Keleten már több ezer évvel ezelőtt is használtak „fogkefét”, ezt bizonyítják az ókori Babilónia területéről ( i.e. 3500-ból!) előkerült régészeti leletek.
A muzulmán világban vallási előírás a fogak tisztántartása, Mohamed próféta szerint ugyanis egy tiszta szájból elmondott ima többet ér 75 közönséges fohásznál.
Az ősi kínai gyógyászatban ugyancsak nagy szerepet kap(ott) a fogak ápolása. A száj, mint akupunktúrás mikrorendszer az egyes szervek gyengeségeit jeleníti meg, azaz az ugyanazon fogaknál visszatérő problémák a megfelelő szervek problémáira utalhatnak.
Különböző fák gyökereit vagy ágait rágcsálták anno, de számomra a mai nap felfedezése, hogy ez a módi még most is dívik.
Kicsi faág, zacskóba becsomagolva, használati utasítással, honlap információval ellátva, no meg különböző ízesítéssel, kinek hogyan tetszik. Muszáj volt egyet kipróbálnom…
Az Arab-félszigeten őshonos arakfa ágáról van szó, amely a fogtisztítás közben fanyar nedvet enged magából. Azaz fogkrémre nincs szükség, mert a nedv tannint (csersavat) tartalmaz, ami azon kívül, hogy friss leheletet biztosít, kitűnő baktérium- és vírusölő hatású.
Használati utasítás: a faág végét egy kicsit meg kell rágcsálni, hogy a vékony kéreg lekerüljön róla. Ezután előbukkannak a rostok - olyan, mint egy kicsi ecset - amik aztán tényleg jól bírják a strapát.
