Nagy izgalommal vártuk ezt az utazást, előreláthatólag 3 évre engedtük le a horgonyt Szingapúrban, ebben az óriás kikötővárosban. Új fejezet ez a család minden tagjának. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mi minden történik velünk ez idő alatt, akkor olvassátok kalandjainkat…
Ahogy írtam korábban, úgy döntöttem, hogy egy új blogon folytatom az élménybeszámolónkat, mert ez a Merlion név nem igazán kompatibilis Koreával. Majd még csinosítgatom és előbb-utóbb írni is fogok, most egyelőre csak néhány fotó feltöltésére volt időm.
Kis névmagyarázat a hangulathoz: A "hangul" a koreai írást jelenti, Korea hivatalos nyelve a koreai nyelv, azaz a hangugo, az ország történelmi neve pedig Hanguk. Egyszóval sok itt a HAN, többek között így hívják a Szöult keresztben átszelő, a Dunánál kétszer szélesebb folyót is, a hangult már tanulom, a hangulatom pedig remélem jól alakul ideát...
2013. január 7., hétfő
Ma már elkezdődött az iskola, így most van egy kis időm bővebben mesélni.
Kezdem az elején, mert ez az egész költözködés olyan hirtelen jött, hogy nem is tudtunk hírt adni róla mindenkinek. Bár azért nyáron már pedzegettük ezt a Koreát, de mi is úgy gondoltuk, hogy legfeljebb a következő nyáron lehet belőle valami.
Aztán felgyorsultak az események, Gábornak előbb jött az ajánlat és ezért SOS döntenünk kellett. November közepén egy hosszú hétvégére eljöttünk körbenézni, házat, sulit választani és a várossal ismerkedni. Szerencsére a vártnál is kellemesebben sült el a dolog, ugyanis a gyerekeinket (is) sikerült teljesen belelkesíteni, olyannyira, hogy az addigi nagy ellenállás hirtelen elszállt és azt mondták, hogy szívesen váltanak sulit, országot, de főleg lakást. A nagy örömük tényleg ez utóbbinak köszönhető, hiszen ezúttal "budafoki" körülmények közé költözünk Szöul egyik külső kerületébe, azaz lehet újra a kertben nagyokat játszani, focizni, kutyázni, macskázni, a környéken sétálni stb.
Szingapúrban az időjárás miatt sokat szorultunk a négy fal közé és bizony hiányzott nekik, hogy valahol kiengedjék a gőzt.
Azt hiszem az én lelkesedésemet sem kell sokat magyarázni, nekem a zajos betonrengeteg után maga a földi paradicsom lesz az új otthonunk.
Szöul óriási, az elővárosokkal együtt másfélszer többen laknak itt, mint Magyarországon, ezért nagyon zsúfolt, óriási a forgalom, de legalább van hová menekülni feltöltődni. A várost gyönyörű hegyek veszik körül, ahol majd nagyokat lehet túrázni, az ország pedig meseszép. Rengeteg nemzeti park, megannyi természeti és kulturális látnivaló vár ránk, egyszóval ha már a világ másik felére költöztünk egy kis időre, nagyon jó lesz egy új országot, egy másik kultúrát is megismerni.
A koreai emberek nagyon kedvesek, sokkal barátságosabbak, mint Szingapúrban, ez pedig még jobban megkönnyíti a váltást és a beilleszkedést.
Ígérem, a blogot majd folytatom, valószínű más név alatt, de majd úgyis jelentkezem a részletekkel.
Egyelőre még zűrösek a napjaink, sok az elintéznivaló és legalább 2 hétbe telik, mire megérkeznek a bútoraink, csomagjaink (addig átmeneti szálláson húzzuk meg magunkat).
Elég nagy váltás volt a trópusokról a zimankóba költözni, de lassan már felengednek a lefagyott végtagjaink és így teljes bedobással vághatunk bele az újabb kalandokba.
De legalább friss levegőt lélegezhetünk, a fiúk 2 év után újra hógolyóztak én pedig nagy örömömre (egyelőre csak résnyire) nyitott ablaknál a fejem búbjáig betakarózva egy igazán mélyet alhattam.
Tartozom még ezzel a beszámolóval, lehet, hogy nem véletlenül hagytam így a végére.
Nem csupán az idei utolsó bejegyzésem lesz, hanem egyúttal Szingapúr látnivalóiról szóló legutolsó.
Majd azért a részleteket is elmesélem, de elöljáróban annyit, hogy egy hónap múlva ilyenkor már javában Szöulban vacogunk, azaz másfél év párás meleg után újra mélyeket lélegezhetünk s a négy évszakra kalibrált szervezetünk hálát rebeghet, hogy nem erőszakoljuk tovább:-)
Na jó, azért ez enyhe túlzás, meg ráadásul az otthoni télvíz idején a melegre panaszkodni nem igazán helyénvaló dolog, így a közérzet-jelentést inkább nem folytatnám…ez a kert úgyis érdekesebb:-)
Pont egy évvel ezelőtt már jártam itt, de akkor még meglehetősen sivár volt a táj, mindenhol munkagépek, földtúrások és a vasfák is még csupaszon meredtek az égig - szóval nem volt nagy élmény.
Idén júniusban volt a hivatalos kertavató, arra már minden fűszál és bokor a helyére került, most decemberben pedig már minden úgy néz ki, mintha évtizedek óta zöldellnének itt a növények. Mellesleg ez azért is lehetetlen, mert a 101 hektáros park az óceánból visszahódított földterületre épült. A kert maga 1 milliárd szingapúri dollárt kóstált (1 S$= kb.180 HUF), a látogatása ennek ellenére ingyenes, egyedül az üvegházakba kérnek belépőt.
A park a természet és a modern technológia különleges ötvözete, felejthetetlen élmény, de számomra mégis azt az ambivalens érzést erősíti, amit ezzel a várossal kapcsolatban érzek: a kicsi Szingapúr ismét nagyot alkotott, ámulatba ejtette a világot, egy újabb szájtátós látnivalót tett le az asztalra, de lássuk be, mégis csak mű ez az egész, mint oly sok minden ebben a városban.
Műfák ide, hipertechnika oda, azért nagyon tetszett, amit láttunk.
Az állatkert-botanikus kert-MacRitchie rezervátum trió mellé bekerült a kedvenceim közé.
A kert különlegességei ezek az ún. "supertree"-k, a vasszerkezetek tetején vízgyűjtők és napelemek találhatók, amelynek segítségével locsolják a kertet és a két üvegház növényeit, illetve biztosítják ez utóbbiakban a klímát. Összesen 20 ilyen kisebb-nagyobb fa található a kertben, amelynek szárain több, mint 160 ezer növény (200 faj) kapaszkodik felfelé.
Az esti (holdbéli) sétát nem lehet kihagyni, ekkor fényárba borul az "erdő" és zenés fényjáték fokozza a hangulatot...
A "Flower Dome" a föld mediterrán éghajlatú vidékeire kalauzol, így ebben az üvegházban a Földközi-tenger, Dél-Ausztrália, Dél-Afrika, Kalifornia és Dél-Chile növényvilágát csodálhatjuk meg - itt már sok ismerős növénnyel találkozhattunk, pl: rózsák, begóniák, muskátlik, liliomok stb.
A "Cloud Forest" búrája alatt pedig a trópusokon sétálhatunk, illetve lifttel "megmászhatjuk" ezt a mesterséges hegyet, ahol a 2000 méter magasan élő növényekkel ismerkedhetünk.
Még egy rakás kép készült, így azokat a fotóalbumba feltöltöttem, de érdemes a kert honlapjára is ellátogatni, vagy ebbe a turistacsalogató videóba belenézni:
Már tavaly is meséltem, hogy karácsonyi hangulatot elég nehéz varázsolni ebben a trópusi melegben.
A várost természetesen már ellepték a szebbnél szebb ünnepi dekorációk és az elmaradhatatlan akciók, azaz mindenhol tömeg és kígyózó sorok. A szingapúri emberek életében a legnagyobb örömforrás a vásárlás, így most tobzódhatnak kedvükre kifulladásig.
Mi is már hetekkel ezelőtt feldíszítettük a lakást, de így (mű)fenyőfástól, gyertyafényestől sem érkezett meg a hőn áhított érzés. Volt szerencsére még egy titkos kártya a tarsolyunkban, amit tegnap előhúztunk és nagy örömünkre a mindent vitt kategóriás nyerő lappal volt dolgunk.
Andi barátnőmék már évek óta egy különleges karácsonyi koncerttel melegítenek az ünnepekre s mivel annyit áradoztak róla, így hallgattunk a jótanácsra és idén mi is velük tartottunk.
Helyi szimfonikus zenekar, gyerek- és felnőttkórus, igazi szívmelengető karácsonyi muzsika….de miért is ér meg mindez egy posztot?
Először is már nyáron(!) meg kellett vennünk a jegyeket, mert augusztus végére elkapkodták valamennyit. A hangverseny az Esplanade-ban volt (lsd. előző poszt utolsó fénykép), amelynek durián alakú kupolája különleges akusztikai élményt teremtett. De a legnagyobb dicséret mégis az interaktív előadást illeti, ami még a kevésbé vájt fülű emberekből is garantáltan komolyzene rajongót varázsol. A közönség ugyanis szerves része volt az előadásnak, azaz négy műsorszám erejéig együtt énekeltünk a kórussal, a kitűnő szónoki képességekkel bíró konferanszié pedig még Kellér Dezsőt is lepipálta. Igazán nagy élvezettel hallgattuk a műsorszámokat felvezető történeteit, vicces monológjait.
Sőt még az is kiderült, hogy a gyertyafényes (azaz mobiltelefon-kijelzős) csápolás még egy komolyzenei előadáson is bevethető.
Ha már a soha véget nem érő építkezésekről esett szó a múltkor, akkor gondoltam néhány építészeti csemegéről is illik szót ejtenem. Gazdag város, gazdag választék, így nem volt nehéz dolgom...
Arról, hogy itt a csendről csak álmodni lehet, erről már írtam.
Szingapúrban mindenhol építkeznek, de szerintem nekünk sikerült a legnagyobb építkezési övezetet kifognunk. Mióta itt vagyunk, már a kilencedik házat húzzák fel a környező utcákban, ez pedig azt jelenti, hogy legalább 6 hónap/ház igazi fülbemászó muzsika (természetesen sztereóban, mert egyszerre több is folyamatban van). 3 hónapig tart, mire lebontják a régi házat - szétvernek tíz(+)emeletnyi betont - majd még három hónapon keresztül az új épület alapját készítik elő. Ez hasonló zajokkal jár, mert nagyon mélyre kell veri a cölöpöket. Hurrá!
Talán azt még nem meséltem, hogy a város egyik legnagyobb ifjúsági szórakozó központja is itt van a szomszédban, ahol minden pénteken és szombaton hajnalig szól (üvölt) a zene. Tegnap éjjel azonban nonstop állt a bál. Amikor hazamentek a legények (lányok) jöttek a futók. Az Orchardról indították ugyanis az idei maratont, na de mikor, ha nem hajnali 5- kor ( ilyenkor még "csak" 25 fok...). Előtte egy órával már elkezdődött a ráhangolás, azaz zárt ablakok mögül is meg tudtuk volna csinálni a bemelegítést.
Érdekes egyébként, hogy minél magasabban van egy lakás, annál zajosabb. Ezzel sikerült jó alaposan melléfognunk, hiszen azt gondoltuk, hogy milyen jó lesz nekünk itt a 25. emeleten. Se bogár, se por és még az utca zaja sem ér majd fel idáig...Tévedtünk. Egy fizika könyvet nem ártott volna előtte fellapozni.
Kilátás a gyerekek szobáiból: az egyik éppen most kezdődik, a másikat (legelső) egy éve kezdték,
a mögötte állót most adták át...
Itt meg éppen egy bontás van folyamatban. Miután szépen körbeállványozták a házikót, valahogy felvarázsolják a tetőre a munkagépeket és szépen haladnak lefelé...
Keleten már több ezer évvel ezelőtt is használtak „fogkefét”, ezt bizonyítják az ókori Babilónia területéről ( i.e. 3500-ból!) előkerült régészeti leletek.
A muzulmán világban vallási előírás a fogak tisztántartása, Mohamed próféta szerint ugyanis egy tiszta szájból elmondott ima többet ér 75 közönséges fohásznál.
Az ősi kínai gyógyászatban ugyancsak nagy szerepet kap(ott) a fogak ápolása. A száj, mint akupunktúrás mikrorendszer az egyes szervek gyengeségeit jeleníti meg, azaz az ugyanazon fogaknál visszatérő problémák a megfelelő szervek problémáira utalhatnak.
Különböző fák gyökereit vagy ágait rágcsálták anno, de számomra a mai nap felfedezése, hogy ez a módi még most is dívik.
Kicsi faág, zacskóba becsomagolva, használati utasítással, honlap információval ellátva, no meg különböző ízesítéssel, kinek hogyan tetszik. Muszáj volt egyet kipróbálnom…
Az Arab-félszigeten őshonos arakfa ágáról van szó, amely a fogtisztítás közben fanyar nedvet enged magából. Azaz fogkrémre nincs szükség, mert a nedv tannint (csersavat) tartalmaz, ami azon kívül, hogy friss leheletet biztosít, kitűnő baktérium- és vírusölő hatású.
Használati utasítás: a faág végét egy kicsit meg kell rágcsálni, hogy a vékony kéreg lekerüljön róla. Ezután előbukkannak a rostok - olyan, mint egy kicsi ecset - amik aztán tényleg jól bírják a strapát.
