Színes angol órák

Már ott tartunk, hogy Bálint gyakran a fejét fogja, ha valamit rosszul mondunk angolul, de főleg a kiejtésünk miatt kötözködik - lássuk be, jogosan. Ha belefeszülök, akkor sem tudnék olyan echte angol kiejtést produkálni, mint a fiúk, így ha ez a hajó már elúszott, legalább a szókincsemet megpróbálom egy kicsit felturbózni.
Szóval adott volt a feladat, s mivel az EFT kurzust sikerült befejeznem, így az agytágítást most egy angol tanfolyamon folytatom.

Rajtam kívül csak hárman vagyunk a kurzuson, egy brazil, egy koreai és egy japán nőci, na és a cseh angol tanár.

Nagyon élvezem ezt a kulturális kuszaságot, mert még sosem volt olyan élményben részem, hogy egy-egy feldobott témát (szokások, ünnepek, emberek, ételek, tájak stb. ) egyszerre ennyi szemüvegen keresztül sikerüljön megismernem. Ez a különbözőség a földrajzi távolsággal egyenes arányban nő és mivel az európai szekció van „középen” - ha megfelelő szögből nézzük a földgolyót -  így kb. mi jelentjük az átmenetet a dél-amerikai és a kelet-ázsiai tengely két szélsőséges vége között.

Természetesen a kötelező női témákba inkább óra után merülünk bele, hiszen az ifjú Polanek igencsak elpirult volna, amikor a majdnem ötven éves Shirley a brazil pasik fenekéről tartott szenvedélyes kiselőadást. Brazíliában ugyanis ezt nézik meg a nők először, ha egy férfi az útjukba kerülJ
Aztán Kanako és Hori ferde szeme teljesen kikerekedett, amikor a brazil nő a férje főzőtudományáról is mesélt. Aki nem csupán gusztusos hátsóval bír, de a főzésen túl még mosogatni sem engedi a nejét, mert a női kacsókat kímélni kell. Sőt náluk még a beágyazás is férfimunka, mert a rendmániás szuperférjnek nem mindegy, hogy hogyan állnak a párnacsücskök.
Ezzel szemben a japán gésa éjfél előtt sosem látja az urát, mert náluk az a trendi, hogy a férfiak a munka hősei - otthon meg a ház urai. De azért a fizetésüket az asszonykáiknak adják és ha szükségük van pénzre, akkor kuncsorognak.

Shirley még mindig nem akarja elhinni, hogy a világon létezik ekkora a közbiztonság, hogy a pénzkiadó automatáknál az emberek szívbaj nélkül igazgathatják a bankókat a tárcáikba, a nők pedig nyitott retiküllel flangálhatnak. A koreai és japán hölgyemény meg nem képes megszokni a helyiek udvariatlanságát és a szolgáltatások gyatra minőségét. Ezt még én sem igazán értem, mert az otthoni állapotokhoz képest szerintem fényévre vannak az itteni viszonyok.   

Egy szó, mint száz sokat nevetünk és ilyenkor a keleti csapat nagyokat tapsol, mert míg nálunk a hasunkat fogjuk a röhögéstől, addig náluk minél viccesebb valami, annál többször és nagyobbat csattan a tenyér.

 Hori éppen hiányzott, de majd legközelebb őt is lencsevégre kapom, hogy teljes legyen a csapat...