Ma már elkezdődött az iskola, így most van egy kis időm bővebben mesélni.
Kezdem az elején, mert ez az egész költözködés olyan hirtelen jött, hogy nem is tudtunk hírt adni róla mindenkinek. Bár azért nyáron már pedzegettük ezt a Koreát, de mi is úgy gondoltuk, hogy legfeljebb a következő nyáron lehet belőle valami.
Aztán felgyorsultak az események, Gábornak előbb jött az ajánlat és ezért SOS döntenünk kellett. November közepén egy hosszú hétvégére eljöttünk körbenézni, házat, sulit választani és a várossal ismerkedni. Szerencsére a vártnál is kellemesebben sült el a dolog, ugyanis a gyerekeinket (is) sikerült teljesen belelkesíteni, olyannyira, hogy az addigi nagy ellenállás hirtelen elszállt és azt mondták, hogy szívesen váltanak sulit, országot, de főleg lakást. A nagy örömük tényleg ez utóbbinak köszönhető, hiszen ezúttal "budafoki" körülmények közé költözünk Szöul egyik külső kerületébe, azaz lehet újra a kertben nagyokat játszani, focizni, kutyázni, macskázni, a környéken sétálni stb.
Szingapúrban az időjárás miatt sokat szorultunk a négy fal közé és bizony hiányzott nekik, hogy valahol kiengedjék a gőzt.
Azt hiszem az én lelkesedésemet sem kell sokat magyarázni, nekem a zajos betonrengeteg után maga a földi paradicsom lesz az új otthonunk.
Szöul óriási, az elővárosokkal együtt másfélszer többen laknak itt, mint Magyarországon, ezért nagyon zsúfolt, óriási a forgalom, de legalább van hová menekülni feltöltődni. A várost gyönyörű hegyek veszik körül, ahol majd nagyokat lehet túrázni, az ország pedig meseszép. Rengeteg nemzeti park, megannyi természeti és kulturális látnivaló vár ránk, egyszóval ha már a világ másik felére költöztünk egy kis időre, nagyon jó lesz egy új országot, egy másik kultúrát is megismerni.
A koreai emberek nagyon kedvesek, sokkal barátságosabbak, mint Szingapúrban, ez pedig még jobban megkönnyíti a váltást és a beilleszkedést.
Ígérem, a blogot majd folytatom, valószínű más név alatt, de majd úgyis jelentkezem a részletekkel.
Egyelőre még zűrösek a napjaink, sok az elintéznivaló és legalább 2 hétbe telik, mire megérkeznek a bútoraink, csomagjaink (addig átmeneti szálláson húzzuk meg magunkat).
Elég nagy váltás volt a trópusokról a zimankóba költözni, de lassan már felengednek a lefagyott végtagjaink és így teljes bedobással vághatunk bele az újabb kalandokba.
