Global Picnic

Tegnap volt az iskola legnagyobb családi rendezvénye, az ún. Global Picnic. Érdekes programok, nagy eszem-iszom, komplett vidámpark, jó hangulat (nagy szerencsénkre a tűző napot megúsztuk), így minden igazán kerekre sikeredett.

Beszéljenek inkább a képek, a fotóalbumban találjátok a többit.

Életre nevelő oktatás

Nem mondok újat, ha arról mesélek, hogy szemben a mi otthoni poroszos tanítási rendszerünkkel, mennyire más, a valódi életre sokkal jobban felkészítő oktatásban van részük itt a gyerekeinknek.

Edit néninek és Mária néninek hála Bálint nagyon jó alapokat kapott otthon, így a kezdeti beilleszkedési problémákat leküzdve már nagy lelkesedéssel és még jobb eredménnyel veszi az akadályokat.
Mindig elcsodálkozom azon, hogy milyen jó dolgokra tanítják őket és főleg azt, hogy a gyerekek mennyire élvezik ezt a fajta játékos tanulást.
A legjobb tantárgyuk szerintem a POI (Program of Inquiry), ami a későbbi kémia, fizika, biológia, földrajz, gazdasági ismeretek stb. tantárgyakra készíti elő az alsós diákokat. Mindezt úgy, hogy motiváltan és tele lelkesedéssel kutakodnak ezeken a területeken, természetesen az érettségi szintjüknek megfelelő mélységben és intenzitással.

A negyedikes tananyagban szerepel többek között a környezetvédelem, a megújuló energiák, az ősi civilizációk, az életünket megkönnyítő használati tárgyak stb.

Nagyon jó dolog az, hogy van idejük elmélyülni egy-egy témakörben és ami még fontosabb, hogy élményközpontú kutató-felfedező munka folyik. Legalább egy hónapon keresztül „emészthetnek”, miközben rengeteg önálló és csoportos kutatómunkát végeznek és számos érdekes feladattal és kihívással kerülnek szembe.
Az aktuális osztálykirándulás, de volt úgy, hogy még a testnevelés óra is erről szólt. Nemrég a görög olimpia számaiban rendeztek tornaversenyt, vagy éppen római vagy görög isteneknek öltöztek be és úgy mutatkoztak be egymásnak.
Ha kíváncsiak vagytok, itt megtaláljátok a két félév anyagát.

Ezeket a témákat otthon is érinti a tananyag, de messze nem ennyire részletesen, hiszen a szigorú tanmenet nem ad elég időt és lehetőséget a kibontakozásra.

A mostani témájuk is nagyon érdekes: a kereskedelmen keresztül megvalósuló kapcsolataink, lehetőségeink.

Először azt tisztázták, hogy mi a különbség a szükséglet és az igény között, majd a kereslet, kínálat fogalmát járták körbe jó alaposan. Ezután ellátogattak egy piacra, hogy mindezt élőben is kielemezzék, itt meginterjúvolták a kofákat a dolgos hétköznapokról és körbenéztek, hogy milyen árverseny folyik, mikor és miért vannak akciók stb. Aztán még egy üzleti tervet is kellett készíteniük, amiben mindenki megálmodta a saját „bizniszét”, leírták, hogy a jövőben mit árulnak, milyen áron, mennyit dolgoznak mindezért, mivel győzik le a versenytársakat és hogyan szereznek törzsvásárlókat.

A múltkor a klasszikus limonádés stand volt a házi feladat, ezt itt találjátok:
http://www.coolmath-games.com/lemonade/

A következő héten pedig az iskolában lesz ún.„kereskedő nap”. Azaz cserélhetnek megunt dolgokat, saját készítésű tárgyakat illetve különböző szolgáltatást nyújthatnak egymásnak - pl. kulacsmegtöltés, ceruzafaragás, sorban állás a kantinban, hajfonás készítés stb. A szolgáltatásokról az iskola készít kártyákat, de a hirdetést, a kreatív akciókat nekik kell megszervezniük. Pénz nincs a játékban, helyette a megfelelő értékű csere-berén és a kapcsolatépítésen van a hangsúly.

Nemrég vásárolni voltunk, ahol is szembe jött velünk az iskolában tanult életszagú példa. Bálint szeme felcsillant és gyorsan kiselőadást tartott nekem arról, hogy egy új termék bevezetésekor miért árulják azt drágábban és a régebbi típusokat miért árazzák le…

A jövő heti vásárra többek között ezzel a vicces "kiömlött a szörp" (de mégsem) című mutatvánnyal készül Bálint - nagyon kreatív és egyszerű házi gyártmány, folyékony ragasztó és némi színezék szükséges hozzá - no meg türelem, hogy megszáradjon az alkotás - a hatás viszont garantált.

A zöld világ kék lakója

Szingapúrban tényleg sok a látnivaló, de egyszer csak „elfogy”… otthon sem mentünk minden hétvégén az állatkertbe vagy a Hősök terére.
A zöldet szerencsére nem lehet megunni, de azért ebben a nagy melegben nem kívánkozik az ember állandóan a „2percalattcsuromvizesvagyok” állapotba.

Természetesen vannak kedvenc kiránduló helyeink, ahová már sokadszorra sikerült eljutnunk. Ilyen például a keleti part 10 kilométeres szakasza, ahol jókat lehet bicajozni vagy görkorizni. Szerencsére itt már sokkal jobban mozog a levegő, egyedül a tűző nap jelent némi visszatartó erőt. Két hete egészen a reptérig tekertünk; szerencsére a fiukat lekötötték a mellettünk landoló vagy éppen felszálló gépek látványa, így egészen jól bírták a két órás intenzív mozgást, ami ebben a nagy melegben igazán dicséretre méltó teljesítmény.

