Tartozom még ezzel a beszámolóval, lehet, hogy nem véletlenül hagytam így a végére.
Nem csupán az idei utolsó bejegyzésem lesz, hanem egyúttal Szingapúr látnivalóiról szóló legutolsó.
Majd azért a részleteket is elmesélem, de elöljáróban annyit, hogy egy hónap múlva ilyenkor már javában Szöulban vacogunk, azaz másfél év párás meleg után újra mélyeket lélegezhetünk s a négy évszakra kalibrált szervezetünk hálát rebeghet, hogy nem erőszakoljuk tovább:-)
Na jó, azért ez enyhe túlzás, meg ráadásul az otthoni télvíz idején a melegre panaszkodni nem igazán helyénvaló dolog, így a közérzet-jelentést inkább nem folytatnám…ez a kert úgyis érdekesebb:-)
Pont egy évvel ezelőtt már jártam itt, de akkor még meglehetősen sivár volt a táj, mindenhol munkagépek, földtúrások és a vasfák is még csupaszon meredtek az égig - szóval nem volt nagy élmény.
Idén júniusban volt a hivatalos kertavató, arra már minden fűszál és bokor a helyére került, most decemberben pedig már minden úgy néz ki, mintha évtizedek óta zöldellnének itt a növények. Mellesleg ez azért is lehetetlen, mert a 101 hektáros park az óceánból visszahódított földterületre épült. A kert maga 1 milliárd szingapúri dollárt kóstált (1 S$= kb.180 HUF), a látogatása ennek ellenére ingyenes, egyedül az üvegházakba kérnek belépőt.
A park a természet és a modern technológia különleges ötvözete, felejthetetlen élmény, de számomra mégis azt az ambivalens érzést erősíti, amit ezzel a várossal kapcsolatban érzek: a kicsi Szingapúr ismét nagyot alkotott, ámulatba ejtette a világot, egy újabb szájtátós látnivalót tett le az asztalra, de lássuk be, mégis csak mű ez az egész, mint oly sok minden ebben a városban.
Műfák ide, hipertechnika oda, azért nagyon tetszett, amit láttunk. Az állatkert-botanikus kert-MacRitchie rezervátum trió mellé bekerült a kedvenceim közé.
A kert különlegességei ezek az ún. "supertree"-k, a vasszerkezetek tetején vízgyűjtők és napelemek találhatók, amelynek segítségével locsolják a kertet és a két üvegház növényeit, illetve biztosítják ez utóbbiakban a klímát. Összesen 20 ilyen kisebb-nagyobb fa található a kertben, amelynek szárain több, mint 160 ezer növény (200 faj) kapaszkodik felfelé.
Az esti (holdbéli) sétát nem lehet kihagyni, ekkor fényárba borul az "erdő" és zenés fényjáték fokozza a hangulatot...
A "Flower Dome" a föld mediterrán éghajlatú vidékeire kalauzol, így ebben az üvegházban a Földközi-tenger, Dél-Ausztrália, Dél-Afrika, Kalifornia és Dél-Chile növényvilágát csodálhatjuk meg - itt már sok ismerős növénnyel találkozhattunk, pl: rózsák, begóniák, muskátlik, liliomok stb.
A "Cloud Forest" búrája alatt pedig a trópusokon sétálhatunk, illetve lifttel "megmászhatjuk" ezt a mesterséges hegyet, ahol a 2000 méter magasan élő növényekkel ismerkedhetünk.
Még egy rakás kép készült, így azokat a fotóalbumba feltöltöttem, de érdemes a kert honlapjára is ellátogatni, vagy ebbe a turistacsalogató videóba belenézni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése