Olimpiai hírek (II.)

A titkos favorit TAO LI sajnos nem jutott be a női 100 méteres pillangó döntőbe, így szegény szingapúri szurkolók már csupán a női asztaliteniszezőkben reménykedhetnek.
Tao négy évvel ezelőtt egészen az utolsó rajtig menetelt és ötödikként repült célba (pillangó esetén ugye csak ez lehet az úszás szinonimája…). Ezzel akkor történelmet írt, mert addig egyetlen honfitárs úszónak sem sikerült a döntőbe jutás. A ping-pongos leányzók ugyancsak kitettek magukért, csapat ezüsttel tértek haza. Így érthető módon bennük volt/van most is a szingapúriak minden reménysége.

Az 1960-ban szerzett bronzon (súlyemelés) és az előbb említett pekingi ezüstön kívül nincs más éremről szóló bejegyzés a kicsi ország olimpiai nagykönyvében.

Otthon inkább az érmek – de azok közül is főleg a legfényesebben csillogó – latolgatásáról szólnak a hírek, itt pedig egy döntőbe jutás vagy bármilyen pontszerző hely is már felér egy főnyereménnyel. Andi barátném mesélte (ők már több, mint 4 éve laknak itt), hogy amikor anno megérkezett az ezüstérmes csapat, legalább olyan felhajtás, üdvrivalgás, népünnepély stb.volt körülöttük, mintha legalább a holdról tértek volna vissza.
Reméljük ilyen bulira idén is sor kerül. Drukkolunk, hogy az asztaliteniszezők most visszavágjanak és ezúttal a fő mumus, Kína maradjon alul a döntőben.

ui: a megnyitó ceremóniát fordított sorrendben néztük végig, szombat reggel még élőben láthattuk a láng fellobbanását, majd utána felvételről a műsor legelejét. Itt most 13 csatornán szimultán mennek a közvetítések, reménykedünk, hogy néhány magyar sikert mi is elcsíphetünk.

ui2: a sok olimpiai csatorna között van 3D-s is, azaz, akinek ilyen tévéje van, annak akár a nappalijába is beúsznak/futnak a sportolók vagy netán egy focimeccs alatt kirúgják a vitrin üvegét:-)

a szingapúri team - a főszponzornak szóló mosollyal

Olimpiai hírek (I.) és egy kis pénz etikett

Már megint légkondis téma (lehet, hogy nekem is agyamra ment a meleg?).
Hiába, nehezen megy még az akklimatizáció, a párás melegben most újra dunsztkötésben érzem magam….

Szóval olvastam, hogy a hűvös, csapadékos hónapok után beköszöntött Londonban a kánikula és a sportolók reklamálnak a légkondimentes szállás miatt.
Na de, hogy a szingapúri csapat mi a fenéért reklamál? Szerintem örülhetnének, hogy legalább tíz fokkal hűvösebb (lesz még többel is…) és szárazabb a levegő, mint errefelé.

A Szingapúri Nemzeti Olimpiai Bizottság nem nézte tétlenül ezt a hiányosságot, mind a huszonhárom olimpikon szobájába rögvest beszereztek egy ventilátort. Közben olyan megmosolyogtató volt olvasni, hogy a cikkben még azt is részletesen taglalták, hogy mindez mennyibe került. Sőt arról is szól a fáma, hogy nem vész kárba ez a hadművelet, mert a paraolimpiai csapat is használhatja a szerkentyűket…

Részlet az ominózus cikkből:

„To alleviate the problem, fans for each of the 23 athletes were purchased by the Singapore National Olympic Council earlier this week. Costing about £20 (S$39) each, the fans will be passed onto Singapore's Paralympians for next month's London Paralympics. They will also be staying at the same Athletes' Village.” (www.todayonline.com)

Meséltem ugye, hogy itt minden a pénzről szól - legyen kisebb vagy nagyobb kiadás, de errefelé a pénz az úr.

Amúgy meg tényleg olyan nagy tiszteletnek örvend a bankó, hogy illetlenség azt egy kézzel megfogni, de még a hitelkártyát is két kézzel adjuk át/kapjuk vissza a pénztárnál.

Technikai segítség: ha az egyik kezünk foglalt, akkor az is megteszi, hogy a foglalt kezünket valahogy – pl. könyökkel vagy alkarral - hozzáérintjük a „pénzes” karunkhoz.

Légkondis (mű)sziklamászás

Szingapúrban nincsenek hegyek, de sziklát mászni lehet – mondjuk egy légkondis bevásárlóközpontban.

Jól megkapaszkodva - oké van biztosítókötél, de azért mégis… - függőlegesen lenézni több emelet magasságból csak bátor és erős vállalkozóknak javasolt program.

Csak a látványtól jobban remegett a lábam, mint Marcinak ott fenn a magasban…

www.borderX.com.sg

Hírmorzsák

Errefelé másról szólnak a hírek…

Íme két aktuális példa, hogy lássátok, mire gondolok.

Júliusban 3 fiatalkorút (15 és 17 év közötti diákok) vettek őrizetbe és hamarosan bíróság elé állítják lopás bűntette miatt. A fiúk a nyári szünetben valószínűleg unatkoztak és két iskolabuszt lovasítottak meg közös erővel. A kulcsok a buszban maradtak, így nem volt nehéz dolguk és természetesen a lopott járművek is megkerültek néhány órán belül – de a szigorú törvényeknek köszönhetően most fejenként akár 7 év(!) börtönt kaphatnak meggondolatlan diákcsínyűkért…

És a másik tanulságos hír:

A kormány tovább szigorította a szerencsejáték törvényt. A pénzmosás és egyéb gyanús ügyletek ellen eddig is szigorúan felléptek, sőt a szingapúri állampolgárok csak 100 dolláros pótdíj fejében hódolhattak ebbéli szenvedélyüknek. Augusztus elsejétől azonban a lakosság és főleg az érintett családok védelmében mintegy 43 ezer helyit tiltanak el a kaszinólátogatástól. Aki állami segélyt kap vagy nem tudja fizetni a számláit, annak tilos a hazardírozás. De az aggódó szülőknek, házastársaknak sem kell tétlenül nézniük, hogy az addikt családtag előbb-utóbb eljátssza a vagyont, hanem kérésükre(!) a kaszinók kötelesek kitenni a behajtani tilos táblát, így még csírájában fojthatják el a problémát.

Jelentjük, szerencsésen megérkeztünk!

Újra itt a föld másik felén…

Az itt helyett az itthon most még nem jött automatice, de a jetlag-kábás állapotunkat magunk mögött hagyva talán már úgy gondolom. (Bár segített a ráhangolásban, hogy sikerült egy horkolós pasit kifognom a gépen, így már a levegőben is majdnem otthon éreztem magam – na ezért még kapok…)

Nagyon-nagyon jó volt otthon, mindenkinek nagy köszönet érte! A családunkra mindig számíthatunk, de olyan jó érzés, hogy a barátaink is legalább ilyen nagy szeretettel fogadtak bennünket (meg persze akkorával, mint ahogy mi is vártuk őket).
Abba bele sem szeretnék gondolni, hogy most egy évig kell az alaposan feltöltött elemeinknek szuperálniuk.

Az út szokás szerint hosszú, de azért nagyjából kibírható volt. Valami nagy hátszéllel jöhettünk Londonba vagy randira sietett a kapitány, mert csaknem negyven perccel előbb landoltunk. De még így sem maradt szerencsére sok időnk az éjszakai kóválygós átszállásra, helyette pikk-pakk már a nagy gépen fészkelhettük be magunkat a 13 és fél órás röpke utunkra.

Nos tehát végre valahára teljes létszámban nyomjuk a családi állapotunkat és ennek az első nyomát már tegnap este a lakásunk is megérezte. A tiszta legénylakásból ugyanis pillanatok alatt kuplerájt csináltunk a három kipakolt bőröndünkkel.

A fiúk most még javában alszanak, de nem csoda, hiszen Bálint még (itteni) hajnali háromkor is bolyongott. Könnyen lehet, hogy végül az segített neki az ágybaszédülésben, hogy amikor éjnek idején megszomjazva kotorászott a hűtőben, a súlyspórolás miatt ásványvizes palackba töltött pálinkára húzott rá véletlenül :-)

A téli mélyrepülésünket (lsd. zakkant állapot, honvágy stb.) megelőzendő programdömpinggel indítunk, hogy aztán jó legyen újra itthon érezni a „légkondis-ventilátoros-zárt ajtós” otthon melegét.
Szombaton színházba megyünk, pontosabban egy zenés cirkuszi produkcióra, a fiúkra vár még a kihagyhatatlan Harry Potter kiállítás, aztán irány Langkawi (Malájzia). Előtte mindenképpen meg kell nézni a legújabb szingapúri csodakertet és persze a frissen beszerzett görkorimat is fel kell avatni…