Dzsungeltúrázni egy fokkal jobb, mert az erdőben jórészt árnyékban vagyunk, bár a friss hegyi levegőről csupán álmodozni tudunk. Helyette inkább igyekszünk a lábunk elé nézni, nehogy egy majom vagy egy kígyó farkára lépjünk :-)
Egészen a múltkori túránkig nem érdekeltek a csúszó-mászók, főleg, mert még nem találkoztam élesben egyetlen példánnyal sem. Egyedül Kambodzsában láttunk egyet, de azt is messziről és ráadásul olyan gyors volt, hogy megijedni sem volt időnk.

Bezzeg most! Mónika barátnőmmel éppen egy keskenyebb erdei úton haladtunk, amikor is néhány centin múlt, hogy egy „helyes” példány megkóstoljon. Ha a farkára lépek, biztos megmar, abban pedig nem lett volna köszönet. Egyszerre felismertük, hallottuk már jó hírét másoktól is, a Dél-Kelet Ázsiában őshonos fajok közül az egyik legveszélyesebbről volt ugyanis szó. Nagyon könnyen azonosítható, gyönyörű kék színben pompázik, piros feje és farkincája van. Kék korall kígyó a hivatalos neve, de nemes egyszerűséggel 100 lépés kígyónak is nevezik, mert kb. még ennyi távolságot tehetünk meg egy marás után…
Sokáig nem gyönyörködtünk benne, inkább sietősre vettük a tempót, utána pedig már minden mozgásra, zajra megriadtunk és megfogadtuk, hogy soha többé nem térünk le a széles turistautakról, legyen szó akármilyen csábító zegzugos ösvényről…

Maláj húsvét tzatzikivel

Az itt élő indiaiak 13%-a, a kínaiak 20%-a vallja magát kereszténynek. Ezért Szingapúrban is ünnep a Húsvét, bár errefelé ez inkább csak a boltok nyuszis és tojásos díszeit valamint elmaradhatatlan ünnepi akcióit jelenti.

A három napos hétvégén (nagypénteki szabadnappal) pedig szokás szerint utazik mindenki, ki merre lát…

Mi újra a szomszédos Malájziát vettük célba és mivel óva intettek a határon feltorlódó autósortól, így gondoltuk, hogy elég lesz két nap és már szombat estére itthon leszünk. Na persze azzal nem számoltunk, hogy a hasonló célállomást választó több ezer utazónak valahogy ki is kell jutnia az országból, így a péntek reggeli őrületről sajnos nem sikerült lemaradnunk.

A határtól mindössze 100 kilométerre, másfél órányi autóútra található tengerparti Desarut (Malájzia dél-keleti csücsök) 5 óra alatt sikerült elérnünk. Ebből 3 órát a határon araszoltunk, a maradék csigatempót pedig a városi dugónak és némi navigálási malőrnek köszönhetjük. Az autónkba beépített GPS még nem ismerte fel a nemrég átadott egérutat, az útjelző táblák pedig olyannyira voltak félrevezetőek, hogy ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtuk. Mert mit csináljunk, ha Desaru irányába három tábla is mutat…(Mondjuk Szegedről Budapestre Debrecen felé is el lehet jutni, de kérdés, hogy érdemes-e)

Jellemző a malájokra ez a szervezetlenség, átérve a tiszta szomszédból pedig óriási a kontraszt. A híd másik oldalán az ország második legnagyobb városa terül el, Johur Baru (az elővárosaival együtt csaknem 3 millióan laknak itt). Óriási dugók, koszos, szürke épületek jellemzik, szinte semmi zöld, szóval elég lelombozó látvány a színes, tiszta és jól szervezett Szingapúr után.
Múltkor Melaka felé egy másik hídon mentünk át, akkor végig autópályán vezettünk és a kisebb, történelmi város sokkal barátságosabb képet mutatott.

Sebaj, mindezek ellenére jó volt újra egy kicsit kimozdulni, bár visszatérő vendégek biztos nem leszünk a szállodában, mert a kátrányos tengerpart, a barátságtalan kiszolgálás és a folyamatos lehúzás sajnálatos módon a felejthető élmények kategóriáját jelentette.

Nem tudom, hogy láttatok-e már muszlim nőt fürödni. Tiszteletben tartom a vallási szokásaikat, de azért egy kicsit megmosolyogtató az, hogy miközben a férfiak a többi fürdőruhás nőkön legeltetik a szemüket, addig a hárem női tagjai talpig feketében napfürdőznek.
Az még oké, hogy egy búváröltözethez hasonló fürdőruhában és a fejükön hasonló anyagból készült kendőben mártóznak meg a vízben és „napoznak”, de láttunk olyan nőt is, aki nem ezt a csadoros verziót, hanem az arcot is eltakaró burkát viselte. Azaz csak egy szűk rés maradt a szemeinek, de biztos, ami biztos alapon még egy fekete napszemüveget is felvett hozzá, így amikor éppen úszkált a vízben elég ijesztő látványt jelentett szegénykém - bár ez úszásnak csak jóindulattal volt nevezhető, hiszen az egyik kezével mindig az orrára tapadt a kendőt kellett húzogatnia, hogy elkerülje a vízbefúlást.

Ez a Húsvét tehát nem volt az igazi, de talán ma bepótoljuk az ünnepi hangulatot. Hamarosan Bálint egyik barátjáékhoz megyünk egy „bazi nagy görög” húsvéti kerti partira…

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk!