Dobozolunk...

Boldog Karácsonyt kívánunk:  Mariann, Gábor, Marci és Bálint 

Gardens by the Bay

Tartozom még ezzel a beszámolóval, lehet, hogy nem véletlenül hagytam így a végére.
Nem csupán az idei utolsó bejegyzésem lesz, hanem egyúttal Szingapúr látnivalóiról szóló legutolsó.
Majd azért a részleteket is elmesélem, de elöljáróban annyit, hogy egy hónap múlva ilyenkor már javában Szöulban vacogunk, azaz másfél év párás meleg után újra mélyeket lélegezhetünk s a négy évszakra kalibrált szervezetünk hálát rebeghet, hogy nem erőszakoljuk tovább:-)
Na jó, azért ez enyhe túlzás, meg ráadásul az otthoni télvíz idején a melegre panaszkodni nem igazán helyénvaló dolog, így a közérzet-jelentést inkább nem folytatnám…ez a kert úgyis érdekesebb:-)

Pont egy évvel ezelőtt már jártam itt, de akkor még meglehetősen sivár volt a táj, mindenhol munkagépek, földtúrások és a vasfák is még csupaszon meredtek az égig - szóval nem volt nagy élmény.
Idén júniusban volt a hivatalos kertavató, arra már minden fűszál és bokor a helyére került, most decemberben pedig már minden úgy néz ki, mintha évtizedek óta zöldellnének itt a növények. Mellesleg ez azért is lehetetlen, mert a 101 hektáros park az óceánból visszahódított földterületre épült. A kert maga 1 milliárd szingapúri dollárt kóstált (1 S$= kb.180 HUF), a látogatása ennek ellenére  ingyenes, egyedül az üvegházakba kérnek belépőt.

A park a természet és a modern technológia különleges ötvözete, felejthetetlen élmény, de számomra mégis azt az ambivalens érzést erősíti, amit ezzel a várossal kapcsolatban érzek: a kicsi Szingapúr ismét nagyot alkotott, ámulatba ejtette a világot, egy újabb szájtátós látnivalót tett le az asztalra, de lássuk be, mégis csak mű ez az egész, mint oly sok minden ebben a városban.
Műfák ide, hipertechnika oda, azért nagyon tetszett, amit láttunk. Az állatkert-botanikus kert-MacRitchie rezervátum trió mellé bekerült a kedvenceim közé.

A kert különlegességei ezek az ún. "supertree"-k, a vasszerkezetek tetején vízgyűjtők és napelemek találhatók, amelynek segítségével locsolják a kertet és a két üvegház növényeit, illetve biztosítják ez utóbbiakban a klímát. Összesen 20 ilyen kisebb-nagyobb fa található a kertben, amelynek szárain több, mint 160 ezer növény (200 faj) kapaszkodik felfelé.

Az esti (holdbéli) sétát nem lehet kihagyni,  ekkor fényárba borul az "erdő" és zenés fényjáték fokozza a hangulatot...

A "Flower Dome" a föld mediterrán éghajlatú vidékeire kalauzol, így ebben az üvegházban a Földközi-tenger, Dél-Ausztrália, Dél-Afrika, Kalifornia és Dél-Chile növényvilágát csodálhatjuk meg - itt már sok ismerős növénnyel találkozhattunk, pl: rózsák, begóniák, muskátlik, liliomok stb.

A "Cloud Forest" búrája alatt pedig a trópusokon sétálhatunk, illetve lifttel "megmászhatjuk" ezt a mesterséges hegyet, ahol a 2000 méter magasan élő növényekkel ismerkedhetünk.

Még egy rakás kép készült, így azokat a fotóalbumba feltöltöttem, de érdemes a kert honlapjára is ellátogatni, vagy ebbe a turistacsalogató videóba belenézni:

Karácsonyi ráhangolódás

Már tavaly is meséltem, hogy karácsonyi hangulatot elég nehéz varázsolni ebben a trópusi melegben.
A várost természetesen már ellepték a szebbnél szebb ünnepi dekorációk és az elmaradhatatlan akciók, azaz mindenhol tömeg és kígyózó sorok. A szingapúri emberek életében a legnagyobb örömforrás a vásárlás, így most tobzódhatnak kedvükre kifulladásig.

Mi is már hetekkel ezelőtt feldíszítettük a lakást, de így (mű)fenyőfástól, gyertyafényestől sem érkezett meg a hőn áhított érzés. Volt szerencsére még egy titkos kártya a tarsolyunkban, amit tegnap előhúztunk és nagy örömünkre a mindent vitt kategóriás nyerő lappal volt dolgunk.
Andi barátnőmék már évek óta egy különleges karácsonyi koncerttel melegítenek az ünnepekre s mivel annyit áradoztak róla, így hallgattunk a jótanácsra és idén mi is velük tartottunk.
Helyi szimfonikus zenekar, gyerek- és felnőttkórus, igazi szívmelengető karácsonyi muzsika….de miért is ér meg mindez egy posztot?
Először is már nyáron(!) meg kellett vennünk a jegyeket, mert augusztus végére elkapkodták valamennyit. A hangverseny az Esplanade-ban volt (lsd. előző poszt utolsó fénykép), amelynek durián alakú kupolája különleges akusztikai élményt teremtett. De a legnagyobb dicséret mégis az interaktív előadást illeti, ami még a kevésbé vájt fülű emberekből is garantáltan komolyzene rajongót varázsol. A közönség ugyanis szerves része volt az előadásnak, azaz négy műsorszám erejéig együtt énekeltünk a kórussal, a kitűnő szónoki képességekkel bíró konferanszié pedig még Kellér Dezsőt is lepipálta. Igazán nagy élvezettel hallgattuk a műsorszámokat felvezető történeteit, vicces monológjait.
Sőt még az is kiderült, hogy a gyertyafényes (azaz mobiltelefon-kijelzős) csápolás még egy komolyzenei előadáson is bevethető.

Most már jöhet a bejglisütés...

Amikor a sok pénz és a modern építészet találkozik...

Ha már a soha véget nem érő építkezésekről esett szó a múltkor, akkor gondoltam néhány építészeti csemegéről is illik szót ejtenem. Gazdag város, gazdag választék, így nem volt nehéz dolgom...

ezen az 1040 lakásos társasházon már javában dolgoznak, azaz a "dobozok" már a helyükön állnak:  http://theinterlacesingapore.com/

ez is egy újabb házikó, de ezúttal felfelé terjeszkednek: 

http://www.youtube.com/watch?v=ClbnJ1zXI3w&feature=youtu.be

 jövő hónapban nyitja kapuit Szingapúr legújabb szállodája (Gáborék irodájával szemben):

http://singaporehotels.parkroyalhotels.com/pickering/refreshing-urban-hospitality.php

ezek az épületek pedig már javában üzemelnek: pl. egy szerény lakás- és irodakomplexum a tengerparton. http://www.reflectionsatkeppelbay.com.sg/

az idei év nagy szenzációja: Gardens by the Bay (erről majd külön posztban, saját fotókkal)   http://www.gardensbythebay.com.sg

a DNS láncot mintázó Helix Bridge és mögötte a Marina Bay Sands szálloda, tetején a hajóval.

http://en.wikipedia.org/wiki/The_Helix_Bridge

az egyik modern metróállomás: 
http://en.wikipedia.org/wiki/Expo_MRT_Station

ION Orchard, az egyik bevásárlóközpont a sok közül:

az oktatás és a kultúra is kapott néhány különleges épületet. Bishan Public Library: az egyik városi könyvtár  http://www.chi-athenaeum.org/intarch/2009/bishan30/index.html

íme az ország legnagyobb (állami!) művészeti középiskolája: School of Arts http://www.sota.edu.sg/TheSchool/Campus/Facts/tabid/268/Default.aspx

itt pedig már egyetemi képzés folyik hasonló témában: School of Art Design and Media  http://www.adm.ntu.edu.sg/Pages/Home.aspx

óriás lótuszvirág: ArtScience Museum  http://www.marinabaysands.com/Singapore-Museum/

és a durián alakú Esplanade Színház:  http://www.esplanade.com

ZAJlik az élet...

Arról, hogy itt a csendről csak álmodni lehet, erről már írtam.
Szingapúrban mindenhol építkeznek, de szerintem nekünk sikerült a legnagyobb építkezési övezetet kifognunk. Mióta itt vagyunk, már a kilencedik házat húzzák fel a környező utcákban, ez pedig azt jelenti, hogy legalább 6 hónap/ház igazi fülbemászó muzsika (természetesen sztereóban, mert egyszerre több is folyamatban van). 3 hónapig tart, mire lebontják a régi házat - szétvernek tíz(+)emeletnyi betont - majd még három hónapon keresztül az új épület alapját készítik elő. Ez hasonló zajokkal jár, mert nagyon mélyre kell veri a cölöpöket. Hurrá!

Talán azt még nem meséltem, hogy a város egyik legnagyobb ifjúsági szórakozó központja is itt van a szomszédban, ahol minden pénteken és szombaton hajnalig szól (üvölt) a zene. Tegnap éjjel azonban nonstop állt a bál. Amikor hazamentek a legények (lányok) jöttek a futók. Az Orchardról indították ugyanis az idei maratont, na de mikor, ha nem hajnali 5- kor ( ilyenkor még "csak" 25 fok...). Előtte egy órával már elkezdődött a ráhangolás, azaz zárt ablakok mögül is meg tudtuk volna csinálni a bemelegítést.

Érdekes egyébként, hogy minél magasabban van egy lakás, annál zajosabb. Ezzel sikerült jó alaposan melléfognunk, hiszen azt gondoltuk, hogy milyen jó lesz nekünk itt a 25. emeleten. Se bogár, se por és még az utca zaja sem ér majd fel idáig...Tévedtünk. Egy fizika könyvet nem ártott volna előtte fellapozni.

 Kilátás a gyerekek szobáiból: az egyik éppen most kezdődik, a másikat (legelső) egy éve kezdték, a mögötte állót most adták át...

Itt meg éppen egy bontás van folyamatban. Miután szépen körbeállványozták a házikót, valahogy felvarázsolják a tetőre a munkagépeket és szépen haladnak lefelé...