Az itt élő indiaiak 13%-a, a kínaiak 20%-a vallja magát kereszténynek. Ezért Szingapúrban is ünnep a Húsvét, bár errefelé ez inkább csak a boltok nyuszis és tojásos díszeit valamint elmaradhatatlan ünnepi akcióit jelenti.
A három napos hétvégén (nagypénteki szabadnappal) pedig szokás szerint utazik mindenki, ki merre lát…
Mi újra a szomszédos Malájziát vettük célba és mivel óva intettek a határon feltorlódó autósortól, így gondoltuk, hogy elég lesz két nap és már szombat estére itthon leszünk. Na persze azzal nem számoltunk, hogy a hasonló célállomást választó több ezer utazónak valahogy ki is kell jutnia az országból, így a péntek reggeli őrületről sajnos nem sikerült lemaradnunk.
A határtól mindössze 100 kilométerre, másfél órányi autóútra található tengerparti Desarut (Malájzia dél-keleti csücsök) 5 óra alatt sikerült elérnünk. Ebből 3 órát a határon araszoltunk, a maradék csigatempót pedig a városi dugónak és némi navigálási malőrnek köszönhetjük. Az autónkba beépített GPS még nem ismerte fel a nemrég átadott egérutat, az útjelző táblák pedig olyannyira voltak félrevezetőek, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk. Mert mit csináljunk, ha Desaru irányába három tábla is mutat…(Mondjuk Szegedről Budapestre Debrecen felé is el lehet jutni, de kérdés, hogy érdemes-e)Jellemző a malájokra ez a szervezetlenség, átérve a tiszta szomszédból pedig óriási a kontraszt. A híd másik oldalán az ország második legnagyobb városa terül el, Johur Baru (az elővárosaival együtt csaknem 3 millióan laknak itt). Óriási dugók, koszos, szürke épületek jellemzik, szinte semmi zöld, szóval elég lelombozó látvány a színes, tiszta és jól szervezett Szingapúr után.
Múltkor Melaka felé egy másik hídon mentünk át, akkor végig autópályán vezettünk és a kisebb, történelmi város sokkal barátságosabb képet mutatott.
Sebaj, mindezek ellenére jó volt újra egy kicsit kimozdulni, bár visszatérő vendégek biztos nem leszünk a szállodában, mert a kátrányos tengerpart, a barátságtalan kiszolgálás és a folyamatos lehúzás sajnálatos módon a felejthető élmények kategóriáját jelentette.
Nem tudom, hogy láttatok-e már muszlim nőt fürödni. Tiszteletben tartom a vallási szokásaikat, de azért egy kicsit megmosolyogtató az, hogy miközben a férfiak a többi fürdőruhás nőkön legeltetik a szemüket, addig a hárem női tagjai talpig feketében napfürdőznek.
Az még oké, hogy egy búváröltözethez hasonló fürdőruhában és a fejükön hasonló anyagból készült kendőben mártóznak meg a vízben és „napoznak”, de láttunk olyan nőt is, aki nem ezt a csadoros verziót, hanem az arcot is eltakaró burkát viselte. Azaz csak egy szűk rés maradt a szemeinek, de biztos, ami biztos alapon még egy fekete napszemüveget is felvett hozzá, így amikor éppen úszkált a vízben elég ijesztő látványt jelentett szegénykém - bár ez úszásnak csak jóindulattal volt nevezhető, hiszen az egyik kezével mindig az orrára tapadt a kendőt kellett húzogatnia, hogy elkerülje a vízbefúlást.
Ez a Húsvét tehát nem volt az igazi, de talán ma bepótoljuk az ünnepi hangulatot. Hamarosan Bálint egyik barátjáékhoz megyünk egy „bazi nagy görög” húsvéti kerti partira…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése