, nem csoda, hiszen állandóan programozási könyveket molyol:
http://my.ofs.edu.sg/user/martonz.html

Ebből az interaktív iskolai módiból egyedül csak azt nem élvezik, hogy nem lehet egy házit és egy érdemjegyet sem elsumákolniuk.
Mi szülők saját kóddal ugyanígy beléphetünk a rendszerbe és a leckéken kívül minden dolgozatról is online tájékozódhatunk. No és az iskolai kalendáriumot is természetesen le tudjuk tölteni a saját telefonunkra, laptopunkra, így a szülői értekezletekről és az iskolai happeningekről tuti nem fogunk lemaradni.

Kínai lagzi

A hétvégén esküvőre voltunk hivatalosak. No nem egy vidéki sátoros lagzira, hanem egy szállodai „zsúrra”, mert errefelé a párok általában így ünnepelik a jeles napot.

Néhány hete Gábor nagy büszkén hozta a meghívót, aztán nem sokkal ezután egy itt élő magyar barátunktól jött a hidegzuhany, miszerint nem biztos, hogy szerény személyének, hanem sokkal inkább pénztárcájának címezték a meghívást.
Tény és való, a nagy esemény előtt már minden meghívott kolléga azon okoskodott, hogy kinek mennyit ildomos a piros borítékba tenni.

A kínai kultúrában a piros szín a bőség, a gazdagság és a szerencse színe, külön polcokat töltenek meg a különféle alkalmakra készült piros borítékok az írószerboltokban. De az sem mindegy, hogy hány darab bankjegy kerülhet belé. A négyes szám pl. nagy szerencsétlenséget jelent, így 4 db bankjegyet maximum külön csomagolva lehet odaadni, a kilences, nyolcas és a hatos viszont a szerencseszámuk, így ennyi bankónak örülnek a legjobban.
A nászajándék nagysága pedig attól függ, hogy ki milyen rangú rokoni vagy munkatársi kapcsolatban áll az ifjú menyasszonnyal avagy a vőlegénnyel.
Mivel Gábor a leányzó főnökének a főnöke, így a mi esetünkben már eleve a kettős szorzó dukált a többiekéhez képest.
Szóval egy kisebb vagyonnal, de még nagyobb kíváncsisággal indultunk az esti buliba.

Összességében jól éreztük magunkat, de némi csalódásként éltük meg, hogy a szertartást csak szűk családi körben tartották, így arról sajna lemaradtunk. Helyette óriáskivetítőkön megnézhettük az erről szóló videót, ami legalább 3-4 nap eseményeit dolgozta fel – tehát a többnapos ünnepségsorozat legutolsó állomása volt csupán ez a díszvacsora. A vőlegény családja Malájziában él, így volt már egy ottani buli, aztán itt Szingapúrban egy nagyon egyszerű hivatalos ceremónia, valamint a leány- és legénybúcsú gyanánt egy közös mókázás, de a legszebb és legmeghatóbb pillanatok mégis azok voltak, amiket az örömszülők és nagyszülők otthonában vettek fel a kamerák. A háztűznézés egyik kedves momentuma például az volt, ahogy az ifjú pár teával kínálta meg az idősebb családtagokat, ezzel kimutatva örök szeretetüket és hálájukat. Az egész estét ugyanígy átlengte ez a meghitt, bensőséges hangulat. A kínaiak számára persze nagyon fontos a jólét, de mégis jóval többet jelent bárminél az összetartó, boldog családi élet. A válási statisztikák is ezt támasztják alá, 100 házasságból csupán 8 végződik válással, míg nálunk ha jól tudom 60 körüli ez a szám…

Az este folyamán többször átöltözött a menyasszony, így a boldog pár virágszirom eső közepette újra és újra bevonulhatott a bálterembe. Volt még pezsgőbontás, imitált esküvői torta szelés (utána senki nem evett belőle, ezért gondolom, hogy papírmaséból készült) és kizárólag angol nyelvű szerelmes nóta minden mennyiségben – pedig szívesen meghallgattam volna legalább egy kínai slágert. Továbbá kismillió pohárköszöntőnél emeltük meg a poharainkat és még ennél is több fotó készült az ünneplő seregről, amelyek persze online megjelentek a kivetítőkön.

A nyolcfogásos vacsora amúgy fenséges volt, a desszert kivételével csaknem mindegyik valamilyen tengeri herkentyűből készült. Ja és végig egy pár pálcikával ettünk, így legalább nem kellett annyiszor cserélni az eszcájgot…


a sokadik bevonulás - itt éppen rózsaszínben:





az egyik ijesztő, de finom fogás:




készül a közös fotó a kollégákkal:

Piaci hangulatok

Ma (is) voltam piacon. Szeretek piacra járni, sokkal élvezetesebb, mint a szupermarketek polcairól válogatni.

Egy kínai vagy indiai piacnak már igazi ázsiai hangulata van. Sok gyümölcsöt, zöldséget még nem ismerek, de kíváncsi vagyok mindenre, így itt aztán van miből csemegézni.
Nagyon kedvesek az emberek, ma pl. egy indiai férfi nagyon megdicsérte a fonott karkosaramat, de hát egy magyar nőnek ez dukál piaci „viselet” gyanánt.

Andi barátném már 4 éve lakik itt, így ő már otthonosan mozog ezeken a helyeken, tudja, hogy mit, hol érdemes venni. Pl. melyik mangót vegyem attól függően, hogy hány napra spájzolok, melyik az a banán, ami csak főzésre jó, vagy a méteres zöldbabot próbáljam ki, ha a hazai vajbabhoz hasonló ízre vágyok, a barackot pedig felejtsem el, mert hiába mosolyog, nagyot csalódnék az ízében…szóval hallgatok a bölcs szóra, mert nem akarok úgy pórul járni, mint múltkor a bablevesemmel, amihez illat alapján választottam zöldségzöldjét, de mint utóbb kiderült valami nagyon keserű ízű kínai változatot sikerült helyette kifognom.

Néhány piaci hangulatkép, kár hogy illatfájl nem lehet hozzá mellékelni….


banánfa óriás virága - állítólag finom saláta készíthető belőle...




dragonfruit - sárkánygyümölcs:




egy nagy kosár licsi:




szárított halak, rákok és egyebek minden mennyiségben:




aki nyers herkentyűből készít vacsorát, az is talál kedvére valót:




szegény rákok még élnek, csak összekötözik őket, hogy ne kaszabolják egymást - nem értem, ezért az állatkínzásért miért nem jár korbácsolás???



virágot is vehetünk - mondjuk egy csokor orchideát:



...az indiaiaktól meg egy meseszép virágfüzért:



a sütihez daráltathatunk kókuszt:



és ha megszomjazunk elszürcsölhetünk egy kis frissen préselt bambusznád szirupot is:

Durian

Az előző bejegyzésem első képén szerepelt egy durian, így most itt az alkalom, hogy elmélkedjek ebben a témában is egy keveset. Legalább érthető lesz, hogy mit keres egy gyümölcs olyan táblán, ami egyébként az itteni BKV járműveken, metróállomásokon figyelmeztet a tiltott dolgokra.

A duriant a távol-keleten igazi csodanövényként tartják számon, Szingapúrban az emberek a „gyümölcsök királyaként" és a „királyok gyümölcseként" tisztelik. Egyetlen gyümölcs sem büszkélkedhet a világon annyi kedvező hatással, bőséges tápanyagtartalommal, mint ez a zöld „sündisznócska”. Amellett, hogy javítja az általános közérzetet és elképesztő szellemi és testi frissességet biztosít (emiatt "bioredbull"-nak is nevezik), nagyon magas C-vitamin és antioxidáns tartalma a betegségek megelőzésében is segít. Fiatalít, csodássá teszi a bőrünket és nem utolsósorban afrodiziákumként is elsőrangú.

