Már tavaly is meséltem, hogy karácsonyi hangulatot elég nehéz varázsolni ebben a trópusi melegben.
A várost természetesen már ellepték a szebbnél szebb ünnepi dekorációk és az elmaradhatatlan akciók, azaz mindenhol tömeg és kígyózó sorok. A szingapúri emberek életében a legnagyobb örömforrás a vásárlás, így most tobzódhatnak kedvükre kifulladásig.
Mi is már hetekkel ezelőtt feldíszítettük a lakást, de így (mű)fenyőfástól, gyertyafényestől sem érkezett meg a hőn áhított érzés. Volt szerencsére még egy titkos kártya a tarsolyunkban, amit tegnap előhúztunk és nagy örömünkre a mindent vitt kategóriás nyerő lappal volt dolgunk.
Andi barátnőmék már évek óta egy különleges karácsonyi koncerttel melegítenek az ünnepekre s mivel annyit áradoztak róla, így hallgattunk a jótanácsra és idén mi is velük tartottunk.
Helyi szimfonikus zenekar, gyerek- és felnőttkórus, igazi szívmelengető karácsonyi muzsika….de miért is ér meg mindez egy posztot?
Először is már nyáron(!) meg kellett vennünk a jegyeket, mert augusztus végére elkapkodták valamennyit. A hangverseny az Esplanade-ban volt (lsd. előző poszt utolsó fénykép), amelynek durián alakú kupolája különleges akusztikai élményt teremtett. De a legnagyobb dicséret mégis az interaktív előadást illeti, ami még a kevésbé vájt fülű emberekből is garantáltan komolyzene rajongót varázsol. A közönség ugyanis szerves része volt az előadásnak, azaz négy műsorszám erejéig együtt énekeltünk a kórussal, a kitűnő szónoki képességekkel bíró konferanszié pedig még Kellér Dezsőt is lepipálta. Igazán nagy élvezettel hallgattuk a műsorszámokat felvezető történeteit, vicces monológjait.
Sőt még az is kiderült, hogy a gyertyafényes (azaz mobiltelefon-kijelzős) csápolás még egy komolyzenei előadáson is bevethető.
Most már jöhet a bejglisütés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése