Már az ősember is az ujjait használta a számoláshoz, ezzel a jó szokással pedig nem hagytunk fel azóta sem (nyelvészeti csemege: a latin ujj szóból (digitus) származik az angol digit, azaz számjegy elnevezés).
Ahány ház, annyi szokás alapon az ujjunkkal való számolás - helyesebben a számok elmutogatása - nagyon színes képet mutat. Mivel Szingapúrban sok náció él egy rakáson, így már nekünk is sikerült néhány variációt megismernünk ezalatt egy év alatt.
Mi magyarok a legtöbb európai néppel együtt a számolást mindig a hüvelykujjunkkal kezdjük és az ötöst a nyitott tenyerünkkel mutatjuk. Az angolok, amerikaiak és ausztrálok pont fordítva haladnak, tehát ők a kisujjukkal kezdenek, de a vége, azaz az ötös már ugyanaz. (lsd. Give me five! = Csapj a tenyerembe!)
Az ázsiaiak esetében eddig kétféle, igencsak eltérő mutogatással találkoztam. A kínaiak egy kezükön egészen tízig elszámolnak:
A japánok és koreaiak viszont nyitott tenyérrel indítanak és a számokkal előrehaladva ökölbe zárják a kezüket, hattól tízig pedig visszafelé ugyanez:
Tehát igencsak zavaros lehet egy ilyen számmutogatósdi, mert ha egy japán hármat mutat egy amerikainak, az neki kettőt jelent, de ha az amerikai mutatja a hármat, akkor az meg a japánnak kettő, de akár nyolc is lehet, mint ahogy egy kínainak is a mi kettesünk...inkább nem folytatom:-)
Az egyéb kézjelekről vagy az eltérő jelentésű kommunikációs technikákról és gesztusokról még sokat tudnék mesélni, így ebben a témában mindenképpen folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése