A zöld világ kék lakója

Szingapúrban tényleg sok a látnivaló, de egyszer csak „elfogy”… otthon sem mentünk minden hétvégén az állatkertbe vagy a Hősök terére.
A zöldet szerencsére nem lehet megunni, de azért ebben a nagy melegben nem kívánkozik az ember állandóan a „2percalattcsuromvizesvagyok” állapotba.

Természetesen vannak kedvenc kiránduló helyeink, ahová már sokadszorra sikerült eljutnunk. Ilyen például a keleti part 10 kilométeres szakasza, ahol jókat lehet bicajozni vagy görkorizni. Szerencsére itt már sokkal jobban mozog a levegő, egyedül a tűző nap jelent némi visszatartó erőt. Két hete egészen a reptérig tekertünk; szerencsére a fiukat lekötötték a mellettünk landoló vagy éppen felszálló gépek látványa, így egészen jól bírták a két órás intenzív mozgást, ami ebben a nagy melegben igazán dicséretre méltó teljesítmény.

Dzsungeltúrázni egy fokkal jobb, mert az erdőben jórészt árnyékban vagyunk, bár a friss hegyi levegőről csupán álmodozni tudunk. Helyette inkább igyekszünk a lábunk elé nézni, nehogy egy majom vagy egy kígyó farkára lépjünk :-)
Egészen a múltkori túránkig nem érdekeltek a csúszó-mászók, főleg, mert még nem találkoztam élesben egyetlen példánnyal sem. Egyedül Kambodzsában láttunk egyet, de azt is messziről és ráadásul olyan gyors volt, hogy megijedni sem volt időnk.

Bezzeg most! Mónika barátnőmmel éppen egy keskenyebb erdei úton haladtunk, amikor is néhány centin múlt, hogy egy „helyes” példány megkóstoljon. Ha a farkára lépek, biztos megmar, abban pedig nem lett volna köszönet. Egyszerre felismertük, hallottuk már jó hírét másoktól is, a Dél-Kelet Ázsiában őshonos fajok közül az egyik legveszélyesebbről volt ugyanis szó. Nagyon könnyen azonosítható, gyönyörű kék színben pompázik, piros feje és farkincája van. Kék korall kígyó a hivatalos neve, de nemes egyszerűséggel 100 lépés kígyónak is nevezik, mert kb. még ennyi távolságot tehetünk meg egy marás után…
Sokáig nem gyönyörködtünk benne, inkább sietősre vettük a tempót, utána pedig már minden mozgásra, zajra megriadtunk és megfogadtuk, hogy soha többé nem térünk le a széles turistautakról, legyen szó akármilyen csábító zegzugos ösvényről…