No de akkor miért nem rágcsálhatjuk a buszon vagy vihetjük magunkkal a retikülben?
Mert szegénykémet a sok csoda mellett elviselhetetlen illattal áldotta meg a teremtő.
Nem akarom nagyon részletezni, de elég elképzelni egy záptojást egy több hetes zokni és egy ázott kutya társaságában. De még így sem biztos, hogy ettől annyira rosszul lennénk, mintha beleszaglásznánk egy frissen felvágott durianba.

Szerencsére inkább piacokon árulják, de sajnos néhány hipermarket polcain is ott találhatjuk a gondosan lefóliázott gyümölcshúst, ami kb. úgy néz ki, mint egy feldarabolt agyvelő.
Az erős bűzös szag az egész boltot elárasztja, így aztán az ilyen helyekről az első szippantás után kimenekülök.

Aki nem hisz nekem, annak külön bőröndben, légmentesen, száztíz zacskóban becsomagolva viszek egyet, ígérem!

Számos legenda kering erről a gyümölcsről, szinte az összes távol-keleti népnek saját verziója van az eredetéről. A thaiföldi mesekönyvek szerint egykoron a durián messze a legszebb, legízletesebb és legillatosabb gyümölcs volt a föld kerekén. Egyszer egy öreg bölcs remete a gyümölcs magjait ajándékozta a királynak, aki azonban nem értékelte ezt igazán. Mérgében az öreg megátkozta a duriánfát ( nem értem, miért nem a királyt?), így ettől kezdve szegény fán már csak tüskés és büdös gyümölcsök teremtek.
Egy másik legenda szerint egy szegény lány vitt belőle egy beteg öreg királynak, aki aztán láss csodát meggyógyult és megfiatalodott tőle - aztán biztos örömében elvette a leányzót, de ezt már csak én költöttem hozzá….

A délkelet-ázsiaiak nem csupán nyersen fogyasztják a durian húsát, hanem a fokhagyma-hagyma-mandula-vanília keverék íze (!!!) miatt készítenek belőle mártást, köretet, sőt fagyit és sütit is (ha így lehet egy gyereket az édességről leszoktatni, akkor én is kipróbálom).

Csak reménykedhetünk, hogy az illatszergyártók még nem fedezték fel maguknak.

Valahogy eddig még nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam, de ünnepélyesen fogadom, hogy mielőtt hazamegyünk, akkor kipróbálom – aztán annyira megfiatalodok, hogy senki sem ismer rám:-)

piaci kínálat:



Szingapúr egyik jelképe, az Esplanade Színház is egy félbevágott durianra hasonlít:

Singapore is a fine city!

Az itt élő és idelátogató külföldiek által nagyon gyakran használt kettős értelmű mondat nagyon találó. A fine szó angolul nagyszerűt és büntetést is jelent egyszerre.

Szingapúr az egyik legtisztább, legjobban szervezett és egyben a legbiztonságosabb ország a világon, de ez a rendszer csak úgy működik, hogy vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartani és itt bizony gondoskodnak arról, hogy mindenki be is tartsa őket...

Bárhová megy az ember a városban, lépten-nyomon belebotlik egy-egy tiltást jelölő táblára, rajta szigorú bírságokkal elrettentés gyanánt.

Már megérkezéskor, a beutazó papírok kitöltésénél nagy betűkkel figyelmeztetnek arra, hogy mindennemű drogozás (értsd birtoklás, csempészet, kereskedelem vagy fogyasztás) halálbüntetést von maga után. Nincs magyarázkodás. Ha elkapnak, akkor nincs az a sztárügyvéd, aki megmentsen.

De az ennél kisebb bűnökért is jócskán meglakol az ember.

Néhány példa a büntetési tételekből:
csoportos garázdaság: 5-20 év,
nyilvános verekedés: 1 év + 1000 S$ (1 S$ kb 150 HUF),
bolti lopás: 7 év,
vandalizmus: 3 év + több ezer S$ büntetés,
wifi lopás(!): 3 év + 10 ezer S$,
szemetelés vagy tiltott helyen dohányzás: 1000 S$.

De megbüntethetnek például a saját lakásodban azért is, ha szóbeli megrovás után sem öntöd ki a felesleges vizet a virágcserepek alól vagy ha nem cseréled naponta a vizet a vágott virágaid alatt (nagyon tartanak a szúnyogok által terjesztett trópusi nyavalyáktól, ezért a szigorúság). Nálunk a házban például azt is előírják, hogy nem teregethetünk az erkélyen, mert az rontja a ház képét…büntetésről nem írtak, de maga az előírás is nagyon furcsa volt.

Számít természetesen az is, hogy mennyire visszaeső bűnöző valaki, így egy kezdő bolti szarkát nem egyszerre 7 évre vonják ki a forgalomból, de néhány hónapra egész biztosan. Visszaesőknél persze nincs bocsánat.

Nagyon gyakran alkalmazzák a korbácsolást is kiegészítő tételként, ami már magában is elég elrettentő büntetésnek számít. Erről csak annyit érdekességképpen, hogy humanitárius okokból 18 év alatt és 50 év felett nem büntethetnek így. Az akciót orvosi vizsgálat előzi meg és az ütések alatt is folyamatos az orvosi felügyelet. A rattanból készült korbács kicsivel több, mint 1 cm vastag és 1 méter 20 centi hosszú. Előző este sós vízben áztatják, hogy hajlékonyabb és nehezebb legyen. Megrepedhet a hátsó rendesen, így ebben az esetben szépen lekezelik és csak utána jöhet a következő suhintás. Ja és a vesét is gondosan letakarják, nehogy megsérüljön és komolyabb baj legyen. Milyen figyelmesek…

Néhány popsiveréses esetet felkapott a nemzetközi sajtó is, ugyanis a renitens külföldiekre ugyanúgy vonatkoznak ezek a kicsit középkorinak számító (de hatásos) törvények- így pl. az a svájci programozó, bizonyos Oliver Fricker is szívébe zárta Szingapúrt, aki vandál cselekedetéért (graffitit készített egy metrókocsira) 5 hónap börtönt és 3 botütést kapott, vagy az a graffitizó amerikai tinédzser (Michael P. Fay), akit még Bill Clinton mentőakciója sem tudott megmenteni a fenekeléstől. Egy amerikai focistának (Kamari Charlton) meg azért húzták el a nótáját, mert lejárt vízummal akarta elhagyni az országot.

Ezek után gyorsan utánanéztem, hogy milyen szankcióval járnak a közlekedési kihágások. Szigorúságból természetesen itt sincs hiány. Büntetőpontok, bírság és börtön a választék – attól függően, mennyire vagy szabálykerülő. 2 év alatt max. 24 büntetőpontot lehet begyűjteni, az új jogsisoknak és visszaesőknek 1 év alatt ennek csak a felét.
A vezetés közbeni telefonálásért 12 pont levonás és 1000 S$ büntetés, többszöri szabálysértés esetén már 6 hónap börtön jár. 4 pontot jelent a biztonsági öv nélküli vezetés vagy egy 20 km alatti sebesség túllépés, de már kapásból 12 pont a 40 km feletti túllépés illetve a piroson történő áthajtás.

Ennél szigorúbban már csak a korrupciót büntetik, pl. ha meg akarsz vesztegetni egy rendőrt, akkor több tízezer dolláros büntetésre és akár több éves börtönre (!) is számíthatsz.

Azért ebből a nagy szigorból át kéne plántálni egy keveset a hazai gyakorlatba is, biztos nem lenne tele farfirkával a gyönyörű fővárosunk, meg kevésbé kéne aggódnunk az otthonaink és szeretteink biztonságáért.